168óra, 2015. július-szeptember (27. évfolyam, 27-39. szám)
2015-07-23 / 30. szám
XXVII. évfolyam 2015/30. szám rész sohasem illusztrál (még a „legszolgaibb” könyvillusztrációk alkalmából sem, vetem itt közbe), hanem egy zenemű kapcsán a képzőművészet eszközeivel (toll, tus, ceruza) továbbgondol vagy továbbérez: hallgatóként vesz tehát részt a zenei folyamatban, egy közülünk, ezért tudjuk követni képeit. De most ráadásul egyet fizet, kettőt kap akció van a galériában - mert míg a kéttermű épület egyik szárnyában a fent mondott Kass-tárlat látható, addig a másikban egy kicsiny, de fontos Aba-Novákkiállítás, kéttucatnyi olajfestmény, épp csak kedvcsinálónak a grafikákhoz, melyek persze egy másik helyszínen láthatóak. Ezt hívják bújtatott városnézésnek. Balogh Károly FOLYÓIRAT LEGENDÁRIUM Temetjük Petőfit. Ki úgy (lásd helyszíni tudósításunkat a 22. oldalon), ki így: a tudományos kritériumoknak megfelelően, egyértelműen, világosan és szórakoztatóan. A Rubicon ez évi hetedik számáról van szó, amely (hogy, hogy nem) e havi „címlapsztoriját” Petőfi Sándornak szenteli. Életének és halálának. Dea minket körülvevő, voltaképpen tragikomikus események hatására, melyekre a folyóirat, helyesen, egyetlen bekezdést sem veszteget) azért mégis inkább a halálának. Hermann Róbert a rá jellemző eleganciával és lefegyverző tárgyi tudással írja meg a segesvári csata történetét (nála fordulatosabban, nagyobb vizuális erővel senki nem tud csataleírást adni, mintha egy jelenbeli sporteseményt közvetítene, úgy, világosan bebizonyítva, hogyan es(het)ett el Petőfi Sándor. Aki, „mint tudjuk, három helyen született és legalább hat helyen halt meg”. És azt is, hogyan született, születhetett a túléléséről, elhurcoltatásáról szóló legenda még ott, a csata helyszínén. Hermann Róbert külön cikket szentel annak a kérdésnek, hogy vittek-e Oroszországba magyar hadifoglyokat az erdélyi hadjárat után. Válasza egyértelműen: nem. (Csak az a felsorolás fél oldalt tesz ki a cikkben, hogy mely levéltárak teljes iratanyagát tekintette át a szerző források után kutatva.) Az ő cikkét egészíti ki mintegy Rohonczy Ildikó dolgozata, aki Moszkvában kutatva tényleg ráakadt egy honvédtisztre, aki orosz fogságba került, igaz, később őt is visszatoloncolták, és átadták az osztrákoknak. (Lengyel volt egyébként, s a lengyelek sorsát az döntötte el, hogy a cár vagy a császár alattvalójaként vettek-e részt a szabadságharcban.) Kovács László Barguzin fantomjáról ír (tételesen cáfolva minden legendát), Mende Balázs Gusztáv pedig az ott feltárt csontvázról mondja el mindazt, amit a tudományos kutatás bebizonyított. De - hogy tényleg ne csak a költő haláláról essék szó - érdekes cikket olvashatunk a Szendrey Júliajelenségről (Császtvay Tündétől) és meglepőt Petőfi polgári életmódjáról. (Nyárspolgár a zseni álarcában, ahogy Babits fogalmazott - ezt az írást Szilágyi Márton jegyzi.) Egyszóval a Rubicon mindent megtett, amit a tudomány és a sajtó együtt tehetett. A többi rajtunk múlik. Nádas Sándor FILM WHO AM I? - EGY RENDSZER SINCS BIZTONSÁGBAN Semmi csinnadratta, hírverés, egyszer csak nagy titokban itt egy nézhető mozi. Hőse „a láthatatlan ember”, a világháló szolgája (és alkalmanként ura), korunk hőse, aki a maga kiteljesedését a weben találja meg. Amúgy tipikus szürke, rokkant identitású antihős: szülei meghaltak, eltűntek, nagybeteg nagymamája néz rá, ha ránéz, az iskolában a többiek nem becsülik semmire, a lányok észre sem veszik, az osztály cowboyai meg sem verik, oly jelentéktelennek tartják, hogy még a knock outot is sajnálják tőle. Nem is lesz belőle valaki. Teng-leng, noha szívesen lenne Pókember, Batman, Superman. De hát egy a tucatból csupán. Míg ki nem derül róla, hogy a fejében egy (képletes) számítógép működik, ő maga ideális hackertalentum (digitális korunk hőse, már megint, de ezúttal minőségileg másképp), akinek pillanatokig tart egy rendszer feltörése, így aztán megindul a diadalmenet: hősünk átszabja a szélsőséges Nemzeti Front ünnepi nagygyűlésének videoprogramját, a gyógyszergyár homlokzatára kiírja: „Mi állatokat ölünk”, és végül bejut a német szövetségi hírszerző hivatal dokumentumai közé. Igaz, ekkor már nincs egyedül. Három, igencsak különböző természetű és vérmérsékletű fiatalember bombázza a netet, csoportjuk nevét, a CLAY-t brenddé szeretnék formázni, a leghíresebbé az informatika kalózai, a hackerek között. Csakhogy ekkor már halott is van a hátuk mögött, nemzetbiztonsági problémává váltak, a nyomukban rendőrök és elhárítók, valamint az Europol munkatársai. Az informatikai krimi nem marad meg a maga szűk keretei között, a film végén egyszerre csak érdekes fordulatokat vesz, olyanokat, amelyek képesek meglepni, elgondolkoztatni a nézőt, s akár maradandó benyomásokat kelteni benne. Soha rosszabbat! (Rendezte: Baran Bo Odar.) Bölcs István KULTÚRA 39