168óra, 2004. október-december (16. évfolyam, 40-52. szám)
2004-11-18 / 46. szám
Kultúra még közös nevezőink. Amerikából az In A Jovo Haza A K. Petrys Galériában tartott kiállításmegnyitóján a fideszes Halász János, az SZDSZ-es Fodor Gábor és a Medgyessykormány pénzügyminisztere együtt jelent meg, és elénekelték a Bizottság slágerét. A művész azt akarta megmutatni: vannak formatikai minisztérium felkérésére jött haza: a Sp Jövő Háza irányításával ift T bízták meg. SÁNDOR >■ Nincs olyan állami ünnep, emléknap, ahol a pártok együtt jelennének meg. Önnek viszont minden oldalról énekeltek. Büszke vagyok erre, bár csak részben az én érdemem. Köszönhető a Bizottság zenekar népszerűségének és a kornak, amely minket kiemelt. „Énekkarom” tagjai akkoriban lehettek húszévesek. Ez a legfogékonyabb életkor, maradandóak az akkori élmények. Azt szerettem volna megmutatni, vannak még közös nevezőink. Amikor hazajöttem Amerikából, megdöbbentett, mennyire kíméletlen harc folyik itt. Az emberek úgy használják a politikát, mint a kábítószert: saját problémáik helyett állandóan ezzel foglalkoznak. Az Egyesült Államokban a politika abszolút magánügy. Ha megkérdezné valakitől, melyik párt híve, azt felelné: ezt még a feleségemmel sem beszélem meg. >- Itthoni, régi avantgárd baráti köre is megosztott? - Ugyanúgy, mint az egész társadalom. A művészet helyett inkább arról beszélgetünk, kinek milyen a politikai hitvallása, és kitől mennyi pénzt kapott. A rendszerváltás előtt egyetértettünk abban, hogy a bajok forrása a kommunizmus, vagy még inkább a szovjet rendszer. Persze akadtak kisebb nézetkülönbségeink, de legalább nem öltük egymást.- Nemrég mégis azt mondta: rájött arra, hogy szükség van falakra. - Alkotóenergia csak ott jelenhet meg, ahol falak vannak. Az ütközés energiájából születik a művészet. Lehet, hogy furcsának tűnik, de a Bizottság sikerét kicsit az akkori tiltásoknak is „köszönhettük”. Nagyon mérges voltam Aczél Györgyre, amikor közölte: „Teher alatt nő a pálma. A mi érdemünk is, hogy ennyire népszerűek lettetek.” Szörnyen cinikusnak tartottam őt, pedig volt némi igaza. Egyébként falak nemcsak a rendszerben voltak, hanem bennünk is: én például úgy énekeltem, hogy nem tudtam énekelni, és fogalmam sem volt arról, milyen hangot játszom a szaxofonon. A zenekar azért sem „rekonstruálható”, mert hozzá tartozott a közönsége és a nyolcvanas évek légköre is.• Amikor a kilencvenes évek elején elhagyta az országot, pályája csúcsán állt: képzőművészeti alkotásaiból életmű-kiállítást rendeztek, Munkácsy-díjat kapott. Aztán Amerikában takarítással kezdte. - Azt éreztem, amit akartam, elértem idehaza, a rendszerváltás után minden területen kipróbálhattam magam. Csakhogy nekem mindig új célok, kalandok kellenek. Az Egyesült Államokban senki sem ismert, új életet kezdhettem. Eleinte minden munkát vállalnom kellett. Persze nem az volt az álmom, hogy szobafestő legyek. Hanem hogy világhírű művész. Nem így alakult.- Min múlott? - Főleg rajtam láttam, mi az érvényesülés módja, és elment tőle a kedvem. Itthon úgy lettem elismert alkotó, hogy szinte magától ment minden. Húszévesen felvettek a Fiatal Művészek Stúdiójába, kiállíthattam a Nemzeti Galériában, és azonnal díjaztak. Holott még főiskolát sem végeztem. Azt hittem, elég csak megmutatni a képeimet bárhol a világon, és megtapsolnak: te vagy a legnagyobb! Amerikában azonban kiderült: a festmény önmagában semmit sem ér. Minden attól függ, bekerül-e az ember a meghatározó, elit körökbe, barátkozik-e olyan befolyásos emberekkel, akikkel amúgy nem szeretne együtt lenni. Noha rendszeresen rendeztem kiállításokat Kanada és Amerika nagyvárosaiban, ez önmagában kevés volt. Európai galériában ha egy mű megtetszik valakinek, megveszi. Amerikában rá kell beszélni a közönséget a képre. Megkérdezik: miért festetted, mit akarsz vele elmondani? Majd arról faggatnak, melyik filmcsillag vagy híres politikus vásárolt már tőlem. ZSUZSANNA interjúja. WAHORN ANDRÁS: ODA MEG Wattom András grafikus, festőművész 1953-ban született Budapesten. A hetvenes évek elején egyik alapító tagja lett a szentendrei Vajda Lajos Stúdiónak, amely főleg amatőr, avantgárd képzőművészekből állt. E kör két tagjával, ef Zámbó Istvánnal és feLugossy Lászlóval közösen hozta létre a Bizottság zenekart. Ez volt az első magyar underground együttes, az 1984-ben megjelent Kalandra fel! című lemezük az első hazai avantgárd album. 1986-ban feloszlottak. A rendszerváltás után Wahorn Kanadába, onnan az USA-ba vándorolt, 1996-tól a Klasky-Csupo Rajzfilmstúdió tagja, 2000-től az Encyclopaedia Britannica művészeti igazgatója lett. Idén az informatikai minisztérium hívására jött haza: a Jövő Háza irányítására kérték fel. A kiállítást 2005 szeptemberében nyitnák meg. Kovács Kálmán miniszter elmondta: azért esett a választásuk Wahornra, mert ő véget vethetne az eddigi megosztottságnak, összefoghatná a modern tudományos-kulturális-társadalmi programot. A Jövő Házát kuratórium irányítaná, elnöke Wahorn lenne. 34