168óra, 2005. október-december (17. évfolyam, 40-52. szám)
2005-10-06 / 40. szám
Polgári családból származik: jogász édesapja kedvéért egy ideig ügyvédnek készült. Baráti biztatásra jelentkezett egy amatőr színjátszó csoportba, aztán az Egyetemi Színpad társulatához. Második próbálkozásra jutott be a színművészeti főiskolára. Diploma után pár évvel már a Katona József Színház vezető színésze. Alakításai alapján generációjának meghatározó művészeként tartotta számon a szakma és a publikum. Majd váratlanul távozott a teátrumtól. Noha rendezni is elkezdett, színházi felbukkanásai szórványossá váltak. Többet lehetett hallani szenvedélybetegségéről, krakélerségeiről. Néhány éve az RS9 társulatában talált színházi otthonra. Újjászületése - tudatta egy baráti e-mail - valójában nemrég esett meg. SZTANKAY ÁDÁM írása. A negyvennyolcas honvédtiszt, neves ügyvéd, Farkas István végrendeletileg díjat alapított nejével 1877-ben. „A pesti nemzeti színház részére tétessék le egyezer ft. Farkas-Raskó alapítvány czím alatt, és kamarai ösztöndíjkép minden év ápr. 6-án este a színházban nyilvános ünnepéllyel adassanak át azon hazafias színésznek, nemi különbség nélkül, kit erre pályatársai legérdemesebbnek jelölendnek ki.” Raskó Celesztin úrasszony nevét figyelmetlenségből később elírták. Talán macerás lett volna helyrehozni a hibát. Így lett a díjjal járó gyűrűből Farkas-Ratkó. Van, aki vitrinben őrzi. Van technikás színész, aki mestersége szakfogásaival formálja meg szerepében azt, amit a világból megfigyelt. A másik a „beledöglős”. Saját lényéből hasít ki darabokat, adja át a rábízott figurának. Lappangó érzéseit fokozza végletekig, ha a hitelesség az kívánja. Balkay Gézának az ujján villan meg a gyűrű, amikor a BALKAY GÉZA VISSZATÉRÉSE Kultúra Bódulatok után 35