168óra, 2008. január-március (20. évfolyam, 1-13. szám)
2008-03-06 / 10. szám
Koszovó ezenfelül képtelen intézni önmaga ügyeit, gondoskodni önnön biztonságáról. 16 ezer NATO-katona vigyáz arra, hogy a közösségközi erőszak ne burjánozhasson el (ezután majd az észak-koszovói albánokat védhetik a szórványban élő szerbek mellett); kétezer tisztviselőt küld ki az EU az itteni közigazgatás és bíráskodás ellenőrzésére. 4. Ebből következően a független Koszovó egyfelől nem lesz független, másfelől amennyi függetlenséget élvez, az - Szerbia szembeköpésének örömén kívül - nem sok tartalmat hordoz majd. Az ENSZ-ben ennek az államnak egyelőre nem lesz helye. Kérdés az is, hogy egy koszovói útlevél hány országban lesz elfogadott úti okmány. 5. A koszovói függetlenség alapját nem képezhette a tartomány gazdasági vagy szociális teljesítménye. Voltaképp a tartománynak sem ipara, sem komoly mezőgazdasága nincsen, a munkanélküliség aránya 40-50 százalék, az infrastruktúra gyakorlatilag nulla, az energia és az élelmiszer Szerbiából érkezik (tehát még Szerbiától sem függetlenek), a fekete- és a szürkegazdaság átláthatatlan tömegben terjeszkedik, a szervezett bűnözés (fegyver-, drog- és emberkereskedelem) szinte zabolátlan. E független állam külső segítség nélkül, lássuk be, életképtelen. Csak azok mondhatják, hogy Koszovó képében, úgy öt-hat éven belül egy újabb uniós tagországot üdvözölhetünk, akik légvárakat építenek. 6. Eltekintve most már attól, hogy a külföldi beruházók nemigen jönnek Koszovóba, bármilyen ásványkincseket rejtsen is a föld mélye (a tőke retteg a politikai és biztonsági kockázatoktól), nyugtázzunk csak annyit, hogy a koszovói közigazgatás és közszolgálat külföldi adományok nélkül egyszerűen nem képes meglenni. A tartomány az elmúlt 8-9 évben körülbelül 2,5 milliárd eurót emésztett fel - igaz, ennek jelentős hányadát a NATO-katonaság és az ENSZ-apparátus fönntartására -, ami most újabb egymilliárdos ígérvénnyel egészült ki. Nem mondom! Ennyi pénzből két Magyarországot lehetett volna a gyors fejlődés pályájára állítani. NEM PRECEDENS 7. Az Európai Unió határozottan vallja: Koszovó ügye egyedi, nem teremt olyan precedenst, amely követhető volna — mármint abban az értelemben, hogy hasonló függetlenségi mozgalmakat a világ elismerne. Túl azon, hogy létezik a világon pár fegyveres harc a nemzeti önállóságért (a kurdoké több országban, a tamiloké Srí Lankán, a csecseneké Oroszországban), fordítsuk most figyelmünket a Nyugat-Balkán egykori jugoszláv tagköztársaságai felé, amelyeknek - ha nem mondják is mindig - jó okuk van arra, hogy precedensnek gondolják azt, ami „hivatalosan” nem az. a Bosznia-Hercegovina állami egysége több mint törékeny, a horvátok, a bosnyák muszlimok és a szerbek között az összetartozás érzése változatlanul gyönge. A Boszniai Szerb Köztársaság, amely földrajzilag épp úgy tapad Szerbiához, mint Koszovó Albániához, máris erős biztatást kapott a koszovói példától. Igaz, esetében az anyagországgal való egyesülés a cél, Koszovó pedig nem kíván egyesülni Albániával. b) Horvátországnak egyfelől nem volna ellenére, ha a horvátok lakta Hercegovina az anyaországhoz csatlakozna, de pillanatnyilag jobban foglalkoztatja annak a 200 ezer szerbnek a jövője, akiket a horvát hadsereg 1995- ben kiűzött, ám akiktől nem lehet megtagadni a visszatérés jogát. Mi lesz, ha ezek a krajinai, hajdanán egy tömbben élő szerbek ugyancsak az „albán szeparatizmus” útját választják? c) Macedónia lakosainak 30 százaléka albán. Ők egyszer teremtettek már polgárháborús helyzetet. Noha pillanatnyilag albán párt is van az uralkodó koalícióban, ugyan mi a biztosíték arra, hogy nem csap fel megint az albán nemzeti mozgalom lángja itt meg a szomszédos Montenegró albán kisebbségében is? (A Koszovóhoz való csatlakozás vágyával.) Hogy Koszovó függetlensége, illetve ennek elismerése a „Nyugat-Balkán viszonyainak stabilizálását szolgálná”, amint az számos uniós és amerikai dokumentumban olvasható? Hihetetlen optimizmus és kevés logika szükséges ennek a tézisnek az elfogadásához. ■ 45