168óra, 2007. április-június (19. évfolyam, 14-26. szám)
2007-06-07 / 23. szám
NÉHÁNY JELZŐ ÚJRAHASZNOSÍTÁSA „Elfogadhatatlan, megengedhetetlen és tűrhetetlen” - mondta Pokorni képviselő úr az Országos Választási Bizottság részrehajlónak minősített szavazása miatt. Ehhez a kérdéshez nem tudok hozzászólni, de a három fontos és találó jelzőt felhasználnám. Például: múltunk, a történelem átírása, szóban, írásban de még egy filmben is szerintem megengedhetetlen. Nem elfogadható, hogy egyesek külföldről jöjjenek ünnepelni (miután saját hazájukban ez tiltott) a nácik kitörési kísérletét. Akárcsak az angol holokauszttagadó úr vendégül látása és felkérése egy előadás megtartására. Régebben is furcsálltam az utcanevek és terek átkeresztelését az éppen aktuális politikának megfelelően de a szovjet emlékművek megdobálása, öszszefirkálása szintén elfogadhatatlan. Nem beszélve az áthelyezési szándékról. Hasonlóképpen gyalázatos dolog, ami temetőinkben - időről időre - büntetlenül történik. Tűrhetetlen a gyermekek politikai célokra való felhasználása (Mécs Imre beszéde alatt a temetőben, és idén a Nemzeti Múzeum előtt). A kő-, tojás- és paradicsomdobálás, a füttyszó, a kereplő használata, az ostoba, trágár bekiabálások a (balliberális) rendezvényeken, különösen azok megalázása, akik 1956-ban és a rendszerváltozás előtt tevőleges részt vettek és emiatt szenvedtek, szintén „elfogadhatatlan, megengedhetetlen és tűrhetetlen”! Újabb kínos kísérlet: a cenzúra visszahozása egy kaposvári színdarab miatt. A találó és pontos jelzőkön kívül felháborító a rendszerváltozással együtt (még 16-17 év után is) a régi, lassan hegedő sebek feltépése különböző módon, de ugyanazzal a céllal. Rácz Egon Budapest ORBÁN VIKTOR (EURÓPAI?) ÉSZJÁRÁSA Orbán Viktor elhíresült beszédében kijelentette, hogy Oroszországban nem a piaci észjárás, hanem az állami politikai gondolkodásmód jellemző, ez pedig teljesen idegen az európai piaci észjárástól. A pártelnök „kinyilatkoztatása” nemcsak goromba és lekezelő egy másik ország polgáraival szemben, de képmutató is. Az utóbbi években főként ő hadakozott a piaci viszonyok (értsd: piaci észjárás) ellen. Csak emlékeztetőül: elsőként tiltakozott az energiahordozók árának világpiaci alapokra helyezése ellen, a Malév privatizációja ellen, jószerivel minden privatizációs lépést ellenzett, és ellenez a mai napig is. A Fidesz választási győzelme esetén visszaállamosítják a privatizált vállalatok egy jelentős részét - ígérte Orbán. Ez bizony vaskosan etatista észjárás! Erről a legnagyobb jóindulattal sem lehet azt állítani, hogy rokonságban lenne az európai piaci észjárással. Akkor hát miről beszél a Fidesz elnöke? Vagy csupán arról van szó, hogy ha „megcsördíti ostorát”, akkor ismét magára vonja a közfigyelmet, és nevével telik meg a média? Az elnök egyszerre félteni kezdi az Európai Uniót a magyar kormány árulásától (lásd Nabucco gázvezeték). A hirtelen EU-hívővé változott Orbán nemrég még azt hirdette, hogy az EU-n kívül is van élet. Akkor most melyik Orbán Viktornak higgyünk? Zágon Ernő E-mail FELNÉGYELVE, KETTÉSZAKÍTVA Sajnálom, hogy a politika és a morál kapcsolatának jellemzése befejeződött. Eredetileg azt gondoltam, lesz szerző, aki vállalkozik arra, hogy ezer év előtti eseményeket is bevesz az elemzésbe. Érdeklődéssel vártam a választ arra a kérdésre: István herceg, Sarolt, az anya és a német (sváb-bajor) lovagok számára ki hogyan vezeti le a máig érvényes jogot és erkölcsi felhatalmazást Koppány és hadnépe legázolására, az állítólag megkeresztelt (és Árpád-házi) Koppány megölésére és felnégyelésére (e részek négy városkapun való kitűzésére). S egy ugyancsak meg nem kerülhető kérdés: milyen erők segítségének köszönhető a Szent István-i állam megalapozása?! A mai helyzet (az ország politikai kettészakítottsága) milyen „genetikai” kapcsolatban van ezzel az elemezni nem kívánt eredeti problémával? Földes György azt gondolja (ugyancsak 13/XIX.), hogy nem tudjuk megfogalmazni, miféle nemzet vagyunk. Ez nem éppen tiszteletkor a magyar intellektus előtt. Mindazonáltal a társadalom egy részére igaz: azok számára, akikben dúl az érzelmi politizálás vágya, s ennek dominanciája folytán az értelem elveszti funkcióját. Márpedig minden értelmes ember látja, tapasztalja: a ránk zuhant szabadság, a demokrácia kinek mit jelentett az elmúlt tizenhét évben, de különösen 2002 tavasza óta. Ami a megfogalmazást illeti, azt éppen 60 éve már megtette a tekintélyes történész-akadémikus Szekfű Gyula, tapasztalva, hová vezette a keresztény-konzervatív-„úri” osztály elitje az országot. Cigány nemzet vagyunk! - hangzott az „osztályában” csalódott ember vaskos értékelése, látva országa gazdasági, politikai rendjének összeomlását. A kérdés csupán az, mint mondana most a tragikus sorsú Hóman Bálintnak a szerzőtársa. '^'"0 i_yU\ t_ Kovács Ferenc Váci* 55 Levélhullás SZÉP, ÚJ (JOGÁSZ)VILÁG A kaposvári színielőadásba belekötő jogászprofesszor művészetértelmezésén hüledezve eszembe jutott saját vesszőfutásom. Plakátplágium miatt indított peremet első nekifutásra megnyertem, másodjára elbuktam, mert jogászok (!) nyomakodtak szakértőnek. Meghökkentően laikus és idióta véleményüket a bíró somolyogva elfogadta, az ügyvédem lapított, én meg csak álltam és álltam a jognak asztalánál... (Tudni kell: 40 éve művelem, 26 éve tanítom a plakátot, a Magyar Plakátért Alapítvány elnöke vagyok stb.) Lehet, hogy ebben az ügyben nincs is politika, csak szívességet tettek egymásnak a jog felkent és makulátlan bajnokai. Ruka mku moet! Jogászok kacarászva emlékeztetnek rá, hogy ők nem igazságot, hanem jogot szolgáltatnak. Akkor mi szükség van rájuk? Oláh György Munkácsy-díjas grafikus