168óra, 2007. április-június (19. évfolyam, 14-26. szám)

2007-06-07 / 23. szám

NÉHÁNY JELZŐ ÚJRAHASZNOSÍTÁSA „Elfogadhatatlan, megen­gedhetetlen és tűrhetetlen” - mondta Pokorni képvise­lő úr az Országos Választá­si Bizottság részrehajlónak minősített szavazása miatt. Ehhez a kérdéshez nem tudok hozzászólni, de a há­rom fontos és találó jelzőt felhasználnám. Például: múltunk, a törté­nelem átírása, szóban, írás­ban de még egy filmben is szerintem megengedhetet­len. Nem elfogadható, hogy egyesek külföldről jöjjenek ünnepelni (miután saját ha­zájukban ez tiltott) a nácik kitörési kísérletét. Akár­csak az angol holokausztta­gadó úr vendégül látása és felkérése egy előadás meg­tartására. Régebben is furcsálltam az utcanevek és terek átke­resztelését­­ az éppen aktu­ális politikának megfelelő­en de a szovjet emlék­művek megdobálása, ösz­­szefirkálása szintén elfo­gadhatatlan. Nem beszélve az áthelyezési szándékról. Hasonlóképpen gyalázatos dolog, ami temetőinkben - időről időre - büntetlenül történik. Tűrhetetlen a gyermekek politikai célokra való fel­­használása (Mécs Imre be­széde alatt a temetőben, és idén a Nemzeti Múzeum előtt). A kő-, tojás- és para­­dicsomdobálás, a füttyszó, a kereplő használata, az os­toba, trágár bekiabálások a (balliberális) rendezvénye­ken, különösen azok meg­alázása, akik 1956-ban és a rendszerváltozás előtt te­vőleges részt vettek és emi­att szenvedtek, szintén „el­fogadhatatlan, megenged­hetetlen és tűrhetetlen”! Újabb kínos kísérlet: a cenzúra visszahozása egy kaposvári színdarab miatt. A találó és pontos jelző­kön kívül felháborító a rendszerváltozással együtt (még 16-17 év után is) a ré­gi, lassan hegedő sebek fel­tépése különböző módon, de ugyanazzal a céllal. Rácz Egon Budapest ORBÁN VIKTOR (EURÓPAI?) ÉSZJÁRÁSA Orbán Viktor elhíresült beszédében kijelentette, hogy Oroszországban nem a piaci észjárás, hanem az állami poli­tikai gondolkodásmód jellemző, ez pedig teljesen idegen az európai piaci észjárástól. A pártelnök „kinyilatkoztatása” nemcsak goromba és le­kezelő egy másik ország polgáraival szemben, de képmuta­tó is. Az utóbbi években főként ő hadakozott a piaci viszo­nyok (értsd: piaci észjárás) ellen. Csak emlékeztetőül: első­ként tiltakozott az energiahordozók árának világpiaci ala­pokra helyezése ellen, a Malév privatizációja ellen, jószeri­vel minden privatizációs lépést ellenzett, és ellenez a mai napig is. A Fidesz választási győzelme esetén visszaállamo­sítják a privatizált vállalatok egy jelentős részét - ígérte Or­bán. Ez bizony vaskosan etatista észjárás! Erről a legnagyobb jóindulattal sem lehet azt állítani, hogy rokonságban lenne az európai piaci észjárással. Akkor hát miről beszél a Fidesz elnöke? Vagy csupán ar­ról van szó, hogy ha „megcsördíti ostorát”, akkor ismét ma­gára vonja a közfigyelmet, és nevével telik meg a média? Az elnök egyszerre félteni kezdi az Európai Uniót a ma­gyar kormány árulásától (lásd Nabucco gázvezeték). A hir­telen EU-hívővé változott Orbán nemrég még azt hirdette, hogy az EU-n kívül is van élet. Akkor most melyik Orbán Viktornak higgyünk? Zágon Ernő E-mail FELNÉGYELVE, KETTÉSZAKÍTVA Sajnálom, hogy a politika és a morál kapcsolatának jellem­zése befejeződött. Eredetileg azt gondoltam, lesz szerző, aki vállalkozik arra, hogy ezer év előtti eseményeket is bevesz az elemzésbe. Érdeklődéssel vártam a választ arra a kérdésre: István her­ceg, Sarolt, az anya és a német (sváb-bajor) lovagok számá­ra ki hogyan vezeti le a máig érvényes jogot és erkölcsi fel­hatalmazást Koppány és hadnépe legázolására, az állítólag megkeresztelt (és Árpád-házi) Koppány megölésére és fel­­négyelésére (e részek négy városkapun való kitűzésére). S egy ugyancsak meg nem kerülhető kérdés: milyen erők se­gítségének köszönhető a Szent István-i állam megalapozá­sa?! A mai helyzet (az ország politikai kettészakítottsága) milyen „genetikai” kapcsolatban van ezzel az elemezni nem kívánt eredeti problémával? Földes György azt gon­­d­o­l­j­a (ugyan­csak 13/XIX.), hogy nem tudjuk megfo­galmaz­ni, miféle nemzet vagyunk. Ez nem éppen tiszteletkor a magyar intellektus előtt. Mindazonáltal a társadalom egy részére igaz: azok számára, akikben dúl az érzelmi politizálás vágya, s ennek dominanci­ája folytán az értelem elveszti funkcióját. Márpedig minden értelmes ember látja, tapasztalja: a ránk zuhant szabadság, a demokrácia kinek mit jelentett az elmúlt tizenhét évben, de különösen 2002 tavasza óta. Ami a megfogalmazást illeti, azt éppen 60 éve már meg­tette a tekintélyes történész-akadémikus Szekfű Gyula, ta­pasztalva, hová vezette a keresztény-konzervatív-„úri” osz­tály elitje az országot. Cigány nemzet vagyunk! - hangzott az „osztályában” csalódott ember vaskos értékelése, látva országa gazdasági, politikai rendjének összeomlását. A kérdés csupán az, mint mondana most a tragikus sorsú Hóman Bálintnak a szerzőtársa. '^'"0 i­_yU\ t_ Kovács Ferenc Vác­i* 55 Levélhullás SZÉP, ÚJ (JOGÁSZ)VILÁG A kaposvári színielőadásba belekötő jogászprofesszor művé­szetértelmezésén hüledezve eszembe jutott saját vesszőfutásom. Plakátplágium miatt indított peremet első nekifutásra meg­nyertem, másodjára elbuktam, mert jogászok (!) nyomakodtak szakértőnek. Meghökkentően laikus és idióta véleményüket a bíró somolyogva elfogadta, az ügyvédem lapított, én meg csak álltam és álltam a jognak asztalánál... (Tudni kell: 40 éve művelem, 26 éve tanítom a plakátot, a Ma­gyar Plakátért Alapítvány elnöke vagyok stb.) Lehet, hogy ebben az ügyben nincs is politika, csak szívessé­get tettek egymásnak a jog felkent és makulátlan bajnokai. Ruka mku moet! Jogászok kacarászva emlékeztetnek rá, hogy ők nem igazsá­got, hanem jogot szolgáltatnak. Akkor mi szükség van rájuk? Oláh György Munkácsy-díjas grafikus

Next