168óra, 2016. július-szeptember (28. évfolyam, 27-39. szám)

2016-07-14 / 28. szám

I68óra /2016. július 14. ►»MÚLTIDŐ«« 65 sagával, a szétszedhető kerékkel ren­delkeztek, előnybe kerültek. Defekt esetén néhány csavar oldásával a fel­ni külső karimáját a gumival együtt leemelték, majd kicserélték egy má­sikra. Négy perc alatt készen voltak. A Renault mellett a FIAT és az Itala használt ilyen kerekeket. Önmagában a gyors kerékcsere ke­vés a győzelemhez, bizonyság erre, hogy a három Renault közül csak egy, a Szisz-Marteau-párosé érte el a célt. Ők a negyedik körben vették át az első helyet, az első nap végén már félórás előnyük volt, de ezt el is használták, amikor a második versenynapon, az utolsó előtti körben eltört a 3A rajt­számú kocsijuk egyik rugója. Végül nyolc defekt javítása után 101,1 kilo­­méter/óra átlaggal győztek. A siker nyomán a Szeghalmon 1873-ban Szisz Ferencként született Francois Szisz nevét megismerte a világ. Jómódúvá is vált, mert fejedel­mi összeg, 45 ezer frank volt a „Nagy Díj”, és bonuszként megkapta a fran­cia állampolgárságot. A következő évben újra rajthoz állt a GP-n, akkor második lett. 1908-ban egy rugótö­rés miatt kellett feladnia a versenyt. 1909-ben kilépett a Renault-tól, és Neuillyben nyitott autószerelő-mű­helyt. Utoljára 1914-ben indult verse­nyen, s egy Lorraine-Dietrich volánját forgatva győztesen vonult vissza, meg­nyerve egy 350 kilométeres országúti futamot. Az első világháborúban a francia hadsereg katonájaként Algériá­ban szállítóegységet vezetett, később egy repülőgyárban dolgozott. 1944- ben halt meg Auffargis-ben lévő ott­honában. 1956-ban aztán feltámadt, legalább­is a magyar szaksajtó szerint. Az Autó- Motor újságírója rátalált Tiszaszentim­­rén Szisz Ferencre. A nagy találkozásra magával vitte a L’Action automobile et touristique című francia újságnak az 1906-os GP-vel foglalkozó számát, s beszámolója szerint a cikkben szerep­lő képre pillantva a „közel hetvenéves Feri bácsi” az „óh, a derék hármasom!” felismerésre ragadtatta magát. Ezután mesélt a Renault-gyárba kerüléséről és az 1906-os versenyről. Csekély el­lentmondás, hogy bevallottan nem beszélt franciául, csak „egy keveset né­metül”, ami aligha tette volna lehetővé a Renault-gyári munkát, még kevésbé a versenyzést. További malőr, hogy első és egyetlen versenyeként számolt be az 1906-osról. A lap a pártosságát erősítve „a verseny után hazajöttem, bekapcsolódtam a munkásmozga­lomba, Florthyék alatt több mint tíz évet ültem meggyőződésemért a váci fegyházban” mondattal zárta élettör­ténetét. Ennyi talán még belefért volna, ám a hazai autótörténet kutatásával fog­lalkozó Haris testvérek figyelmeztetése ellenére a szerző külföldre is eljuttat­ta felfedezése tényét, így megjelentek Magyarországon a Renault-gyár kép­viselői, s elbeszélgettek - tolmáccsal - Szisz bácsival. Szerettek volna egy kisfilmet készíteni a legendás sofőrről autóvezetés közben, ám ez elmaradt, a névrokon ugyanis bevallotta, hogy ezekhez a modern „zenó” kocsikhoz ő már nem ért. ■

Next