168óra, 1998. június-december (10. évfolyam, 27-52. szám)
1998-07-28 / 30. szám
MILYEN MESSZE VAN EURÓPA? Magyarország euroatlanti integrációjának remélhető sikere nem csupán azon múlik, mennyire sikerül felpörgetni a gazdaságot, s mennyire leszorítani az inflációt, s hogy zökkenőmentes lesz-e az elkerülhetetlen jogharmonizáció. Legalább ennyire fontos - ha nem a legfontosabb hogy az ország lakossága képes lesz-e alkalmazkodni annak a világnak a normarendszeréhez, amelyet eddig inkább csak turistalátványosságként irigyelt. Bod Péter Ákos professzorral - aki a közelmúltig a londoni székhelyű EBRD igazgatója volt -, a Miniszterelnöki Hivatal gazdasági főtanácsadójával VÉRTES CSABA beszélgetett. Ocsúdás Jó egy évvel ezelőtt, még az EBRD igazgatójaként azt nyilatkozta: a rendszerváltozás még nem fejeződött be, mert ahhoz új szabály- és intézményrendszert kell kiépíteni. Nos, az új kormány hivatalba lépésével viharos gyorsasággal formálódik, épülget az új intézményrendszer, nyilván megjelennek majd az új szabályok is. Akkor most majd elmondhatjuk, hogy végbement a rendszerváltozás? Nem. Ez generációs folyamat. S egyben kulturális folyamat is. A piacgazdaság normarendszerét nem csupán importáló, hanem azt feltétel nélkül elfogadó társadalom megjelenésének és működésének függvénye. A valóságos cívistudat kialakulásának, az adófizetési kötelezettség elfogadásának kérdése, látván az adózás és a társadalom működése közötti összefüggéseket... - Amelyek ma még jószerével láthatatlanok, és nem az adófizetők vaksága miatt... - Nem bizony! S hogy ez az összefüggésrendszer valóban látható és mindenki számára érzékelhető legyen, ahhoz kellenek többek között az új intézmények és szabályok. De még ez is kevés. Nyugat-Európában sem zárult le a kapitalizmus kialakulása, hisz ott is állandóan formálódik, változik a gazdaság és a társadalom. A politikusnak persze sokkal egyszerűbb a válasza: ő könnyedén mondhatja azt, hogy az euroatlanti csatlakozással az ország valójában visszakerül az európai fősodorba, következésképpen befejezett tény a polgá r világra is Magyarország megteremtése. A társadalomkutató már sokkal óvatosabban fogalmaz, mert tudja, a folyamat vége beláthatatlan. Már csak azért is, mert a szünet nélkül változó Európa számunkra afféle mozgó célpont. És alighanem sokáig úgy érezzük majd, mintha két költözködés között lennénk: a régi házból már kifelé tartunk, de az új még nem elég lakályos. Magánemberként gyakorta hümmögök, azon spekulálva, hogy egyáltalán képesek leszünk-e valaha is belakni azt a bizonyos Európa-házat. Mert például amilyen a közlekedési kultúránk, amilyen a mindennapjainkat keserítő kereskedelmi kultúránk, amilyen az államigazgatási gyakorlatunk, sőt, amilyen az egész társadalom jelenkori pszichés állapota - bizony, nagyon messze vagyunk Európától. S a következő, mondjuk öt évben, alighanem nagyon kínos meglepetések érhetnek bennünket. - Egyáltalán tudja-e ez a polgárosodó társadalom, hogy valójában milyen is belülről az a bizonyos Európa-ház? Amelyről mindeddig inkább csak turistaként szerezhetett némi ismeretet. - Nem vitatható: a magyar társadalom elsősorban fogyasztóként tekint Európára. Profánul hangozhat, de meggyőződéssel állítom, hogy az újabb kori Magyarország legnagyobb tömegmozgalma az 1989-es Gorenje-akció volt. Többnek gondolom ezt, mint a bevásárlóturizmus korábban nem ismert mértékű eseményének. Valójában a fogyasztók lázadása volt, és annak jelzése: a rendszerváltozás küszöbére eljutó magyar lakosság kizárólag fogyasztóként gondol a Lajtán túlra. Az ottani világról termelőként, munkavállalóként voltaképp semmit sem tudhatott. S amikor kénytelen-kelletlen az említett szerepkört is vállalnia kellett, keserűen csalódott. És lássuk be: a társadalom egy része mindmáig nem képes befogadni az európai magatartásformákat, az európai munkavállalói viselkedést. A magántulajdonú üzlet eladója nemritkán ugyanolyan udvariatlan és mosolytalan, mint amikor állami boltban dolgozott. Az államigazgatás változatlanul agyonbonyolított és bürokratikus. Ezek szerint - némi túlzással élve - az egész rendszerváltoztatást valamiféle turistaszemlélet is motiválta? - Sajnos, ezt mutatják a tények. S azért is, mert az új rendszer 1990-től képtelen volt nyújtani azokat a fogyasztói javakat, amelyek az európai fogyasztói társadalmakban megszokottak, s melyek láttán oly nagy mértékű volt a társadalmi bódulat. Annak idején, érthető okból, itt Magyarországon képtelenek voltunk tüstént megteremteni a turistaplakátok és a nyugati reklámfilmek világát. Ez persze mélységes csalódást okozott a társadalomban, amelynek találkoznia kellett a súlyos munkanélküliséggel, a létbizonytalansággal, a közbiztonság drasztikus romlásával, a kapitalizmushoz vezető átmenet minden negatív következményével. Már megbocsásson: e felkészületlenségért és csalódottságért nem a társadalom, hanem az átalakulást szerencsétlen módon vezénylő politikusi gárda tagjai hibáztathatók. Ma már tudnivaló, hogy kemény és keserves tanulságokkal együtt járó tanulási folyamat volt az évtized első fele. De bármennyivel ügye-Is Griechisch Tamás felvétele 26