2000, 2019 (31. évfolyam) július

Lengyel László: 1968: társadalmi forradalom a gazdasági prosperitásban

ki dönthet erről? Ebben az időszak­ban azzal, ahogy eltolódik a jóléti államban a társadalmi egyenlőség központú gondolkodás, és nemcsak a gondolkodás, hanem a cselekvés is, egész konkrétan megjelenik a tár­sadalmi egyenlőtlenség állam általi szociális kiegyenlítése. Ez nem szo­cializmus, szeretném hangsúlyoz­ni. Ez Amerika és Nyugat-Európa. Ahol a New Deal után először merül föl a fejlett országokban, hogy va­jon egyenlőnek születtünk-e? Jár-e a déli feketéknek nemcsak civil jog, hanem bármilyen szociális juttatás? Szeretném mondani, ez máig a dön­tő kérdés. Jár-e a bevándorlóknak bármilyen juttatás? A vendégmun­kásoknak jár-e bármi? Kell-e ad­nunk nyugdíjat mindenkinek? Jár-e az egészségügyi szolgáltatás minden­kinek? Az egyetemistáknak jár-e az oktatás, és milyen szinten? Ki jut­hat be, és miért? Amikor látszik a jövedelem, az egy valós társadalmi probléma. Tehát tudjuk, hogy van jövedelem, a gazdaság növekedik, gondoljuk el, Nyugat-Németország­­ban 7-8%-os növekedések voltak. Ez pokolian megdobja a jövedelmeket. Most innentől kezdve az a kérdés: a tőke viszi-e el a jövedelmi többletet, vagy a munka viszi el, és mit csiná­lunk a szociálisan rászorultakkal? A jóléti állam széles kiterjedésében bevállalt olyan értékeket és érde­keket, amelyeket korábban mozgal­mak képviseltek. Most mozgalmak nélkül is előálltak az egyenlősítő helyzetek. Akkor itt jön a következő prob­léma, hogy vajon mint egyének és közösségek ezekről a jövedelmek­ről milyen döntést hozzunk, amikor hozzánk eljut? Ez látszólag furcsa kérdés. Hogyhogy milyen döntést? Költsük el vagy takarítsuk meg­­ ez a dilemma. Itt állunk szemben a fo­gyasztói társadalommal. Nos, termé­szetesnek vesszük, hogy a háború után Amerikában és Nyugat-Euró­­pában valami hihetetlen árubőség jelent meg. Az európai társadalmak ehhez egyáltalán nem voltak hoz­zászokva. És egyszer csak kiderült, hogy tömeges termeléshez tömeges fogyasztás tartozik. Consumo ergo sum! Fogyassz, fo­gyassz és még egyszer, fogyassz! Az "American way of life", az amerikai életforma a fogyasztás maximalizá­lása és a megtakarítás minimalizálá­sa. Ez a fogyasztói forradalom kezdi meghódítani Amerika után Nyugat- Európát, sőt, elkezd beszivárogni Kelet-Európába is. Elfogadjuk vagy elutasítjuk? A ’68-as mozgalmaknak az egyik legdrámaibb kérdése, amivel ki­hívták maguk ellen, ha tetszik, a kapitalizmust, hogy nem fogadták el a fogyasztói kapitalizmust, és azt üzenték, hogy ne fogyassz. Ne fo­gyassz, ne zabáld tele magad, nem 4 × 2000

Next