168óra, 2016. október-december (28. évfolyam, 40-52. szám)
2016-11-11 / 45. szám
52 ►» KULTÚRA «- jának hitelességét a rendszerváltoztatás óta sem az 1956-os forradalommal foglalkozó történészek, sem a szabadságharcosok szervezetei soha nem kérdőjelezték meg!” Schmidt azt is állítja: Pruck Pál 1956- os szabadságharcos tevékenységéről máig semmilyen dokumentum nem áll rendelkezésre. De mit akar ezzel bizonyítani? Hiszen Dózsa Lászlóról sincsenek ilyen dokumentumok. Dózsa ’56- os tetteiről semmilyen forrással nem rendelkezünk az ő elmondásain kívül. Ilyen alapon Münchausen báró vagy Háry János kalandjait is tényként kéne elfogadnunk — mondja Eörsi László. — A legújabb fejlemények pedig azt bizonyítják, hogy mindnyájan felültünk Dózsa konfabulációjának, vagy nem figyeltünk kellőképpen rá. Az érdemek és a kitüntetések — mint arra már gyakran volt példa — alapulhatnak tévedésen is. Schmidt kitér arra is, hogy Dózsa László 2007-ben könyvet is megjelentetett, amelyben elmeséli a saját sorstörténetét, és a könyvet sosem érte kritika. A kötetet Eörsi László is megkapta, de nem találta kellően hitelesnek azt. Épp ezért a történész a saját, ’56-ról szóló kötetében — „Baross Köztársaság” 1956 — nem használta fel a könyvben szereplő történeteket forrásként. — Ez mindenképp felér egy kritikával — mondja Eörsi —, más viszont, tudtommal, behatóan nem kutatta ezt a témakört. Említi azt is Schmidt: Orbán Éva Igazságot ’56-nak című könyvsorozatában — hibásan — Delkosz Jorgoszként azonosítja a fiút. Vagyis a kormánybiztos szerint korábban is előfordult, hogy tévedtek a képen szereplő fiú kilétét illetően. Eörsi szerint ez sem bizonyít semmit, ugyanis Orbán Éva bevallottan nem ellenőrizte az interjúalanyai hitelességét, tehát szakszerűtlenség erre hivatkozni. Ugyanakkor Rougierről eddig nem bizonyosodott be, hogy ilyen hibát követett volna el. És ez sem elég: az is kérdéseket vet fel Schmidt szerint, hogy miképp kerülhette el Pruck Pál az ’56 utáni megtorlást, szemben más tizenéves szabadságharcosokkal. Természetesen a felvetés Dózsára is igaz lenne. Ezt Eörsi is mondja, majd hozzáteszi: 15 éves fiúról van szó, ilyenekért — akikről nem is volt bizonyítható, hogy komolyabb szerepük lett volna az „ellenforradalomban” - nem indítottak pert. Mindezek mellett az 1956-os emlékév kormánybiztosa köztörvényes bűnözőnek nevezi Pruckot. Ennek nyilvánvalóan semmi köze a kérdéshez, és a kijelentés — ahogy Eörsi fogalmaz — elképesztő otrombaság Pruck Pál családtagjaival szemben. „Mondják, hogy a legjobb védekezés a támadás, de nem gondoltam volna, hogy ezt önök is így gondolják.” Ezt írja válaszul Pruck Erika újabb nyílt levelében, ezúttal Schmidt Máriának címezve. „Az én édesapám vállalta a képet, gondolom, Dózsa László a rendszerváltás előtt nem nagyon vállalta volna. (...) Mocskolódás helyett elég lett volna annyit mondani, bocsánat, tévedtünk, kijavítjuk. De nem, ez nem megy maguknak, inkább lebűnözőzik, bemocskolják az embert. (...) Igen, az édesapám rossz társaságba keveredett suhanckorában, ezt is felvállalta. Ettől a fotón még mindig ő látható. (...) Azt pedig, hogy a halott édesapámat sértegesse, végképp nem tűröm.” ■