168óra, 2004. október-december (16. évfolyam, 40-52. szám)
2004-11-11 / 45. szám
Háttér Hetek óta tart a paprikapánik: mérgező importpaprika került a magyar termékekbe. Van, aki úgy véli, mindez főleg egészségügyi probléma. Mások szerint a botrány árt a piacnak és az országképnek is, hiszen a hazai fűszerpaprika hungarikum, imázstermék. PITROLFFY TAMARA írása. Az idegen szavak szótára úgy definiálja a hungarikumot: magyar vonatkozású szellemi alkotás, történelmi, természetrajzi lelet. Magyarországot a turistakönyvek leginkább a tokaji bor, a fűszerpaprika és a cigányzene hazájaként említik. Oláh László, a Magyar Turizmus Rt. stratégiai igazgatója szerint presztízstermékek nélkül egyetlen ország sem kelendő: „A látványmarketing régi divat külföldön. Turisztikai vásárokon a hollandok papucsfaragókkal, a franciák sajtkészítőkkel kampányolnak. Mi sem maradhatunk le a versenyben.” Cégük a nemzetközi utazási börzékre kizárólag hungarikumokat visz. Herendiporcelán-festő mesterek a játékos kedvű látogatók bőrére eredeti magyar motívumokat festenek, az éhesebbeknek pedig piros paprikás szalámis szendvicset kínálnak. Magyarország az uniós csatlakozási tárgyalások során tizenegy termékünk egyediségét bizonyította - köztük négyféle pálinkáét, a szegedi paprikáét, a tokaji borét, a csabai kolbászét, a téliszalámiét. Szent-Iványi István, az SZDSZ európai parlamenti képviselője azt mondja, az unióban különleges oltalom alá esnek a tagállamok által bejelentett nemzeti áruk. Ezeknek az ikonoknak a védelme tradíció és üzlet is. „Bárki megtudja, hogy magyar vagyok, azonnal sorolja: csikós, gulyás, paprika” - említi Dobolyi Alexandra, az MSZP európai parlamenti képviselője. A politikus úgy látja, Magyarországot külföldön ma is a sztereotípiákkal azonosítják. Pedig például a magyar konyha nem eléggé hangsúlyos a nemzetközi gasztronómiában, paprikaexportunk is csekély. Brüsszelben csak olcsó chilei paprika kapható. „Mivel ott nincs magyar termék, pánik sincs. Az uniós testületek amúgy sem foglalkoznak efféle elügyekkel. A problémakezelés jogilag a magyar kormányt és annak hivatalos szerveit illeti” - fűzi hozzá Dobolyi. Másról számol be Széchenyi Tamás, a berlini Magyar Korona étterem szakácsa: „Csak magyar paprikát használok. De lehet, hogy mostanában nem versenyezhetek a turisztikai vásárokon székely káposztával, bakonyi sertéstokánnyal. A gasztronómia ugyanis kényes terület, a szakemberek a legapróbb részletekre is odafigyelnek.” Négy évvel ezelőtt alakult meg a Hungaricum Klub. Alapítóinak az a céljuk, hogy közös fellépéssel hozzájáruljanak az országkép erősítéséhez. Kerényi Péter, a klub szóvivője úgy véli, hogy a paprikaügynek nagyobb a füstje, mint a lángja: „Nem hiszem, hogy ártana a botrány a hungarikumoknak, például a téliszalámi presztízsét biztosan nem rombolta. Hozzánk legalábbis nem érkezett ilyen visszajelzés. ” Öt éve nyitott magyar élelmiszerboltot Berlinben Nagy György. Jelenleg is árul kalocsai és szegedi paprikát. Az a tapasztalata, hogy a németek hozzászoktak a gulyáshoz, pörkölthöz, nála hetente több ezer tubus paprikakrémet, gulyáskonzervet és fűszerőrleményt vásárolnak. Emlékszik, három éve az ólmozott paprikával riogattak, de kint akkor sem foglalkoztak a „magyar balhéval”. A bécsi magyar nagykövetség kereskedelmi osztályvezetője, dr. Berényi Ferenc úgy látja, ráijesztettek az emberekre: „Először lesöpörtek mindent a polcokról, aztán kiderült, nem is akkora a vész. Remélem, most pozitív kommunikáció indul.” Megjegyzi, tíz éve a fagyállóval kevert borok okoztak hasonló botrányt Ausztriában. Az osztrák döntéshozók hatalmas állami támogatással, központi reklámkampánnyal megmentették a világhírű osztrák borkultúrát. „Nálunk nem