168óra, 2020. január-március (32. évfolyam, 1-13. szám)

2020-01-09 / 1-2. szám

IRA MAGYARORSZÁG ! MAI ÜGYEK Ne féljetek... A magyar ember Shakespeare szellemében kezdhette az új esztendőt jeléül annak, hogy mire számítson az egész évben. Az Ahogy tetszik című darab második felvoná­sában hangzik el a sokszor idézett mondat: „Színház az egész világ. És színész benne minden férfi és nő." Tegyük hozzá, ki ilyen, ki olyan. Nem mindenki remekel. A Himnusz után sok csatornán megjelent egy rossz színész. Azt játszotta, hogy ő az államfő. Vagy ha úgy tetszik, a nem létező köztársaság elnöke. Hitelét már régóta elvesztette. Pedig minden alkalommal ugyanabban a szerepben lép fel. Kiszolgálja régi harcos- és színésztársát, aki kedvenc hősét alakítja: a minden ellenségét legyőző miniszterelnököt. Mondhatnánk persze, hogy a karakter megformálásához író is kell. Ezúttal az sem akadt, így aztán az államfőt domborító színész kénytelen volt egy olyan szöveget el­mondani, amit egy átlagos környezetvédő álmából felkeltve is bármikor eldarál. Ta­nulnia sem kell. Ebben aztán ki is merült a párperces darab. Hiába várta bárki, hogy másról is szóljon a beszéd. Az egyetlen emberi momentum az volt, amikor a színész a jeltolmácshoz fordult, hogy koccintson vele az új évre. Ez viszont repríznek számított. Amióta Áder János az államfő, hasonló köszöntőinek mindig egyforma a forgatókönyve. A végén „ösz­­szecsendül két pohár" az egész népét­­ jelképesen­­ képviselő Weisz Fannival. Nagy találmány. Ugyanolyan, mint amikor az előző - és a magas pozícióban szerencsétlen­ségére csak egy szilvesztert megért - elnök beszéde közben bebarangolta a Sándor­­palotát. Áder egy helyben állt, és küzdött a súgógéppel. Mint egykor szegény Mádl Ferenc. De ő legalább megpróbált aktuális - és érintőlegesen politikai - témákat is beleszőni az újévi szózatba. Persze odáig sosem merészkedett, mint Sólyom László, aki 2010 haj­nalán gyakorlatilag leváltotta a szocialista kormányt. Nagy képzelőerő azért nem kel­lett ahhoz, hogy megjósolja a hamarosan esedékes választások eredményét. Viszont ő legalább rájött arra, hogy a magyar ember éjfél után két-három perccel a legkevés­bé sem államfői szózatra vágyik, ezért köszöntőit mindig 1-jén napközben adták le. De térjünk vissza Shakespeare örökbecsű soraihoz, hiszen 2020 első perceiben az is kiderült, hogy lehet méltóképpen is köszönteni az új évet. Csak ehhez nem egy rossz - és már többször leszerepelt - színészt kell választani. Hanem egy EMBERT, így, csupa nagybetűvel. Az pedig ne zavarjon meg senkit, hogy ennek az embernek a foglalkozá­sa véletlenül színész. Mert amikor megjelent az RTL Klub műsorában, egyáltalán nem szerepet játszott. Csak néhány szóban, minden fölösleges manír és töltelék nélkül elmondta, amit gondol és amit útravalónak szánt az őt nézőknek. „Ne maradjunk némák, beszéljünk egymással, egymásért és a jövőért." Mindössze ennyi volt Kulka János mondandója, de ebben benne volt minden. Az az út is, amelyet az utóbbi három évben, betegsége óta megtett. Hogy egyáltalán el tudja mondani mindezt. És aztán hozzátette még azt is: „Ne féljetek szeretni!” Egy olyan országban, amelyet a most hatalmon lévők az utóbbi évtizedekben - nemcsak mióta kormányoznak, hanem már előtte, ellenzékben is - módszeresen kettészakítottak, nem lehet jobb kívánság ezeknél. Azt természetesen aligha hihetjük, hogy a szavak rögtön valóra válhatnak. De ha csak annyi történik, hogy minél többen elgondolkodnak ezen a két újévi köszöntőn, a köztük lévő különbségeken, akkor egy lépéssel közelebb kerülhetünk egy olyan országhoz, amelyben talán jobb lenne élni. Ahol nem mindenki színész és nem állandóan szerepet játszik. Ahol senki sem fél. Sebes György 2020. január 9. 3

Next