168óra, 2018. január-március (30. évfolyam, 1-13. szám)

2018-02-15 / 7. szám

P52 TESTRŐL ÉS LÉLEKRŐL / ÉLET­FORMA - Láttam a jelen lévő idős mesterek arcát, és egy kicsit el is szégyelltem magam, hogy én kaptam a dí­jat, pedig ők az igazi tudói a baba készítésének, ebbe születtek bele, ebben nőttek fel. Egy férfias társada­lomban nőként, ráadásul külföldiként elhozni egy ilyet díjat példátlan volt. Japán mesterek kezdtek bízni benne, meghívást ka­pott az első női babakészítő mester műhelyébe.­­ Ezek a mesterek általában a világtól távol, egy erdő szélén élnek, ott alkotnak, már a helyszín meg­közelítése sem egyszerű. Általában nincsenek felsze­relve modern kommunikációs eszközökkel, vagyis a kapcsolattartás is macerás. A női mester, Aoki Ryoka adott Rékának néhány na­gyobb félkész babát, fesse ki. - Ez olyan volt számomra, mintha Picasso adott vol­na egy félkész képet a tanítványának, hogy fejezze be helyette. Később a mester beteg lett, levelet írt Rékának, hogy menjen, hozza el a babáit, és fejezze be őket - Pár nap múlva Japánban voltam, és négybőrönd­nyi faragott kokesi babával jöttem haza. Aztán fél évig csak néztem őket Azt gondoltam, semmi nem elég jó, amit alkotni tudnék. Majd jött egy pillanat, és három héten át éjjel-nappal festettem. Egy kicsit meghaltam, megszűnt a világ, minden gondolatomat a kokesik töltötték ki. Amikor kész lettem, jött az ólmos fáradt­ság és az érzés, képes voltam rá. Réka kiállításokat rendez itthon, külföldön, work­­shopokat tart, könyvet ír. Férjével két gyereket ne­velnek, jelenleg egy külföldi cserediák is náluk la­kik, van négy kutyájuk és egy lovuk is. Réka minden munkája és versenye előtt kéri az égiek segítségét, mert számára fontos, hogy a lélek is benne legyen az alkotófolyamatban. Az első nagy versenye előtt részt vett Japánban egy zarándokúton. Tavalyelőtt pedig meghívást kapott egy olyan eseményre, ami­ről addig nem is álmodhatott: a japán babakészítő mestereket minden évben megáldja egy pap egy szentélyben. A babák folyton benne vannak a gondolataiban, de a figyelme néha más felé fordul. Néhány éve meg­keresték a Csorna Szobája Alapítványtól, hogy fessen egy szentképet a megvilágosodott Körösi Csomna Sándorról. Három éven át nem jött az ihlet a thangka (pamut vagy selyem rátétre készített tibeti buddhis­ta festmény) elkészítéséhez. Megcsinálta hát azt a 15 kilós szobrot, amely jelenleg is ott ül Indiában, a Hi­malájában, a zanglai királyi palotában, Körösi Csom­a Sándor régi szobájának közepén, és meditál. Réka örömét leli a munkáiban, de nem ra­gaszkodik hozzájuk. Ha valami elkészül, azt el­engedi. Kivéve a mesterétől kapott és megfes­tett babákat. Azok felbecsülhetetlen értékűek számára.­­ Szabó Brigitta 2018. február 15. 61 IRA

Next