168óra, 2007. július-szeptember (19. évfolyam, 27-39. szám)

2007-09-06 / 36. szám

Kultúra Sokan hiszik úgy, a karikaturista afféle rajzos mókamester, csupa derű és kacagás az élete. Pedig van, aki épp a szenvedés elől menekül a humorba, a pok­lot próbálná nevetve feledni. Fülöp György több mint harminc évig mu­lattatta „FÜL’-szignós vicces grafikáival a Ludas Matyi olvasótáborát, aztán írt vagy húsz gyerekkönyvet Nemrég viszont megjelentette leg-­­ komorabb kötetét, Vészkorszak címmel. SÁNDOR ZSUZSANNA írása:Hám - Nálam a humor csak álca. Elveszítet­tem a családomat a második világhá­borúban. Soha nem tudtam kiheverni - könnyezik a rajzos-komikus. Az idős mester visszavonultan él fe­leségével, budai otthonában. Csak egy éve házasok, de a kapcsolatuk időtlen. - Nem látták a feleségemet? Zója, hová tűnsz el, mikor megjöttek a ven­dégek?! - Mindjárt megyek, Füli, üljetek le a kertben! - hallatszik a házból egy női hang. - Talán nem elég nagy a szoba? - Ne hetvenkedj, Fülikém! Szóval jól megvannak. A falakon né­hány karikatúra az ismert „FÜÉ”-es szignóval. - Házi tárlatot rendeztem neki a szü­letésnapjára - érkezik mosolyogva kö­zénk az asszony. Érdeklődnék, hánya­dikat ünnepelték, de a művész kono­­kan rázza a fejét: - Úgysem mondom meg, babonából. Öreg vagyok, és kész. Fülöp György Debrecenben született, ám a család hamarosan a fővárosba költözött. Édesapja ko­rábban rabbinak készült, de „áttért” a civil pályára. Budapesten a Dante Könyvkiadó szerkesztője lett. Mókás kedvű, nyu­godt ember volt: Gyuri és öccse, Tibor, tőle örököl­ték természetüket. Kölyök fejjel élték meg a zsidóül­döztetést. Édesanyjuk ke­resztény volt, csakhogy az árjatörvény miatt el kellett volna hagynia a családját. Nem volt hajlandó rá. A szü­lők biztonságos helyen pró­bálták elbújtatni fiaikat, ám Szálasi hatalomátvétele után zsidóknak már nem volt me­nedék. Tibort a pápai védett szá­zaddal vitték el Balf felé, Gyuri gettóba került. Húszan zsúfolódtak össze egy szobá­ban, élelem és fűtés nélkül ’44 telén. Egy falatnyi étel akkor az aranynál is többet ért. Emlí­ti Fülöp György, egyszer az egyik fogoly valahonnan zsí­­rosbödönt szerzett, s volt még az alján pár szem hús is. Társa - azelőtt gazdag ügyvéd - háromemeletes házát ígérte a bödönért. Az adásvételről sza­bályos szerződést írtak. A nyilasok aztán Fülöpöt is elindítot­ták a halálmenettel: a Józsefvárosi pá­lyaudvarról indultak a vagonok Ausch­witzba. A fiú az állomáson kiugrott a sorból, és elrejtőzött a szénrakások közt. A nyilasok számíthattak a szöké­sekre, mert egyfolytában tüzeltek, már mindenütt füstöltek a szénkupacok. „Hagyd abba, mindjárt felgyullad az egész!” - hallotta a lapuló fiú az egyik tiszt hangját. Majd lassan az utolsó szerelvény is kigördült a pályaudvarról a deportáltakkal. Fülöpnek sikerült valahogy eljutnia a Tátra utcai „védett házba”, ahol egyik ismerőse a fásládába bújtatta el. Oda is berontottak a fegyveresek, szökött munkaszolgálatosokat, katonákat ke­restek. „Mi van ebben, miért van be­zárva?” - üvöltötte egyi­kük, s egy sorozatot lőtt ki a ládára. Amikor a nyilasok elmentek, a fiú sértetlenül mászott elő, majd hisztérikus nevetésben tört ki. Har­mincöt golyó ütötte át deszka búvóhelyét. Akkor érezte meg elő­ször: talán túlélheti a poklot. 1945 januárjának egyik hajnalán valaki dörömbölt a menedé­ket adó ház kapuján, és azt kiabálta: „Zdrászt­­vujtye!” — Tudom, hogy sok kegyetlenséget követ­tek el az oroszok, de a mi életünket megmen­tették. Az egyik szovjet kiskatona odajött hoz­zám, leszakította a mellemről a sárga csillagot, és a fogával széttépte. Aki nem élte meg ezt, az nem tud­ja, mit jelent - mondja Fülöp. Miután túlélte a németeket, a fel­szabadítóktól is meg kellett me­nekülnie valahogy. A vöröscsil­lagosok ugyanis összegyűjtötték a férfiakat, hogy málenkij ro­botra hurcolják őket. Fülöp Györgyöt is bevitték a szovjet parancsnokságra, ahol már so­kan várakoztak. A fiú negyven kiló volt, közel állt az éhhalál­hoz. Tudta, ha most megint fogságba kerül, azt már nem bírja ki. És ismét szerencséje volt. Az egyik orosz tiszt tört magyarsággal mondta: „Zsi­dók, kiállni!” Vagy ötvenen sorakoztak föl előtte. Fülöp előhúzta a cipőjében rejtege­tett születési okmányát. A katona belenézett: „Héber neve?” „Eliezer ben mourénu ráv Jichak”. Gyuri másodmagával maradha­tott. A többiek elindultak a fagyos orosz puszták felé. FÜLÖP GYÖRGY VALLOMÁSA 26

Next