168óra, 2019. július-szeptember (31. évfolyam, 27-39. szám)
2019-08-22 / 34. szám
Közben fekete luxusterepjárók játszották azt a tüneményes kis játékukat, hogy ők valójában buszok, azért mennek hatvannal a külső sávban, miközben a belsőben beszőtték a pókok a kerekeket, és sok kis fürge utódot nemzettek. Nagyjából egy hét múltán újra visszakeveredtünk a Szilágyi Erzsébet fasorra, ahol semmi különös nem történt éppen, ha csak az nem, hogy kis híján elcsaptunk egy rövidgatyás munkást, akire a forgalom terelgetését bízták fontos, de veszélyes küldetésként. Sárga mellényt igen, de olyan kis kerek, nyeles jelzőtárcsát nem kapott. Az ugyancsak erősen feltöltődött Attila úton át a Műegyetem rakpartra mentünk, mert onnan kivált pompás panoráma nyílik a Szabadság hídra. A Buda felé vezető oldalon annyira makacsul állt a forgalom, hogy még az is tisztán kivehető volt, hogy egy nő száján kifejlődik a herpesz, aztán el is múlik. Még nagyobb tömeg verődött össze viszont a síncserére ítélt Petőfi hídon. A jelek szerint körbejárhatott egy hír, hogy valami nagyon jó dolog készül Budán, ami bármilyen gyötrelmet megér, csak nekünk nem szólt senki. A Ferenc körúton aztán kiderült, hogy nem addig a, közben ugyanis ott is kifejlődött egy gigadugó az ellenkező oldalon. De minden rosszban van valami jó, például addig se kopott a radiál, emellett végre hosszan és zavartalanul tanulmányozhattuk a Nyalizó Fagyizó napi kínálatát bemutató táblát. A József körútnál kicsit enyhült a nyomás, így e helyütt egy ízben sikerült harmadik fokozatba kapcsolnunk, a manőver azonban úgy megzavart egy angol rendszámú mercedesest, hogy majdnem leverte a tükröt, miközben a Rákóczi térnél jobbra kanyarodott egy Kiss Manyira emlékeztető, Hadiköz-modorú mellényt viselő nénivel a hátsó ülésen. A Teréz körúton aztán megint feltorlódott a nő Fotó: MERÉSZ MÁRTON Megelevenedett a gyalogosok rémálma: a felújítások érintik a metróközlekedést, s ezzel egyidejűleg a 4-6-os villamos vonala sem használható. Most hétköznap a Nagyvárad tértől nem jár a 3-as metró, cserébe viszont hétvégén a teljes vonalon lehet légkondis buszokkal közlekedni, amelyek legfőbb sajátossága Budapesten, hogy bezárt ablak mellett nincs bekapcsolva a légkondi, így aztán a leszállás után megkönnyebbülve szippanthatunk az ózondús, 40 fokos levegőből. A 4-6-os hiánya két ponton szorítja rá az utazóközönséget arra, hogy pótlóbuszra szálljon. A Széllnek nevezett Moszkva tér és a Margit híd budai hídfője, illetve a Corvin-negyed és a dél-budai végállomás között. Ezt a vonalat is elérte a pótlóbuszok sajátossága: 40 fokos hőség, kedélyes és folyamatos füstokádás, ami nem sokat javít a sínek felújítása miatt egy-egy használható sávra szűkülő, dugók okozta Margit körúti szmoghelyzeten. A 4-6-os a világ egyik legforgalmasabb villamosa. Napi sok-sok ezer ember kényszerül most pótlóbuszra átszállni a két érintett szakaszon, de nem is akárhogy: hosszú hetekig a világ legértelmetlenebb és leghorrorisztikusabb pótlóbuszra átszállási procedúrája zajlott, mivel a budai hídfő leheletvékony járdaszigetén álltak a várók, s rájuk zúdult a járatból kizúduló tömeg, mintha megannyi Ed Sheeran-koncert résztvevői volnának. Ám halleluja! Egy idő után a BKK-nak is feltűnt, hogy azért van ám megoldás: a váltópontra érve megnyitották a villamos összes ajtaját, mindkét oldalon, így az egyik felén kiszáll a tömeg, amely így nem zavarja a túloldaliakat a beszállásban. Ez ám az innováció, megy ez, csak akarni kell! Az már csak hab a tortán, hogy a sínfelújítás miatt a 17-es villamos sem jár egy szakaszon. A budai hídfő és Óbuda között az eddigi három helyett most csak két villamosjárat közlekedik. Az embernek azóta meglehetősen sokat kell várakoznia, hogy eljusson A pontból B-be, aztán aszalódhat egy keveset a tömegben. Talán még egy pár hét, és a BKK is fölfedezi a megoldást: lehet sűríteni is a járatokat. A budapesti gyalogos, amíg él, remél. / Ónody-Molnár Dóra 16 2019. augusztus 22.