168óra, 2004. október-december (16. évfolyam, 40-52. szám)
2004-12-16 / 50. szám
Kultúra - Az első, hogy soha senki ne higgye el, amit mondok. Az legyél, ami benned van. Másodszor: sokféle ember van, mindenki más utat jár be. Itt magadat éld meg, ha akarsz, alfázz, meditálj vagy imádkozz. Harmadszor: senkinél nem vagyok több, mindenkitől lehet tanulni, ne terjedjen el a messiásfíling. Végül: nem igaz, hogy kevesebbet kapsz azért, mert sokan vagyunk. Épp a többiek jelenléte, férfiassága, nőiessége segíti ellazulásodat. Sokan jelezték Christiannak, hogy korábbi előadásain rosszul lettek, kint hánytak. Szerinte ez a tisztulás jele, ők érzékenyebbek az energiára, több mozgásra van szükségük. Kérdés: „Tudsz-e arról, mi van a világűrön túl?” Maga a semmi, úgyhogy haladjunk inkább befelé. A világűr olyan, mint egy jó kis bableves. Belül sok dolog van, végtelen alkotóelemből áll, ami felfedezhető, kívül semmi. „Drága Chris! Te el tudsz fáradni? Le tudják szívni az energiádat azok, akik rád tapadnak?” Tegnap négy órán keresztül dedikáltam, az eladók kérdezték, hogy bírtam evés, ivás, vécé nélkül, még csak nem is ásítottam. A test feltöltődik, elfárad. A tudat viszont mindig jelen van. Mindenkivel megtalálom a hangot, mert szeretetben élek. Nem tudsz rám tapadni. Ha épp a Garfieldot nézem, s te jössz, mentsem meg a lelked, elküldelek: a megváltás ráér, várj negyedórát. „Hogyan és miért lettél tanító? Mire fordítjátok a jegyek árát?” Ez a mi kérdésünk. A közönség harsányan nevet, itt nem ez a hang dívik. Nem vagyok tanító. Ők arra is meg akarják tanítani az embert, amire nem lehet, megölik az egyént. Én élőlény vagyok, aki csak jelen van. És kilökdösöm azt, aki már szárnyalhatna, csak még fél a repüléstől. A bevétel pedig rezsire, terembérre, saját számlákra megy. Meg a segítők tiszteletdíjára fürkészik most is a közönséget. A cetlik lassan fogynak. „Hatodik hónapos kismama részt vehet-e a márciusi hétvégén?” „Ki Isten?” „Még mindig szerelmes vagyok a barátomba, mással élek, de nem tudom elengedni. Mit csináljak?” „Mit jelent férfinak lenni?” „Beszélj az állatokról, kérlek, nekik milyen a tudatuk?” „Van-e nagy ő?” Christian ügyes előadó, jópofizik, veszi a lapot. Csak azt nem értjük, miért hunyt szemmel beszél. Diktafonok zümmögnek, néhányan MMS-ben örökítenek pillanatot. Arcokra írva az áhítat, félidőre mégis előkerülnek a szendvicsek meg az üdítők. És végre lazítós, viccmesélős cédula is akad: „Tyúk fut a kakas elől. Ha megállok, kurvának néz, ha elszaladok, frigidnek hisz. Akkor inkább elesek.” Egyöntetű lelkesedés. Ám a komolyabb fejtörők még hátravannak. „Mi a bűn?” A bűn nem létezik. Ne foglalkozz vele, úgyis mindig az a bűnös, amire vágysz: jó pia, jó kaja, vad szeretkezés. Aki akar, lopjon. Csak tudatosan tegye, tudja, hogy utána a Bastille-ba zárják. Vajon miért nem jó a Gyorskocsi? „Holnap mire szavazzunk? Röviden válaszolj.” Nem is tudom, miről kell szavazni, valami magyarság izé, nem? A politikában át kell verni a másikat a győzelemért, ezzel nem foglalkozom. Egyszer megkerestek az egyik pártból, hogy néha beszéljek róluk, de nem vállaltam. Arra szavazz, akire akarsz. „Hogyan álljak meg, amikor a legjobb?” Meg ne állj, és jobb lesz! Délig még megtudjuk, mi a különbség vágy és szándék között, s azt is, hogy tudósok kiszámolták: egy orgazmusban annyi energia van, hogy Alabama államot a Plútóig röpítené. Idő van. Hugi, a főszervező tűsarkúban, feszes nádban toporog, a pulpitushoz közelít. A. J. C. befejezi, viharos taps, és már el is tűnik a hátsó kijáraton. Egy hétig újra a mezei tudományé a Gólyavár. Az ezotéria terjedésének hátterében a növekvő bizonytalanság áll — véli Ranschburg Jenő pszichológus.A 18—19. század tudománya newtoni világképben, objektív valóságban gondolkodott. A 20. század felismerte, hogy objektivitás és szubjektivitás összemosódik. A világ bizonytalanabb lett, a tudósok nem találtak biztosan megragadható, leírható, megkérdőjelezhetetlen jelenségeket. Mindehhez hozzájárult a politikai és a gazdasági instabilitás, ami az egyénben is fokozta a bizonytalanság érzését. Az individuum elveszítette korábbi fogódzóit - család, Isten támasz nélkül maradt. - így nyílt tág tere az ezotériának, vagyis minden olyan tudománynak, ami nem tudomány. A pszichológus állítja, mára elhalványult a határ egzakt tudomány és ezotéria között. Utóbbi érdekes, és egyben számos veszélyt rejt. Nehéz állást foglalni mellette vagy ellene, mert számos továbbgondolásra érdemes és ostoba elképzelést is magában foglal. Ráadásul, ami ma ezoterikusnak számít, nem biztos, hogy holnap is az lesz. 29