168óra, 1999. július-december (11. évfolyam, 26-52. szám)

1999-09-16 / 37. szám

H­Á­T­I­É­K „A Horthy-apologetikát tartalmazó, alig burkoltan an­tiszemita kiállítás megrendezése nem lehet a magyar kormány szándéka" - így szól a Magyar Zsidó Hitköz­ségek Szövetségének nyilatkozata az auschwitzi új magyar kiállítás tervezetéről. A szakértők szerint nem­csak ténybeli torzításokat és hiányosságokat tartalmaz a tárlat forgatókönyve, hanem „elbagatellizálja a zsi­dótörvények következményeit". Miközben a tervezők egymásra hárítják a felelősséget, a Magyar Nemzeti Múzeum mégsem állította le az előkészületeket. NOVÁK ZSUZSA és SZÉP KRISZTINA írása. AZ AUSCHWITZ-KIÁLLI Auschwitzba látogatott Orbán Viktor miniszterelnök tavaly ősszel, családi üdülés kereté­ben. Megnézte az ottani ma­gyar tárlatot, s azt gondolta, tarthatatlan, fel kellene újítani a kiállítást. Utasította is a honi kancelláriát, tegyenek megfe­lelő lépéseket. Kezdetben csak rekonstrukciót emlegettek, há­rommillió forintos költségve­tésből. A kulturális tárca - mondta most Visy Zsolt he­lyettes államtitkár - támogatta az ötletet. Ám változtak a tervek. Ta­valy kora télen meggondolták magukat a Miniszterelnöki Hi­vatal propagandistái. Kitalál­ták, vadonatúj magyarországi tárlat szükséges Auschwitz­ban, és nyissa majd meg Orbán Viktor 2000. május 9-én. A feladat felügyeletével a kulturális minisztériumot bíz­ták meg. Mivel a tárca - állít­ják az alkalmazottak - csupán közintézménynek adhatja az állami kiállítások tervezési jo­gát, a Magyar Nemzeti Mú­zeumot kérték fel a munkára. Az igazgató, dr. Kovács Tibor a forgatókönyv kidolgozásával Ihász Istvánt, a legújabb kori főosztály vezetőjét bízta meg. Ihász nem akart egyedül dol­gozni - legalábbis így tájékoz­tatta lapunkat. Javasolta, hogy zsidó szervezeteket is vonja­nak be az előkészítésbe. Ám a kultusztárca illetékesei - fogal­mazott Ihász - azt válaszolták, hogy ez „állami feladat, s nem tartozik civil szervezetekre”. A muzeológus 1998 decem­berében kezdett a feladathoz, s mégiscsak kijelöltek mellé há­rom szakértőt: dr. Schmidt Mária történészt, a miniszterel­nök főtanácsadóját, dr. Schweitzer József országos fő­rabbit és dr. Stark Tamást, az MTA Történettudományi Inté­zetének történész munkatársát. Ihász - elmondása szerint - folyamatosan egyeztetett Schmidttel és Schweitzerral. Munkaviszonyukat így látta: „Ők olykor összevitatkoztak, de kellemes légkörben ütköz­tek.” Stark Tamástól tudjuk, hogy a kiállítás forgatókönyvének első változata már 1999 tava­szán elkészült. Neki akkor küldte el Ihász István, hogy vé­leményezze. Szerinte „a terve­zet történelmi tényeket másí­tott meg”, és elfogadhatatlan szemléletű volt. A történész azt is elmesélte, hogy később még két konzul­tációra hívták. Schmidt Mária mindkettőn, Schweitzer Jó­zsef már csak az egyiken vett részt. Majd június elején újra postáztak Startnak egy anyagot, a forgatókönyv má­sodik variációját. Döbbenten vette észre, hogy ezen feltüntették szak­értőként, így azt sugallták, mintha a tárlat tervezetét ő már elfogadta volna. Azonnal felhívta Schmidt Máriát, sőt levél­ben is kérdőre vonta, miért szere­peltetik nevét a terveken. Orbán Viktor tanácsadója augusztus közepén annyit mondott: „Nincs jelentősége a til­takozásnak, Schweitzer kiszállt, az előkészület le­állt.” Azóta nem beszéltek egymással. Stark Tamás legkö­rdezetek az Ihász István által készített forgatókönyv-tervezetből (be­tűhíven, illetve Karsai László szakvéleményéből, melyet más történé­szekkel együtt készített: Forgk.: „A zsidóságot, mely egységes tömegként nem is létezett, ke­­resztül-kasul barázdálták a társadalom réteghatárvonalai. Egyedei legfeljebb szakáll és kalapviseletben, kóser ételkészítési hagyomá­nyaikban, vallási szokásaikban, ünnepeikben térhettek el nem zsidó társaiktól. Voltak közöttük mélyen vallásos ortodox rétegek és neo­lógok, a vallásból kivetkező családok,... stb. személyiségek. ” (3. ol­dal) Szarv: „A zsidóság »egyedei« sértő, nem tudjuk értelmezni, kikre gondolhatott a szerző, amikor »vallásból kivetkező családokról« írt. Tájékoztatni kéne a látogatókat a magyarországi zsidóság vallási meg­osztottságáról.” Forgk.: „Mindez európai jelenség, korszellem volt: a zsidók életlehe­tőségeinek leszűkítésétől a szociális problémák megoldását remélték.” (20. ol­dal) Szerk.: „Európai korszellemről nem beszélhetünk, hi­szen a polgári demokratikus országokban nem volt antiszemita törvényhozás. A magyar szélsőjobboldal nem ilyen törvényeket köve­telt, hanem az ország teljes zsidótlanítását. Az I. és II. zsidótörvény a polgári-kispolgári antiszemiták szája íze szerint volt. Szó sem volt »szociális problémák megoldásáról«, hanem intézményesített diszkri­mináció történt.” Forók: „ (...) sárga csillaggal való megjelölésüket és koncentrált munkatáborokba történő kiszállításukat (...) ” (24. oldal) Szarv: „A szakirodalomban eddig ismeretlen kifejezés a »koncent­rált munkatábor«.” Forgk: „Az ennél korábbi időpontban történő kiugrást Magyaror­szág nem vállalhatta, az azonnali német megszállás és megtorlás, 168 óra 20

Next