168óra, 2018. október-december (30. évfolyam, 40-52. szám)

2018-10-18 / 42. szám

KULTÚRA Remekművek, csaták, meglepetések Két nagy galéria őszi aukciója Mindkét aukciós házban maradt eladatlan Vaszary. Bár korai még kimondani, de mintha képeinek gyors áremelkedése elérte volna azt a határt, ami után további attraktív növekedésre már nem lehet számítani. Virág Judit galériája húsz éve szolgálja a ma­gyar műkereskedelmet, alkotókat inspirál, gyűjtemények születésénél bábáskodik, felfedez, közíz­lést formál. Forgalmának nagyságát mutatja, hogy a ta­valyi téli aukción 1,2 milliárd volt a leütési ár. A jubileumi őszi aukcióra szinte ellenállhatatlan kedvezménnyel készült: a szokásos húsz­ helyett csak tízszázalékos jutalékot kért, a vá­sárlók között kisorsolt egy Berényi Róbert-olajfestményt, a túl­licitáltak egyike pedig Zsolnay-kerámiával gazdagodott. Ezen az ünnepi eseményen és a másik mérvadóan nagy galéria, a Kieselbach két nappal később tartott aukcióján több remekmű bukkant föl, s akadtak meghökkentő meglepetések is. Mindkét aukció telt házat vonzott, kialakultak drámai helyze­tek, éles csaták. Virág Judit kínálatában megjelent néhány mú­zeumi rangú alkotás annak a korábban Londonban is élő ma­gyar bankszakembernek a nagyjából kétmilliárd forintra becsült gyűjteményéből, amelyből nem sokkal az aukció előtt kiállítást is rendeztek. Akkor már sejteni lehetett, hogy ez a tárlat kedvet ébresztő, bevezető esemé­nye a gyűjtemény darabonkénti értékesítésének, így került az árverésre például Kassák Lajos kompozíciója a hatvanas évek­ből, vagy Bortnyik Sándor avantgárd korszakának legeredetibb darabja, az 1923-ban festett Vörös palack (Vörös üve­ges csendélet, Kompozíció üveggel). Kádár Bélától a Nővérek vagy Vaszary János híres virágcsendélete, a Váza virággal, amelyről azt írja a katalógusban Boros Judit: „Vasza­ry virágcsendéletei a szabadságról szólnak. Az életöröm határtalanságáról, amikor egy­­egy pillanatra átéli az ember a teljességet." A Kieselbach Galéria ezúttal a „szép fes­tészet" nemrég kötetben is bemutatott al­kotójától, Vass Elemértől, „egy bohém úri­embertől - ahogy Rieder Gábor nevezi az aukciósház katalógusában - is árverezett képeket. Nancy Goodman Brinker egykori budapesti amerikai nagykövet lenyűgöző gyűjteményeiből pedig többek között Ország Lili, El Kazovszkij, Nádler István, Fehér László alkotásait vonultatta fel. A Kieselbach első számú címlapképének valószínűleg Plány Ervin apró festékpöttyökből összerakott Tavaszi kertjét szánta. Technikai érdekesség­ként írja festői módszeréről Molnos Péter, hogy „a színintenzitás fokozása végett nem a palettán keverte a festéket, hanem a vásznon". Virág Judit­­a- Bortnyik Sándor: Vörös palack tém­ájának kiszámítha­tóan legsikeresebb re­mekműve Rippl-Rónai József Pihenő Fenellája volt, a művész „kukori­cás", kontúros kis fes­tékfoltokból építkező korszakából. Ezt a fest­ményt közvetve egy magyar nótának köszönheti a képzőművészet. Rippl-Rónai párizsi látogatása során egy szálló olvasóterme előtt hallotta meg, hogy valaki gitárkísérettel és rossz magyarság­gal a Csak egy kislány van a világon című műdalt énekli. Ő volt Fenesla, aki a dalolás mellett néha modellt ült ismert mestereknek. Rippl-Rónai meghívta Kaposvárra, ahol a társasági élet egyik népszerű egyénisége lett. Rippl-Rónai többször lefestette. Arcképet azonban nem készített róla, mert bár az alakja csodálatos volt, az arca nem volt szép. A Pihenő Fenella 60 milliós kezdőárról indult, és 85 millióig jutott el. Bortnyik Vörös palackját 30 millióért kiáltották ki, és éppen a duplájáért ütötték le. Több is volt ebben a képben, hiszen a teremben ülő egyik vásárló egy ütemmel elkésett a 65 milliós ajánlatával. A Bretont is ámulatba ejtő Plány Ervin: Tavaszi kert 52 2018. október 18.

Next