168óra, 2008. január-március (20. évfolyam, 1-13. szám)
2008-03-06 / 10. szám
A József Attila Színház Gaál Erzsébet Stúdiójában folytatódik a beszélgetéssorozat A magyar hisztéria természete és okai címmel. A beszélgetéseket Gyáni Gábor vezeti. Az ötödik alkalomra 2008. március 13-án este fél 8-kor kerül sor. Témája: Társadalom a piac és az állam szorításában Vendégei ez alkalommal: Konrád György és Szalai Júlia Két Pulitzer-emlékdíjas újságíró, Kertész Péter és Róbert László arra kérte a Magyar Újságírók Országos Szövetségét [MÚOSZ], vizsgálja felül Kecskési Tollas Tibor örökös tagságát, mondván: kétes múltja miatt érdemtelen e megtisztelő címre. Kezdeményezésükhöz kilencven neves értelmiségi csatlakozott. Az Örökös Tagok Testülete - igaz, a 27 tagból csak 5-en jelentek meg az ülésen - néhány napja azt az állásfoglalást hozta: valójában a tiltakozók beadványa „méltatlan ”. Erre Kertész Péter, illetve Dési János, a Népszava szerkesztője kilépett a MÚOSZ-ból. Kecskésit egyébként '97-ben tüntették ki újságírói tevékenységéért. Ez ellen akkor senki nem emelt kifogást. Kecskési még abban az évben elhunyt. De valójában ki is volt ő? Lapunkban már korábban is foglalkoztunk a kérdéssel. Most arra próbálunk választ keresni, helye van-e a magyar újságírás legjelesebbjei között. SÁNDOR ZSUZSANNA írása. Kecskési Tibor Nagy harcán született 1920-ban, Ludovikát végzett, '41-től csendőrtisztként szolgált. A deportálások idején, ’44 tavaszán Beregszászra vezényelték; főhadnagyként részt vett a zsidók bevagonírozásában. Aztán a második világháború végén csapatával átállt az oroszokhoz, majd a Néphadseregbe jelentkezett. Ehhez igazolnia kellett: csendőrként is németellenes tevékenységet folytatott. ÖRÖKÖS TAG Mégis azzal a váddal tartóztatták le ’47-ben: ő volt a beregszászi gettó rettegett csendőrparancsnoka, brutálisan bánt a deportáltakkal. Háborús bűnök miatt a népbíróság tíz évre ítélte, amelyből nyolcat leült. Az AVO börtönében kezdett verseket írni. Ötvenhatban szabadult, Németországba szökött, ott alapította meg a Nemzetőrt, amely az emigráns magyarok fontos orgánumává vált. A rendszerváltás után, ’91-ben Kecskésit az elsők közt rehabilitálta a magyar Legfelsőbb Bíróság. Bizonyítékok hiányában felmentették a háborús bűnök alól. Kimondták, annak idején koncepciós per folyt ellene, s a népbíróság csak a terhelő tanúvallomásokat vette figyelembe, noha több volt fogoly és csendőr is állította. Kecskési Tibor senkit nem bántott, szakaszával „csupán őrséget állt” a bevagonírozáskor. Rehabilitálása után Kecskési magas állami kitüntetést is kapott, versköteteit Lezsák Sándor adatta ki itthon, ’97-ben pedig örökös tagjának választotta a MUOSZ - Vészi János javaslatára. (Ő Nagy Imre lányának, Nagy Erzsébetnek volt a férje. Laudációjáról nem maradt fenn írás.) E legrangosabb sajtókörbe ugyanakkor választották be Fejtő Ferencet, Kende Pétert, Méray Tibort, Obersovszky Gyulát is. Ám az egykori népbírósági jegyzőkönyvek szerint a Kecskési-perben ellentmondásosak voltak a tanúvallomások. A deportálásból hazatértek közül többen szörnyű kegyetlenségekkel vádolták őt, mások védték. Ungváry Krisztián történész szerint Kecskési tárgyalása nem volt „tipikus”, ugyanis a tanúk általában egybehangzóan a csendőrök ellen