168óra, 1999. július-december (11. évfolyam, 26-52. szám)
1999-09-16 / 37. szám
HÁTIÉK „A Horthy-apologetikát tartalmazó, alig burkoltan antiszemita kiállítás megrendezése nem lehet a magyar kormány szándéka" - így szól a Magyar Zsidó Hitközségek Szövetségének nyilatkozata az auschwitzi új magyar kiállítás tervezetéről. A szakértők szerint nemcsak ténybeli torzításokat és hiányosságokat tartalmaz a tárlat forgatókönyve, hanem „elbagatellizálja a zsidótörvények következményeit". Miközben a tervezők egymásra hárítják a felelősséget, a Magyar Nemzeti Múzeum mégsem állította le az előkészületeket. NOVÁK ZSUZSA és SZÉP KRISZTINA írása. AZ AUSCHWITZ-KIÁLLI Auschwitzba látogatott Orbán Viktor miniszterelnök tavaly ősszel, családi üdülés keretében. Megnézte az ottani magyar tárlatot, s azt gondolta, tarthatatlan, fel kellene újítani a kiállítást. Utasította is a honi kancelláriát, tegyenek megfelelő lépéseket. Kezdetben csak rekonstrukciót emlegettek, hárommillió forintos költségvetésből. A kulturális tárca - mondta most Visy Zsolt helyettes államtitkár - támogatta az ötletet. Ám változtak a tervek. Tavaly kora télen meggondolták magukat a Miniszterelnöki Hivatal propagandistái. Kitalálták, vadonatúj magyarországi tárlat szükséges Auschwitzban, és nyissa majd meg Orbán Viktor 2000. május 9-én. A feladat felügyeletével a kulturális minisztériumot bízták meg. Mivel a tárca - állítják az alkalmazottak - csupán közintézménynek adhatja az állami kiállítások tervezési jogát, a Magyar Nemzeti Múzeumot kérték fel a munkára. Az igazgató, dr. Kovács Tibor a forgatókönyv kidolgozásával Ihász Istvánt, a legújabb kori főosztály vezetőjét bízta meg. Ihász nem akart egyedül dolgozni - legalábbis így tájékoztatta lapunkat. Javasolta, hogy zsidó szervezeteket is vonjanak be az előkészítésbe. Ám a kultusztárca illetékesei - fogalmazott Ihász - azt válaszolták, hogy ez „állami feladat, s nem tartozik civil szervezetekre”. A muzeológus 1998 decemberében kezdett a feladathoz, s mégiscsak kijelöltek mellé három szakértőt: dr. Schmidt Mária történészt, a miniszterelnök főtanácsadóját, dr. Schweitzer József országos főrabbit és dr. Stark Tamást, az MTA Történettudományi Intézetének történész munkatársát. Ihász - elmondása szerint - folyamatosan egyeztetett Schmidttel és Schweitzerral. Munkaviszonyukat így látta: „Ők olykor összevitatkoztak, de kellemes légkörben ütköztek.” Stark Tamástól tudjuk, hogy a kiállítás forgatókönyvének első változata már 1999 tavaszán elkészült. Neki akkor küldte el Ihász István, hogy véleményezze. Szerinte „a tervezet történelmi tényeket másított meg”, és elfogadhatatlan szemléletű volt. A történész azt is elmesélte, hogy később még két konzultációra hívták. Schmidt Mária mindkettőn, Schweitzer József már csak az egyiken vett részt. Majd június elején újra postáztak Startnak egy anyagot, a forgatókönyv második variációját. Döbbenten vette észre, hogy ezen feltüntették szakértőként, így azt sugallták, mintha a tárlat tervezetét ő már elfogadta volna. Azonnal felhívta Schmidt Máriát, sőt levélben is kérdőre vonta, miért szerepeltetik nevét a terveken. Orbán Viktor tanácsadója augusztus közepén annyit mondott: „Nincs jelentősége a tiltakozásnak, Schweitzer kiszállt, az előkészület leállt.” Azóta nem beszéltek egymással. Stark Tamás legkördezetek az Ihász István által készített forgatókönyv-tervezetből (betűhíven, illetve Karsai László szakvéleményéből, melyet más történészekkel együtt készített: Forgk.: „A zsidóságot, mely egységes tömegként nem is létezett, keresztül-kasul barázdálták a társadalom réteghatárvonalai. Egyedei legfeljebb szakáll és kalapviseletben, kóser ételkészítési hagyományaikban, vallási szokásaikban, ünnepeikben térhettek el nem zsidó társaiktól. Voltak közöttük mélyen vallásos ortodox rétegek és neológok, a vallásból kivetkező családok,... stb. személyiségek. ” (3. oldal) Szarv: „A zsidóság »egyedei« sértő, nem tudjuk értelmezni, kikre gondolhatott a szerző, amikor »vallásból kivetkező családokról« írt. Tájékoztatni kéne a látogatókat a magyarországi zsidóság vallási megosztottságáról.” Forgk.: „Mindez európai jelenség, korszellem volt: a zsidók életlehetőségeinek leszűkítésétől a szociális problémák megoldását remélték.” (20. oldal) Szerk.: „Európai korszellemről nem beszélhetünk, hiszen a polgári demokratikus országokban nem volt antiszemita törvényhozás. A magyar szélsőjobboldal nem ilyen törvényeket követelt, hanem az ország teljes zsidótlanítását. Az I. és II. zsidótörvény a polgári-kispolgári antiszemiták szája íze szerint volt. Szó sem volt »szociális problémák megoldásáról«, hanem intézményesített diszkrimináció történt.” Forók: „ (...) sárga csillaggal való megjelölésüket és koncentrált munkatáborokba történő kiszállításukat (...) ” (24. oldal) Szarv: „A szakirodalomban eddig ismeretlen kifejezés a »koncentrált munkatábor«.” Forgk: „Az ennél korábbi időpontban történő kiugrást Magyarország nem vállalhatta, az azonnali német megszállás és megtorlás, 168 óra 20