168óra, 2004. október-december (16. évfolyam, 40-52. szám)

2004-12-16 / 50. szám

Kultúra - Az első, hogy soha senki ne higgye el, amit mondok. Az legyél, ami ben­ned van. Másodszor: sokféle ember van, mindenki más utat jár be. Itt ma­gadat éld meg, ha akarsz, alfázz, medi­tálj vagy imádkozz. Harmadszor: sen­kinél nem vagyok több, mindenkitől lehet tanulni, ne terjedjen el a messiás­­fíling. Végül: nem igaz, hogy keveseb­bet kapsz azért, mert sokan vagyunk. Épp a többiek jelenléte, férfiassága, nőiessége segíti ellazulásodat. Sokan jelezték Christiannak, hogy korábbi előadásain rosszul lettek, kint hánytak. Szerinte ez a tisztulás jele, ők érzékenyebbek az energiára, több moz­gásra van szükségük. Kérdés: „Tudsz-e arról, mi van a vi­lágűrön túl?”­­ Maga a semmi, úgyhogy haladjunk inkább befelé. A világűr olyan, mint egy jó kis bableves. Belül sok dolog van, végtelen alkotóelemből áll, ami felfedezhető, kívül semmi. „Drága Chris! Te el tudsz fáradni? Le tudják szívni az energiádat azok, akik rád tapadnak?”­­ Tegnap négy órán keresztül dedi­káltam, az eladók kérdezték, hogy bír­tam evés, ivás, vécé nélkül, még csak nem is ásítottam. A test feltöltődik, el­fárad. A tudat viszont mindig jelen van. Mindenkivel megtalálom a han­got, mert szeretetben élek. Nem tudsz rám tapadni. Ha épp a Garfieldot né­zem, s te jössz, mentsem meg a lelked, elküldelek: a megváltás ráér, várj ne­gyedórát. „Hogyan és miért lettél tanító? Mire fordítjátok a jegyek árát?” Ez a mi kér­désünk. A közönség harsányan nevet, itt nem ez a hang dívik.­­ Nem vagyok tanító. Ők arra is meg akarják tanítani az embert, amire nem lehet, megölik az egyént. Én élőlény vagyok, aki csak jelen van. És kilökdö­­söm azt, aki már szárnyalhatna, csak még fél a repüléstől. A bevétel pedig rezsire, terembérre, saját számlákra megy. Meg a segítők tiszteletdíjára­­ fürkészik most is a kö­zönséget. A cetlik lassan fogynak. „Hatodik hó­napos kismama részt vehet-e a márciusi hétvégén?” „Ki Isten?” „Még mindig szerelmes vagyok a barátomba, mással élek, de nem tudom elengedni. Mit csi­náljak?” „Mit jelent férfinak lenni?” „Beszélj az állatokról, kérlek, nekik mi­lyen a tudatuk?” „Van-e nagy ő?” Christian ügyes előadó, jópofizik, veszi a lapot. Csak azt nem értjük, mi­ért hunyt szemmel beszél. Diktafonok zümmögnek, néhányan MMS-ben örökítenek pillanatot. Ar­cokra írva az áhítat, félidőre mégis elő­kerülnek a szendvicsek meg az üdítők. És végre lazítós, viccmesélős cédula is akad: „Tyúk fut a kakas elől. Ha meg­állok, kurvának néz, ha elszaladok, fri­gidnek hisz. Akkor inkább elesek.” Egyöntetű lelkesedés. Ám a komolyabb fejtörők még hátra­vannak. „Mi a bűn?”­­ A bűn nem létezik. Ne foglalkozz vele, úgyis mindig az a bűnös, amire vágysz: jó pia, jó kaja, vad szeretkezés. Aki akar, lopjon. Csak tudatosan te­gye, tudja, hogy utána a Bastille-ba zárják. Vajon miért nem jó a Gyorskocsi? „Holnap mire szavazzunk? Röviden válaszolj.”­­ Nem is tudom, miről kell szavazni, valami magyarság izé, nem? A politi­kában át kell verni a másikat a győze­lemért, ezzel nem foglalkozom. Egy­szer megkerestek az egyik pártból, hogy néha beszéljek róluk, de nem vál­laltam. Arra szavazz, akire akarsz. „Hogyan álljak meg, amikor a leg­jobb?”­­ Meg ne állj, és jobb lesz! Délig még megtudjuk, mi a különb­ség vágy és szándék között, s azt is, hogy tudósok kiszámolták: egy orgaz­musban annyi energia van, hogy Alabama államot a Plútóig röpítené. Idő van. Hugi, a főszervező tűsarkú­ban, feszes nád­ban toporog, a pulpi­tushoz közelít. A. J. C. befejezi, viha­ros taps, és már el is tűnik a hátsó kijá­raton. Egy hétig újra a mezei tudományé a Gólyavár. Az ezotéria terjedésének hátterében a növekvő bizonytalanság áll — véli Ranschburg Jenő pszichológus.­­A 18—19. század tudománya newtoni világképben, objektív valóságban gon­dolkodott. A 20. század felismerte, hogy objektivitás és szubjektivitás összemosó­dik. A világ bizonytalanabb lett, a tudósok nem találtak biztosan megragadható, leírható, megkérdőjelezhetetlen jelenségeket. Mindehhez hozzájárult a politikai és a gazdasági instabilitás, ami az egyénben is fokozta a bizonytalanság érzését. Az individuum elveszítette korábbi fogódzóit - család, Isten támasz nélkül maradt. - így nyílt tág tere az ezotériának, vagyis minden olyan tudománynak, ami nem tudomány. A pszichológus állítja, mára elhalványult a határ egzakt tudomány és ezotéria között. Utóbbi érdekes, és egyben számos veszélyt rejt. Nehéz állást foglalni mel­lette vagy ellene, mert számos továbbgondolásra érdemes és ostoba elképzelést is magában foglal. Ráadásul, ami ma ezoterikusnak számít, nem biztos, hogy hol­nap is az lesz. 29

Next