168óra, 2007. július-szeptember (19. évfolyam, 27-39. szám)
2007-09-06 / 36. szám
Kultúra Sokan hiszik úgy, a karikaturista afféle rajzos mókamester, csupa derű és kacagás az élete. Pedig van, aki épp a szenvedés elől menekül a humorba, a poklot próbálná nevetve feledni. Fülöp György több mint harminc évig mulattatta „FÜL’-szignós vicces grafikáival a Ludas Matyi olvasótáborát, aztán írt vagy húsz gyerekkönyvet Nemrég viszont megjelentette leg- komorabb kötetét, Vészkorszak címmel. SÁNDOR ZSUZSANNA írása:Hám - Nálam a humor csak álca. Elveszítettem a családomat a második világháborúban. Soha nem tudtam kiheverni - könnyezik a rajzos-komikus. Az idős mester visszavonultan él feleségével, budai otthonában. Csak egy éve házasok, de a kapcsolatuk időtlen. - Nem látták a feleségemet? Zója, hová tűnsz el, mikor megjöttek a vendégek?! - Mindjárt megyek, Füli, üljetek le a kertben! - hallatszik a házból egy női hang. - Talán nem elég nagy a szoba? - Ne hetvenkedj, Fülikém! Szóval jól megvannak. A falakon néhány karikatúra az ismert „FÜÉ”-es szignóval. - Házi tárlatot rendeztem neki a születésnapjára - érkezik mosolyogva közénk az asszony. Érdeklődnék, hányadikat ünnepelték, de a művész konokan rázza a fejét: - Úgysem mondom meg, babonából. Öreg vagyok, és kész. Fülöp György Debrecenben született, ám a család hamarosan a fővárosba költözött. Édesapja korábban rabbinak készült, de „áttért” a civil pályára. Budapesten a Dante Könyvkiadó szerkesztője lett. Mókás kedvű, nyugodt ember volt: Gyuri és öccse, Tibor, tőle örökölték természetüket. Kölyök fejjel élték meg a zsidóüldöztetést. Édesanyjuk keresztény volt, csakhogy az árjatörvény miatt el kellett volna hagynia a családját. Nem volt hajlandó rá. A szülők biztonságos helyen próbálták elbújtatni fiaikat, ám Szálasi hatalomátvétele után zsidóknak már nem volt menedék. Tibort a pápai védett századdal vitték el Balf felé, Gyuri gettóba került. Húszan zsúfolódtak össze egy szobában, élelem és fűtés nélkül ’44 telén. Egy falatnyi étel akkor az aranynál is többet ért. Említi Fülöp György, egyszer az egyik fogoly valahonnan zsírosbödönt szerzett, s volt még az alján pár szem hús is. Társa - azelőtt gazdag ügyvéd - háromemeletes házát ígérte a bödönért. Az adásvételről szabályos szerződést írtak. A nyilasok aztán Fülöpöt is elindították a halálmenettel: a Józsefvárosi pályaudvarról indultak a vagonok Auschwitzba. A fiú az állomáson kiugrott a sorból, és elrejtőzött a szénrakások közt. A nyilasok számíthattak a szökésekre, mert egyfolytában tüzeltek, már mindenütt füstöltek a szénkupacok. „Hagyd abba, mindjárt felgyullad az egész!” - hallotta a lapuló fiú az egyik tiszt hangját. Majd lassan az utolsó szerelvény is kigördült a pályaudvarról a deportáltakkal. Fülöpnek sikerült valahogy eljutnia a Tátra utcai „védett házba”, ahol egyik ismerőse a fásládába bújtatta el. Oda is berontottak a fegyveresek, szökött munkaszolgálatosokat, katonákat kerestek. „Mi van ebben, miért van bezárva?” - üvöltötte egyikük, s egy sorozatot lőtt ki a ládára. Amikor a nyilasok elmentek, a fiú sértetlenül mászott elő, majd hisztérikus nevetésben tört ki. Harmincöt golyó ütötte át deszka búvóhelyét. Akkor érezte meg először: talán túlélheti a poklot. 1945 januárjának egyik hajnalán valaki dörömbölt a menedéket adó ház kapuján, és azt kiabálta: „Zdrásztvujtye!” — Tudom, hogy sok kegyetlenséget követtek el az oroszok, de a mi életünket megmentették. Az egyik szovjet kiskatona odajött hozzám, leszakította a mellemről a sárga csillagot, és a fogával széttépte. Aki nem élte meg ezt, az nem tudja, mit jelent - mondja Fülöp. Miután túlélte a németeket, a felszabadítóktól is meg kellett menekülnie valahogy. A vöröscsillagosok ugyanis összegyűjtötték a férfiakat, hogy málenkij robotra hurcolják őket. Fülöp Györgyöt is bevitték a szovjet parancsnokságra, ahol már sokan várakoztak. A fiú negyven kiló volt, közel állt az éhhalálhoz. Tudta, ha most megint fogságba kerül, azt már nem bírja ki. És ismét szerencséje volt. Az egyik orosz tiszt tört magyarsággal mondta: „Zsidók, kiállni!” Vagy ötvenen sorakoztak föl előtte. Fülöp előhúzta a cipőjében rejtegetett születési okmányát. A katona belenézett: „Héber neve?” „Eliezer ben mourénu ráv Jichak”. Gyuri másodmagával maradhatott. A többiek elindultak a fagyos orosz puszták felé. FÜLÖP GYÖRGY VALLOMÁSA 26