168óra, 2020. október-december (32. évfolyam, 41-53. szám)
2020-12-22 / 52-53. szám
MAI ÜGYEK/ MAGYARORSZÁG Wallenberg Barguzinban Kiket rejt a Kamaraerdőben agyonlőtt két civil sírja? Történelmünkben néhány nevezetes személy halálának körülményeit homály fedi. Petőfi a szemtanúk szerint Segesvárnál esett el az orosz cári csapatokkal vívott csatában, de évekig hol itt, hol ott látták feltűnni a költőt. A sírja soha nem került elő. Segesvár mellett egy tömegsírban porladnak a csontjai? Morvai Ferenc vállalkozó (akit az akkori sajtó csak „kazánkirályként” emlegetett) az általa finanszírozott Petőfi-kutatóexpedíció vezetőjeként 1989 júliusában a Bajkál-tó közelében, Barguzinban vélte megtalálni a költő földi maradványait. 1945-ben, nem sokkal karácsony után, rejtélyes módon eltűnt Raoul Wallenberg és a titkára. A svéd diplomatának magyar zsidók ezrei köszönhetik életüket, de a mai napig nem tudni, mi lett a két férfi sorsa. Őket is hol itt, hol ott látták feltűnni, de bizonyosságot senki nem szerzett a sorsukról. Idehaza az orosz csapatok lőtték agyon, vagy Moszkvában, a Ljubljanka börtönben hunyt el? 1989 őszén, nem sokkal karácsony előtt, bekopogott hozzám, a Honvédelmi Minisztérium hetilapja főszerkesztőjéhez két testvér azzal, hogy az édesapjuk szemtanúja volt, ahogyan a Kamaraerdőben két orosz katona agyonlőtte Raoul Wallenberget és kísérőjét. Nem sokkal a barguzini „felfedezés” híre után gyanakvással fogadták a Molnár testvérek - László és István - történetét. Azzal fordultak hozzánk, ha felkarolnánk a kutatást, ők segíthetnének megtalálni és esetleg azonosítani a két, 1944 végén, '45 elején agyonlőtt férfi holttestét. Mielőtt belevágtunk volna az események felgöngyölítésébe, magam is találkoztam a Molnár testvérekkel, akik szilárdan kitartottak amellett, hogy téves minden olyan információ, amely azt a változatot próbálja erősíteni, miszerint Wallenberget és Langerfelder Vilmost a Szovjetunióba szállították, és mindkettőjüket halálukig ott tartották fogva. Szerintük a két férfi maradványait kivégzésük helyén, a Kamaraerdőben rejti a föld. Azt állították, hogy pontosan meg tudják mutatni a helyszínt is, ahol néhány héttel később megtalálták a még temetetlen holttesteket. Több társukkal ők is részt vettek a sírok megásásában. Történetük bizonyságául a helyszínről kézzel készített rajzot is hoztak. Hogy miért csak több évtizeddel később álltak elő a történettel? Azt mondták, akkoriban fogalmuk sem volt, ki az a Wallenberg. A nagy kérdés újra és újra előkerült: miért hallgattak 1989-ig a történtekről? Molnár László magyarázatát el lehetett fogadni: „1988 októberében egy könyvesboltban böngészve találtam meg Lévai Jenő akkoriban megjelent könyvét, amely Raoul Wallenberg életéről és haláról szólt. A könyvben lévő képekről minden kétséget kizáróan felismertem azt a két férfit, akinek annak idején megadtuk a végtisztességet. 1950-ben rendbe hoztuk a sírt, és még fejfát is állítottunk a halottak emlékére." Molnár István is megerősítette fivére szavait. „Döbbentem meredtem a borítóra, egy ismerős nézett vissza rám. Határozottan ráismertem, ez volt az az ember, akit akkor az erdőben kivégeztek és mi eltemettünk. Bennem inkább Langerfelder Vilmos arca hagyott nyomokat. Amikor ránéztem a két ember képére, azonnal az a kihalt téli, erdei táj jelent meg az emlékezetemben." Ez kapcsolta össze számukra az eseményeket. Azóta fiatalon elhunyt, jó tollú kollégánkat, Zilahy Tamást bíztam meg a nyomozással. Azt kértem, minden lehetséges nyomot vizsgáljon meg, járjon utána a két fivér elbeszélésének. Akkoriban, több mint négy évtizeddel a történtek után, el is kísérte a Molnár testvéreket egy helyszíni szemlére, meglátogatta Lászlót a budapesti lakásán, ahol Istvánnal hármasban próbálták feleleveníteni a történteket. A beszélgetés részleteit így írta le: „A Molnár család a háború idején a Kőérberki dűlőben lakott. Innen indult el édesapjuk, Molnár Károly azon a bizonyos délutánon ráért az erdőbe. Útja során hol közelebbről, hol távolabbról mindvégig szemmel kísért négy embert, akik a Merész utcai szovjet katonai parancsnokságról a Kamaraerdő egy meghatározott pontja felé tartottak. Két szovjet katona két civilt kísért. Akkoriban ebben nem volt semmi szokatlan, Budapesten harcok folytak, ennek során sokan estek fogságba. Az csupán véletlen volt, hogy az édesapjuk mintegy 70 2020. december 22.