168óra, 2008. július-szeptember (20. évfolyam, 27-39. szám)
2008-09-25 / 39. szám
Háttér A pszichiáter szerint a pánik korunk egyik legsúlyosabb betegsége. Gyakran jár együtt depresszióval, fóbiákkal, alkoholizmussal. Nálunk a legnagyobb a női pánikbetegek aránya. SÁNDOR ZSUZSANNA interjúja. Úgy tudom, önnek is volt már pánikrohama. — Igen. Kezdő orvosként a Pető Intézetbe jelentkeztem, maga Pető András felvételiztetett. Furcsákat kérdezett: soroljak fel skizofrén festőket, mondjam meg, mitől volt nagyobb zeneszerző Bartók Schönbergnél. Mindenre válaszoltam. Aztán végigvezetett az osztályán. Megrendített a sérült gyerekek látványa. Hazaérve olyan erős pánikroham tört rám, hogy eldöntöttem: nem megyek oda. Lelkileg alkalmatlan voltam a feladatra. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy idővel a pánikkal kezdett foglalkozni? — Biztosan. Később pszichiáter lettem, belgyógyászszakvizsgát is tettem, majd egy belklinikára kerültem. Feltűnt, milyen sokan fekszenek bent súlyos panaszokkal, a vizsgálatok alapján ugyanakkor semmi bajuk. Ezeket a betegeket hisztériásoknak, szimulánsoknak tartották. Lekezelően bántak velük, ami felháborított. Biztos voltam abban: nem megjátszott betegségekről van szó, hanem komoly pszichés zavarról. A pánikbetegségek 90 százaléka ugyanis testi tünetekben nyilvánul meg.• Voltaképp mi a pánik? Miként különböztethető meg például a rémülettől vagy a fóbiától? A pánikbetegség agyi anyagcserezavar. Leginkább szorongásos rohamokban, páni félelemben jelentkezik. Pán istenről kapta a nevét, aki a délutánjait szerette alvással tölteni. Ám ha valaki megzavarta a félig kecske, félig ember formájú szörnyet, felbőszült. De viszszatérve a tünetekre: aki például szívpánikban szenved, az úgy érzi, megsemmisül. Halálfélelme van. Hajnalban arra ébred, hogy nem kap levegőt, szorít a mellkasa, mintha mindjárt infarktusa lenne. Én írtam le először a pánik ideggyógyászati és hasi típusait is. Vannak betegek, akik úgy érzik, agydaganatot vagy agyvérzést kaptak. Mások meg azt: perforált valamelyik hasi szervük, és szörnyű görcsöket élnek át. A pácienseket gyakran rohamkocsival szállítják kórházba, ahol kiderül: minden leletük negatív. S bár mára sokat fejlődött az orvosi szemlélet, a pánikot sokan ma sem tartják komoly dolognak.• Hiszen - ahogy mondta - a „beteg” egészséges. Csakhogy a pánik sokszor jár depresszióval. Ebben az esetben a betegek 26 százaléka kísérel meg öngyilkiságjelenség, hogy a munka elszemélytelenedett, a közösségek szétestek okosságot. Az alapbajhoz társulhat közlekedési fóbia is: a páciens nem tud kimenni az utcára, képtelen járműre szállni. Gyakori a szociális fóbia is, amikor valaki nem képes társaságba járni, sokszor még a telefont sem veszi fel. Ez az állapot végül elmagányosodáshoz, érzelmi kiüresedéshez vezethet. A beteg örömtelenné válik. Sokan az alkoholhoz, droghoz fordulnak. A pánik azért is veszélyes, mert előbbutóbb már valóban komoly testi bajokhoz vezethet. Tavaly Magyarországon 43 ezren kaptak stroke-ot, s 20 ezren haltak bele. Kimutatható volt: közülük többen pánikbetegségen estek át azelőtt. Sokuknak volt korábban labilisan magas vérnyomása is, ami szintén a pánik egyik tünete. Egy amerikai kollegám ’85- ben a szívátültetésre várókat vizsgálta: 35 transzplantáció előtt álló közül korábban 29 pánikbeteg volt. Vagyis a kezeletlen pánik súlyos szomatikus állapotokhoz vezethet.- Állítólag a pániknak örökletes okai is vannak. - Ma már azt is tudjuk, melyik kromoszómákhoz köthető a pánik és a depresszió. Ha valaki genetikailag is „terhelt”, s az élete első három évében a szülei nem foglalkoznak vele megfelelően, a pszichés zavarok már korán megjelenhetnek. Hétéves pánikbetegem is van. Általában jellemző: egyre fiatalabbak lesznek betegek. A középiskolások 20 százaléka depressziós. A pánik GABOR S. PAL DIAGNO Gábor S. Pál professzor szerint a pánikra leginkább az érzékeny, szenzitív emberek hajlamosak, ezért is gyakori a betegség a művészvilágban. Például Goethe pánikrohamában önkettőződést élt át: önmagát látta magával szemben lovagolni. Agorafóbiája olyan erős volt, hogy egyszer kikötöztette magát a strassburgi dóm tetejére, mert úgy érezte, ha túléli a félelmet, képes lesz legyőzni a fóbiáját. Sir Laurence Olivier-t évekig olyan erős szociális fóbia gyötörte, hogy a színpadon könyörgött színészkollégáinak: ne nézzenek a szemébe, mert el fog ájulni. Barbra Streisand közlekedési fóbiája miatt csak taxival járt, a próbameghallgatásokon pedig kikötötte: háttal énekel a nézőtérnek. Csúnyának tartotta magát, nem akarta, hogy lássák. De mivel a hangjával mindenkit lenyűgözött, hosszú könyörgés után végre hajlandó volt megfordulni. Otto Klemperer annyira rettegett a repüléstől, hogy amikor egyszer Kanadába utazott, s már földet ért a gép, nem bírta kivárni, míg a lépcsőt a gép kijáratához tolják. Kiugrott a repülőből. Combnyaktörése lett. Szociális fóbiája miatt nehezen viselte, ha zongorázás közben nézik, úgy érezte, akkor melléüt. Részben ezért is lett karmester: úgy gondolta, a háta közepét nyugodtan bámulhatják. Vörösmarty Mihályról azt hitték, stroke-ja van, valójában úgynevezett mutizmusban, „pszichés némaságban” szenvedett. A szabadságharc leverése után hat évig nem szólalt meg. Illyés Gyula annyira depressziós volt, hogy sokszor senkit sem bírt látni, még saját lányát sem fogadta. Seress Rezsőről azt gondolták, azért nem ment át soha Budára, mert nagy pesti lokálpatrióta. Valójában pánikbetegsége miatt volt képtelen átmenni egy hídon. 34