168óra, 2000. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)

2000-09-28 / 39. szám

Kultúra 1 . Soha nem támadták azért, hogy 1985 és ’89 között kép­viselő volt a parlamentben? - Nem rajtam múlt a képviselő­ség. Moszkvai vendégszereplés­ről hazatérve a reptéren tudtam meg: ott a nevem egy harmincné­gyes listán, amelyen tudósok, pa­pok is szerepelnek. Gondoltam, vállalom a feladatot, ha már ilyen komoly emberek közé kerültem. A gorbacsovi években én is a változást szorgalmaztam, a refor­merekhez tartoztam. A rendszer­­váltás után sem volt mit számon kérni rajtam. Igaz, amikor ké­sőbb például Ablonczy László, a Nemzeti új direktora támogatá­somat kérte, s én kiálltam mellet­te - pedig mint kritikust nem sze­rettem addig -, akadt, aki azt ter­jesztette rólam: ez egy szovjetba­rát, ez mindenre képes. Töpreng­tem, ki a fene lehet az én szovjet barátom: Tovsztonogov, Ljubi­­mov?­­ És nem volt politikus, aki ott fogta volna a parlament­ben a rendszerváltás után? - Lett volna ajánlat jobbról is, balról is. De a változás küszöbén már éreztem: erősödik a dema­gógia, a hatalomért folyó harc révületében kezdik elfelejteni, hogy a győztesnek más feladata is lesz, mint a hatalom megtartá­sa. Fel is szólaltam a parlament egyik utolsó ülésén, és éppen a Fidesz kampányfogása okán fej­tettem ki: nem elég csak a győ­zelmi­­-t mutogatni, program is kellene.­­ Ha marad képviselő, ezt a beszédét az elmúlt tíz évben többször is elmondhatta volna.­­ Pedig jó lenne már, ha valaki rájönne: negyvenévnyi úgyneve­zett „proletárdiktatúra” után más hangnemben kellene politizálni. Hogy a választók érezzék: már nem a hatalomra jutottak ukázai szerint kell élniük, hanem be­vonják őket az ország irányításá­ba. Ilyen gesztusra csak az a po­litikai erő lenne képes, amelyik az ország érdekeit fontosabbnak tartja a sajátjánál, és szót ért a más eszmerendszerhez tartozók­kal is. Viszont amíg nem bukkan fel ilyen erő, addig a hatalomvál­tások ugyanúgy tragédiákkal, sorsok össszeroppanásával jár­nak, mint az átkos legsötétebb korszakaiban. A különbség csak annyi, hogy most nem direkt pusztítják egymást az ellenfelek: a vesztesek között van, aki eg­zisztenciális okból magával vé­gez, mást a szíve visz el. Mi ér­telme így ennek az egésznek? ■A szeretetet hiányolja a po­litikából?­­ Miért ne? Sőt, a szellemi szex­­epilnek, a finom erotikának is he­lye lehet az emberi politizálás­ban. Nem viccelek. Gondoljon csak Dávid Ibolyára. Feltűnt egy csinos, vonzó asszony. Iszom a szavait, különösen amióta kitalál­ta a Békejobbot. Óhatatlanul min­denféle kellemes affinitásom éb­red vele kapcsolatban. Végre egy politikus, aki megmozdít bennem valamit - szimbolikusan és de facto. ■ Azért az ország nem a nagy lelki bacchanáliák ko­rát éli. A nemzet színésze cím odaítélése sem csak tapsot hozott.­­ Sok álmatlan éjszakát szerez­tek nekem, akik igyekeztek kardcsörtetésre használni a dol­got. Elszomorító írások jelentek meg, ráadásul olyanok tollából is, akik mindig valamilyen hata­lom érdekét szolgálták. A díja­zottakat nem támadták. Azokat kérdőjelezték meg, akik kijárták és akik odaítélték a címet - en­gem viszont nem érdekel, mi­lyen okkal-joggal intrikálnak el­lenük. Ilyen kézzelfogható elis­merés még nem volt a magyar színjátszás történetében. Amikor a vállveregetésen kívül pénzt is kapok, és nem kell reszketnem, mi lesz velem vénségemre - ak­kor nem leszek senki harcostár­sa, aki elvenné ezt a lehetőséget. Nem mondhatok mást, köszö­nöm.­­Hetvenöt évesen egyre töb­bet játszik vendégként külön­böző színházakban. Nem fá­rasztó új és új csapathoz szokni? - Frissítő. A Nemzetivel való kapcsolatom egy nagyon jó, régi, ám olykor bizony kicsit kimerítő házassághoz hasonlít. Számomra fontos, hogy olyan csapatban játsszak, ahol szeretnek. Remekül érzem magam Bálint András színházában vagy a Vígben Eszenyi Enikővel. De már csak könnyebb feladatokat vállalok. Sajnos nincs rendben a szívem, és óriási „szerelem” kellene ahhoz, hogy valami nagy szerep kedvé­ért kockára tegyem az egészsége­met. ■ Mindig mondta: könnyen lesz szerelmes.­­ Az igaz! Beszélhetünk bármi­ről, azért az a legfontosabb dolog a világon. Amikor kitüntettek, mondtam is Eszenyinek: ha egy csipet nemzeti érzés van benned, hát az enyém leszel. Persze csak komédiáztam. ■ 168 óra CHE GUE1 Richard Fleischer amerikai rendező 1969-ben forgat­ja filmjét Che címmel­­ Omar Sharif főszereplésével amely kalandos, véres betétekkel színezi át Castro Kubájának első évtizedét. Huszonöt éves késéssel a film nálunk is látható, de addigra fotók, híradók, könyvek, naplók és cikkgyűjtemények halmaza teszi ismertté az időközben megölt gerillave­zért. Egy epizód mindegyikből hiányzik. Az, amely épp negyven éve, 1960 ok­tóberében borzolta fel a magyar veze­tés idegeit BOKOR LÁSZLÓ írása. Mit meg nem tud az ember. Nemrég riportesszé jelent meg Itália szabadkőművesei­ről, akik az U-2 utórezgései­től tartván, kitárulkozásra vágynak, s a világmozgalom sokszínűségét bizonyítandó, egy tagnévsorban Che nevét is feltüntetik. Miért is ne... Rögtön el is képzeltem, amint a Buenos Aires-i szegények orvosa, atyja, a Perón-ellenes műépítész unszolására meg­mártózik e jótékonysági titok­szervezet mélyvizeiben. Talán még konspirációt is ott tanul (később kiderül, nem eleget), de az biztos, hogy a hatva­nas-hetvenes éveket már nem a páholyból nézi. 1960-ban, amikor a karibi vizeket még nem borzolja sem az inváziós kísérlet, sem a rakétaincidens, a négymoto­ros Britannia kormánygép eurázsiai bevetésre indul. A gazdasági küldöttséget Che vezeti, aki akkor a havannai jegybank igazgató-miniszte­re. Sikerül is neki - a Pe­­king-Phenjan-Moszkva-Prá­­ga-Berl­i­n-Budapest-útvona­­lon - mintegy 350 milliós dollárkölcsönt szereznie. Ok­tóber végén érkezik Buda­pestre, ahol Corticos államel­nök megbízásából egyez­ményt köt a diplomáciai kap­csolatok kölcsönös felvételé­ről. Sík Endre külügyminiszter nem érti a hárombetűs Che aláírást, azt hiszi, Kuba csak parafálni akar. Megnyugtat­ják: ez az aláírás szerepel az új bankjegyeken is. Che vi­szont azt kérdi, mit jelent a dr. Ernesto Che Guevara de la Serna mellé gépelt őrnagy szó. Ő is kap magyarázatot, miszerint ez a Comandante magyar megfelelője. Ha a for­dítás pontatlan is, ettől kezd­ve mindenki így szólítja. A sok mindenen edződött hazai parlamenti protokollo­sok megrökönyödve nézik a fővendég gyűrött svájcisap­káját, tábori zöld overallját, amely viseltes ejtőernyős ba­kancsban végződik. Nem is szólva az esőkabátról, amely olyan, mintha Columbo hagy­ta volna egy turkálóban. Arra viszont kitűnő a forradalmi romantika e házhoz jött kel­léktára, hogy végighordozzák egy sor iskolán, gyáron, lak­tanyán, sőt, elvigyék az éppen ülésező KISZ I. kongresszu­sára is. Zúg a Venceromos, a Guantana Mera, tessékelik a mikrofonhoz. Che gyakorlott szónok, tüstént érzékeli az áramkört, amelyre rákapcsolták, és - kerülve minden harsányságot - lassan, gondolataiba merül­ve kezd beszélni. (F)elmond­­ja persze az obuigát jelszava­kat, szól a sanyarú cukorszi­get sorsfordulásáról, a meg­örökölt erkölcsi fertőről, írás­­tudatlanságról, szegénység­ről, népbetegségekről, de a forradalom más hangsúlyo­kat kíván. Felemlíti a börtön­járt értelmiségieket, akik él­hették volna tovább megszo­kott, kiegyensúlyozott életü­ket, ha lelkiismeretükkel ez összefért volna. Azok lettek a változások érlelői, a harcok megindítói, hogy a hozzájuk

Next