168óra, 2020. április-június (32. évfolyam, 14-26. szám)
2020-05-21 / 21. szám
MAI ÜGYEK ! MAGYARORSZÁG Magyarország koronavíruspuccs után Nincs visszaút a nemzeti elzárkózásba Életének kétharmadát Magyarországon, harmadát Amerikában töltötte. Zivataros időkben, válságoktól, háborúktól szabdalt korban volt gyerek és kamasz. Most, az új világválság küszöbén, van mire emlékeznie. Milyennek látszik egy járvány Amerikában és a nagyvilágban? Felülmúlja-e a jelenlegi pusztulás a 30-as évek nagy válságát? Hogyan kapcsolódik mindez Magyarország történetéhez? Leküzdhető-e a gazdasági romlás egy egészségügyi és politikai vírusokkal terhelt korban? Berend T. Ivánt, az MTA volt elnökét, a Kaliforniai Egyetem (UCLA) professzorát kérdeztük. Múltkori beszélgetésünk azt a címet kapta, hogy Szuverenitás aligha létezik. Akik korábban a függetlenség bűvkörében éltek, most tapasztalhatják, milyen feszítő erők közé szorul Magyarország - bármelyik ország - a járvány satujába fogva. Talpra állhat-e, és ha igen, mikor, a féloldalas (félig korszerű, félig tőkeszegény) magyar gazdaság? Amíg nincs védőoltás, amíg van friss fertőzés, addig csak a megszorítás, az emberek közötti tudatos távolságtartás a biztonságos menedék. A megkésve reagáló Egyesült Államokban a halottak száma eddig kétszer annyi, mint a tíz évig tartó vietnámi háború áldozatainak száma. A világgazdaság leállása azonban valóban súlyos gazdasági válságot idézett elő. Kompetens előrejelzések szerint, mint például az IMF becslése, átlagosan 7,5 százalékos GDP-romlással számolhatunk. Görögországban és Olaszországban 9-10 százalékkal, Angliában, a Brexittel összekapcsolva, a Bank of England szerint a visszaesés 15 százalékos lehet. Példátlan mértékű pusztulás, amely a 30-as évek nagy válságát is felülmúlja. Anglia esetében az elmúlt háromszáz évben nem volt ekkora zuhanás. Ugyanakkor már most előre jelezhető, hogy 2021-ben megindul a talpraállás. Ehhez azonban egy év nem elég, legalább két-három esztendőre számíthatunk. Lesznek országok, ahol többre. A történelmi példák biztatók. A II. világháború rettenetesebb pusztítást okozott. Európa lakosságát megtizedelte, az infrastruktúra felét megsemmisítette, a gazdaságot, a nemzeti jövedelmet sok országban a felére, esetenként ennél is kisebbre zsugorította. 1946-ig még számos országban éhínség pusztított. De három év múltán, 1948-ra, az európai GDP - bár Németországban és további egy-két országban még nem - átlagosan újra elérte az 1938-as szintet. Innen felfelé vezetett az út. Két-három év alatt reprodukálódott a gazdaság. Feltehetően ennyi idő kell most is a gazdaság talpraállásához. A közgazdászok egy ideje már emlegették, „valami van a levegőben". A részvényárak túlduzzadtak, küszöbön állt a nagy kipukkadás. Járvány nélkül is „lett volna valami"? Kétségtelen, hiszen a gazdaság, s ezt már a 18. századi nagy közgazdák is tudták, nem egyenes vonalú, hanem ciklikus pályán mozog. Az ezredforduló kiváló konjunktúráját 2008-ban súlyos recesszió szakította meg. A következő évtizedben sok szakember szerint ez megismétlődhetett volna. A legutolsó történelmi léptékű járvány az úgynevezett spanyolnátha volt. Az elképesztő halálozási arányhoz képest nem is törődtünk vele igazán, olyan sok volt a gyász a nagy háború után. A jelenlegi, viszonylag kevés áldozattal járó világjárványt apokalipszisként éli meg az emberiség. Miért? Mert hasonló méretű járvány egy évszázad óta nem volt, a világgazdaság nem állt le. Ez az újdonság sokkolóan hatott, hiszen a mai generációk zöme a világháborút is csak történelemkönyvekből ismeri. Nyolcvan éve nem volt példa arra, hogy ne rendezzék meg az olimpiát. Ez mégiscsak mellbevágó. Ez is csak ezt igazolja, mert ugyan nyolcvan éve nem volt ilyen, 1936 és 1948 között szintén nem rendezték meg az olimpiát. A jóléti rendszer az utóbbi évtizedekben valamelyest erodálódott, megkopott, de az egészségügyi válság utáni politika újraélesztheti. I n 2020. május 21.