168óra, 2020. április-június (32. évfolyam, 14-26. szám)

2020-05-14 / 20. szám

KULTÚRA Petőfi verseinek szerelmese Phan Bich Thien a vietnami-magyar költő és üzletasszony Nyugalom és derű árad belőle, talán azért, mert hisz a lótusz mágikus erejében, amely a sárból, zavaros vízből kiemelkedő tisztaság jelképe. Dr. Phan Bich Thien egyszerre racionális üzletasszony és érzékeny lelkű költő, műfordító, Petőfi örök híve. A moszkvai diákévek után Budapesten alapított családot. 2018- ban pedig a Mózsé-hegyre, amely egy dombocska Tolna­ megyében, vietnami buddhista szentélyt emelt. Két ország, két világ, két kultúra foglya. - Nem örülök a mai világ kénytelen csendjének, az otthon töltött időt most is hasznunkra tudjuk fordítani - hangsúlyozza Dr. Phan Rich Thien. Az otthon ezúttal Budát jelenti számára, de közben haza is vágyik. - Terveztem, hogy a holdújévet követően Vietnamba utazok, a koronavírus megjelenése miatt azonban ezt nem tehettem. Nem tudom, erre mikor lesz megint lehetőségem. Legutóbb 2019 őszén járt a szülőföldjén. A végleges döntést, hogy Magyar­országon fog élni, 1998-ban hozta meg a férjével, akivel még a moszkvai ta­nulóévek alatt ismerkedett meg. Szó se volt drámai elhatározásról! Mondhat­ni, e vállalt kétlakisággal csak gazdagodott, hiszen a Mekong folyó és a Duna látványa ma ugyanazt jelenti számára: az otthon jóleső érzését. Költőként, műfordítóként Vietnamban ismerik inkább, ahol kötetei jelennek meg. Ma­gyarországon üzletasszonyként, a Fried Kastély Resort tulajdonosaként tart­ják számon. „Eldöntöttük, hogy valami olyannal szeretnénk foglalkozni, ami túlél bennünket" - utal a vállalására, a Fried-kastély megmentésére, avagy harmadik otthonára, Simontornyára. - Sajnos, a hazai turizmus kritikus helyzetbe került - mondja a közgaz­dász- végzettségű költő, aki a mélyszegénységről, a kilátástalanságról el­­híresült Tamási járásban évek óta stabil munkát biztosít a helybélieknek. Thienék keresik a megoldást, a recepció 24 órá­ban működik, a márciusban-áprilisban hoppon maradt vendégekkel későbbi időpontokról, átfog­­lalásokról egyeztetnek, s az amúgy is szükséges felújítási munkálatok javában zajlanak az épület­együttesben, amelynek fordulatos históriája nem feltétlenül széphistóriába illő. Az 1926-ban átadott szecessziós épület tulajdonosa Fried Imre, a he­lyi bőrgyár vezetője volt, az alapítót Auschwitzba deportálták, ahol életét vesztette. Az államosítás után silány lakásokat alakítottak ki a kastélyban. A rendszerváltást követő hercehurcában a hazai sze­cesszió egykori Tolna megyei fellegvára elhagyott düledékké satnyult. Thienék az utolsó pillanatban érkeztek. Felújították, 2005-ben megnyitották a szállodát, ami 2020 tavaszáig sikersztorinak tűnt. Hogy mit hoz a jövő? Ebben az időszakban nem tudnak minden ott dolgozónak munkát biztosíta-

Next