168óra, 2005. október-december (17. évfolyam, 40-52. szám)

2005-10-06 / 40. szám

Polgári családból származik: jogász édesapja kedvéért egy ideig ügyvédnek készült. Baráti biztatásra jelentkezett egy amatőr színjátszó csoportba, aztán az Egyetemi Színpad tár­sulatához. Második próbálko­zásra jutott be a színművészeti főiskolára. Diploma után pár évvel már a Katona József Színház vezető színésze. Alakí­tásai alapján generációjának meghatározó művészeként tar­totta számon a szakma és a publikum. Majd váratlanul tá­vozott a teátrumtól. Noha rendezni is elkezdett, színhá­zi felbukkanásai szórványos­sá váltak. Többet lehetett hal­lani szenvedélybetegségéről, krakélerségeiről. Néhány éve az RS9 társulatában talált színházi otthonra. Újjászületé­se - tudatta egy baráti e-mail - valójában nemrég esett meg. SZTANKAY ÁDÁM írása. A negyvennyolcas honvéd­tiszt, neves ügyvéd, Farkas István végrendeletileg díjat alapított nejével 1877-ben. „A pesti nemzeti színház részére tétessék le egyezer ft. Farkas-Raskó alapít­vány czím alatt, és kamarai ösztöndíjkép minden év ápr. 6-án este a színházban nyilvános ünnepéllyel adassanak át azon hazafias színésznek, nemi különb­ség nélkül, kit erre pálya­társai legérdemesebbnek jelölendnek ki.” Raskó Celesztin úrasszony nevét figyelmetlenségből később elírták. Talán macerás lett volna helyrehozni a hibát. Így lett a díjjal járó gyűrű­ből Farkas-Ratkó. Van, aki vitrinben őrzi. Van technikás színész, aki mestersége szakfogásaival formálja meg szerepében azt, amit a világból megfi­gyelt. A másik a „beledög­­lős”. Saját lényéből hasít ki darabokat, adja át a rábízott figurának. Lappangó érzése­it fokozza végletekig, ha a hitelesség az kívánja. Balkay Gézának az ujján villan meg a gyűrű, amikor a BALKAY GÉZA VISSZATÉRÉSE Kultúra Bódulatok után 35

Next