168óra, 2018. január-március (30. évfolyam, 1-13. szám)
2018-02-01 / 5. szám
DOKU mert egyik fő előnye, hogy míg a saját maga által uralt médiatérben pontosan bemért hatású és központilag terített üzeneteket futtat végig, addig az ellenzék a saját, eleve kisebb térfelén belső tagoltságának megfelelően töredezett, egymást kioltó vagy nem kellő hatóerejű kampányelemekkel operál. Hiszen nincs is olyan, hogy „az" ellenzék, kis és közepes méretű részecskéi egymással versenyeznek a látszódás lehetőségéért. Ebből következően, bár a kormány menekültügyi megingását minden szereplő pontosan érzékelte, egységes válasz nem születhetett rá. Ehhez jön még, hogy a válaszreakció csak egy pontig magától értetődő, addig, hogy a kormány hazudik. Az már jóval nehezebb kérdés, mihez kezdjenek ezzel az egyes ellenzéki szervezetek. Lehet ugyanis kritizálni a kormányt azért, mert befogad menekülteket, vagyis meg lehet próbálni átvenni a menekültellenesség pozícióját, kihasználva, hogy a kormány felkorbácsolta az idegenellenességet. Ennél kockázatosabb lenne, de hosszabb távon - már ha lát bárki maga előtt hosszú távot - drámai változást indíthatna be a félelemkeltés feleslegességére rá mutatni. Tudniillik befogadtunk több mint ezer embert, anélkül hogy ez feltűnt volna a máltai nyilatkozatig. Meg lehetne tehát kísérelni a félelemgépezet kikapcsolását, hatástalanítva az egész propagandaarzenált. Ehhez azonban első körben dacolni kell a választópolgárok többségét valóban jellemző, alaposan felkorbácsolt befogadásellenességgel. Ezenkívül ott a másik dilemma: hazugságának fejére olvasása nem jelent-e bennragadást a kormány migránsozó logikájában? Ahelyett hogy az ellenzék kiszabadulni próbálna a csapdából, azaz igyekezne végre másra irányítani a választópolgárok figyelmét. A legerősebb ellenzéki párt, a Jobbik pillanatok alatt visszatért a menekültkérdésben a szélsőséges hangvételhez. Évadnyitó beszédében a saját „néppárti" politikáját dicsérő, programjának körvonalait ismertető, mérsékeltre hangolt Vona Gábor sietett a betelepítésért kárhoztatni a kormányt. Volner János pontosan elismételte a kormánypropaganda paneljét az „egész városnyi migráns" betelepítéséről, igyekezve a kormány ellen fordítani a manipulatív állítást. A Jobbik egyik fővárosi politikusa pedig azt a „megdöbbentő" információt tárta a közvélemény elé, hogy a szükséges feltételek teljesülése esetén a befogadottaknak is jár például a csók, amiből azt a fals következtetést vonta le, hogy az idegenek előnyt élveznek a lakhatásban, szofisztikáit megfogalmazása szerint „Migráns Ahmed" jogai megelőzik a magyarokéit. Ez az igazán „cuki” kormánykritika „méltó" válaszra talált azzal, hogy véletlenül pont most került elő egy felvétel Vonóról, aki egy alkalommal török egyetemistákból álló közönség előtt török nyelven Istent, azaz Allahot említette. A kormányoldal ezzel hárítja el a Jobbik kísérletét, hogy elfoglalja a legfőbb menekültellenes, keresztényvédő párt pozícióját. Vonának azt is meg kellene oldania, hogy miközben az idegenellenességben versenyez Orbánnal, hallhatóvá tegye a kormányképessége alátámasztására szánt további mondanivalóját is. A Párbeszéddel országot járó szocialisták decemberi kongresszusukon programszintre emelték a határkerítés fenntartását, bár hangsúlyozzák, hogy a kormánnyal ellentétben a humanizmus és a nemzetközi jog szellemében járnának el a menekültekkel. Ugyanakkor az MSZP mélyértelmű közleménye, miszerint „1300” (teljes terjedelmében idéztük), és egy másik helyen annak kinyilatkozta Vona Gábor ■ m 10 2018. február 1. Fotó: MTI