168óra, 2019. október-december (31. évfolyam, 40-52. szám)

2019-12-19 / 51-52. szám

KULTÚRA Ami a legjobban számít Nimród felhúzott lábbal ült a nappalijukban álló nagy fehér bőrkanapé sarkában, és egy tábla csokit majszolt. A kanapé hi­deg volt, nem szerette a bőrt, folyton csúszkált rajta a feneke. De hiába mondta az apjának, amikor lecserélték az előző hal­ványzöld, szintén bőrkanapét. - Kisfiam, vannak dolgok, és ilyen az elegancia, amihez ra­gaszkodnunk kell az életben - jelentette ki, majd egy barackot nyomott a fia fejére. Nimród igyekezett mosolyogni, bár a barackokat gyűlölte ta­lán a világon a legjobban, de tudta, az apja szerint egy igazi férfi nem nyafog és pláne nem vitatkozik. Holott az egészet nem értette. A lakóparkban, tőlük nem messze lakott az osztálytársa, Béres Kristóf a családjával. Nekik még nagyobb házuk volt, és egy hatalmas acélszürke szövetka­napé állt a nappaliban. Nimródnak mindig összeszorult a szíve, amikor belépett hozzájuk. Ott semmi sem volt olyan harsány, mint náluk. De aztán inkább felidézte, milyen jó, amikor Greff úr nyitott kabrióval érkezik meg értük az iskolához. Ettől azért mindenki­nek tátva maradt a szája. Ez járt a fejében akkor is, amikor a csokit majszolta a nap­paliban. -Ízlik? - ült le mellé Joli néni, aki a szomszédban lakott, és ha a szülők dolgoztak, ő vigyázott Nimródra és két öccsére. Ez elég gyakran megesett, Greff úr ugyanis sikeres motivációs tréner volt, a felesége, Greffné pedig egy szépségstúdiót veze­tett. A szülők igyekeztek mindent megadni a gyerekeknek, amit ők annak idején nem kaptak meg, szerettek volna úgy élni, mint a családok az amerikai filmekben, szép ház, autó, három gyerek, fényes karrier, szeretet, de kevés volt az idő mindenre. Joli néni már a nyolcvanhoz közeledett, de korát meghazud­tolva olyan fitt volt, mintha hatvan lenne. - Én egy fiatal lány vagyok, aki nyolcvan év alatt táncos lett - mondogatta mindig. Rendszeresen túrázott, biciklizett és jógázott, és mivel egye­dül élt, szívesen vigyázott a gyerekekre. Csupán két szenvedé­lye volt: naponta elszívott ebéd után egy szál cigit és esténként megevett egy tábla csokit. Ha pedig valaki célzást tett arra, hogy az ő korában már jó lenne ezeket a káros dolgokat elhagyni, mindig azt mondta, az bizony az élete végét jelentené. - Apáék mindjárt itthon lesznek - mondta Nimród, és oda­nyújtotta a csokit Joli néninek. - Tedd csak el - hárította el Jolika. - Apa azt mondja, egy életre tönkreteszem a zsírsejtjeimet. Joli néni felnevetett. - Hetek óta nem ettem ilyen jót - vallotta be Nimród. - Akkor egészségedre! A fiú óvatosan letört még egy kockát, a többit a nadrágjába rejtette. Miközben élvezte, ahogy a csoki szétolvad a szájában, eszébe jutott az iskola. Greff úr és Greffné talán épp most be­szélnek Ági nénivel. Nimród ugyanis az utóbbi hetekben telje­sen rákattant egy videojátékra, amit az apja gépén talált. Amikor a szülei nem voltak otthon, és Joli néni a kanapén szunyókált, bekapcsolta a programot, és nézte, ahogy a holtakból mutáló­­dott szörnyek cafatokra tépik az embereket. Aztán leszaggatta a szörnyek végtagjait, hogy végezzen velük. Később néhány osz­tálytársát is bevonta a játékba, és pár jelenetet kipróbáltak az iskolában. Hamarosan csengettek. Joli néni kiment ajtót nyitni. A lakást hirtelen betöltötte az anyja parfümjének fojtogatóan édes il­lata. A szülők gyorsan megköszönték Joli néninek, hogy vigyázott a gyerekekre, és útjára engedték. Greff úr és Greffné leült Nimródhoz a kanapéra. - Anyáddal nagyon el vagyunk keseredve - kezdte Greff úr nagyot sóhajtva. Nimród lehorgasztotta a fejét, az apja pedig folytatta, hogy hát nem érti, miért, egy ilyen okos nagyfiú, mint ő, tizenhárom éves, igazán elfoglalhatná magát valami mással, és hogy Nim­ródnak tudnia kell, hogy ő, Greff úr, milyen mélyről, és mennyit küzdött értük, erre tessék... - Elég lesz már - szólt szelíden Greffné ziháló férjére, és fris­sen manikűrözött, karácsonyi mintás körmével megkocogtatta a férfi térdét. Greff felsóhajtott, letörölte az izzadságcseppeket az arcáról. - Mondj már valamit - nézett Greff a fiára. Nimród hallgatott. Azt figyelte, hogy a nadrágjába dugott 76 2019. december 19.

Next