168óra, 2001. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)
2001-01-11 / 2. szám
Csupán ezzel nem magyarázható a jelenség. Számomra megdöbbentő, hogy az úgynevezett értelmiség mennyire nem érti és nem is akarja megérteni a tömegkultúra lélektanát, hatásmechanizmusait. Többnyire hányingerrel vegyes megvetéssel fordul el attól, ami a magyar valóságnak igenis jellemző része. Egy másik korszak igazi értelmiségije, mondjuk Ady Endre, aki írásaiban Dankó Pista titkát is kutatta, soha nem tett volna ilyet. ■ Ez elég meglepő analógia... A századelő legendás irodalmi életének jó néhány alakja körúti kabarékban lépett fel, dalszövegeket, kuplékat írt. És az sem lehet véletlen, hogy Molnár Ferenc, aki közülük legközelebb került a világhírhez, szintén ezer szállal kötődött az őt körülvevő tömegkultúrához. A felesége például az a Fedák Sári volt, akit akár kora női Zámbó Jimmyjének is nevezhetünk. Mindenesetre azokhoz, akik Jimmy több mint ötmillió lemezét megvették, az értelmiségi finnyásságok nem jutnak el. De ha olvasnának is ilyen cikkeket, hallanának is ilyen megnyilvánulásokat, akkor sem értenék őket. Mint ahogy Jimmy sem értette, hogy miért imádja az ország egyik fele, és miért utasítja el, szinte elemi gyűlölettel, a másik. Pedig állítólag elég jól viselte a kritikát, és a sztárság szükségszerű velejárójának tartotta a támadásokat. Jimmy minden látszat ellenére időnként nagyon intelligensen tudott viselkedni, és nemritkán bölcsen nyilatkozott. A hozzá közel állók viszont tudják: egy-egy gúnyolódó cikkbe, műsorba majd’ belepusztult. Személyisége alkalmatlan volt arra, hogy feldolgozza a határtalan imádat és gyűlölet ellentétét. Meglehetősen egyszerű lélek volt, akit legalább annyira riasztott a népszerűség, mint amennyire élvezte annak áldásait. Egyik nagy vágya volt például, hogy nyáron hetente legalább egyszer kimehessen családjával a csepeli strandra. Mint ahogy tette régen, még normális életében. De ez már nem adatott meg számára, mert ha megpróbálta, valósággal megrohanta a tömeg. Nem tudott és valószínűleg nem is akart elszakadni a hétköznapi magyar világtól. Ezt a kötődést, persze a dalok révén és áttételesen, honorálta határtalan imádattal a közönség. ■ Nem volt tehát alkalmas a legegyszerűbb ellentmondások feldolgozására sem. Miközben ő maga volt a megtestesült ellentmondás, Csepelen lakik egy átlagos kétemeletes házban, a szomszédai egyszerű emberek, de őt fegyveres testőrök védik, és olyan motorokon jár, amelyekről legfeljebb álmodhat a halandó. Aki persze nem is sejti: a sztárszomszéd arról álmodik, hogy egyszer még nyugodtan sörözhessen a csepeli strandon. Ebbe nála erősebb személyiség is beleroppanna. - Tipikus magyar történet. A magyar megasztár is megkereshet sok millió forintot, de ha itt sztárként akar élni, ennyi pénz nem elegendő ahhoz, hogy magas fallal körülvett kastélyt vásároljon magának, ahová nem hallatszik át a szomszéd kakasának kukorékolása. Olyan közegben élt, ahol reggel hatkor a szomszédban túráztatják a Zsigulit, csapkodják a garázsajtót, miközben őt ez a közeg Királynak szólítja, és hollywoodi sztárallűröket vár el tőle. Képzeljük el mindezek után, hogy hajnali négykor az istenített Jimmy meglehetősen lerongyolódott állapotban hazaér miskolci fellépéséről, és a szomszéd tyúkóljában megint elkezd kukorékolni az a nyamvadt kakas. És saját ellentmondásait sem tudta feldolgozni: az éjszaka vagánya, a jó verekedő, kigyúrt csávó önmagát szívesen látta dögös bőrszerkókban, rockerként egy Flarleyn, miközben igazi sikert szirupos, érzelmes slágerekkel ért el, amelyekhez jobban paszszolt a fehér szmoking. Tudta - hiszen élt ott -, hogy az igazi sikert Las Vegas-i mércével mérik. El is indult ezen az úton, de idővel inkább hazamenekült. Az USA-ban még Imiként próbálja elfogadtatni magát, de mivel senki sem tudja kimondani a nevét, ráragad a Jimmy. Jellemző, hogy idehaza már csak ezzel a névvel tud befutni. Tragédia, hogy kötődése ehhez az egyszerű magyar világhoz egyben feldolgozhatatlan problémát is jelentett számára. Küzdött ellene, de sokszor alulmaradt. Olyankor jöttek a dühkitörések. Ennek a belső bizonytalanságnak végzetes bizonyítéka a tragédiát okozó pisztoly is. ■ Azzal kezdtük, hogy Jimmy már életében legendává vált. Az új évezred első munkanapján bekövetkezett halála hoszszú távon is táplálja a legendát, vagy - ahogyan másokkal is történt - felejtés után majd csak egy újabb nosztalgahullám emeli vissza a köztudatba? - Nem tudom. Jimmy rajongói nem lesznek sem többen, sem kevesebben a tragédia után. Kérdés az is, hogy kitermelődhetnek-e olyan megasztárok, mint Jimmy volt. A lemezeladási statisztikák nem valószínűsítik ezt, hiszen a két nagy után hatalmas a szakadék: leszámítva Jimmyt és Lajcsit, nálunk már tízezer eladott lemez is óriási sikernek számít. Az is látható, hogy a nemzetközi showbiznisz magyarországi lerakatai nem tudnak mit kezdeni a mi sztárjainkkal. Papírmasékként használják és eldobják őket, mert nem értik, hogy itt csak nagyon korlátozott sikert lehet elérni az egyenszabott, külföldről importált módszerekkel megcsinált csillagokkal. Jimmy a szó legszorosabb értelmében saját magát csinálta meg, nem volt mögötte komoly apparátus. Ettől is lehetett és maradhatott hiteles sok millió ember számára, hiszen - még ha szenvedett is tőle - legbelül olyan maradhatott, mint a közönsége. ■ Tipikus magyar történet