2000, 2019 (31. évfolyam) július
Lengyel László: 1968: társadalmi forradalom a gazdasági prosperitásban
ki dönthet erről? Ebben az időszakban azzal, ahogy eltolódik a jóléti államban a társadalmi egyenlőség központú gondolkodás, és nemcsak a gondolkodás, hanem a cselekvés is, egész konkrétan megjelenik a társadalmi egyenlőtlenség állam általi szociális kiegyenlítése. Ez nem szocializmus, szeretném hangsúlyozni. Ez Amerika és Nyugat-Európa. Ahol a New Deal után először merül föl a fejlett országokban, hogy vajon egyenlőnek születtünk-e? Jár-e a déli feketéknek nemcsak civil jog, hanem bármilyen szociális juttatás? Szeretném mondani, ez máig a döntő kérdés. Jár-e a bevándorlóknak bármilyen juttatás? A vendégmunkásoknak jár-e bármi? Kell-e adnunk nyugdíjat mindenkinek? Jár-e az egészségügyi szolgáltatás mindenkinek? Az egyetemistáknak jár-e az oktatás, és milyen szinten? Ki juthat be, és miért? Amikor látszik a jövedelem, az egy valós társadalmi probléma. Tehát tudjuk, hogy van jövedelem, a gazdaság növekedik, gondoljuk el, Nyugat-Németországban 7-8%-os növekedések voltak. Ez pokolian megdobja a jövedelmeket. Most innentől kezdve az a kérdés: a tőke viszi-e el a jövedelmi többletet, vagy a munka viszi el, és mit csinálunk a szociálisan rászorultakkal? A jóléti állam széles kiterjedésében bevállalt olyan értékeket és érdekeket, amelyeket korábban mozgalmak képviseltek. Most mozgalmak nélkül is előálltak az egyenlősítő helyzetek. Akkor itt jön a következő probléma, hogy vajon mint egyének és közösségek ezekről a jövedelmekről milyen döntést hozzunk, amikor hozzánk eljut? Ez látszólag furcsa kérdés. Hogyhogy milyen döntést? Költsük el vagy takarítsuk meg ez a dilemma. Itt állunk szemben a fogyasztói társadalommal. Nos, természetesnek vesszük, hogy a háború után Amerikában és Nyugat-Európában valami hihetetlen árubőség jelent meg. Az európai társadalmak ehhez egyáltalán nem voltak hozzászokva. És egyszer csak kiderült, hogy tömeges termeléshez tömeges fogyasztás tartozik. Consumo ergo sum! Fogyassz, fogyassz és még egyszer, fogyassz! Az "American way of life", az amerikai életforma a fogyasztás maximalizálása és a megtakarítás minimalizálása. Ez a fogyasztói forradalom kezdi meghódítani Amerika után Nyugat- Európát, sőt, elkezd beszivárogni Kelet-Európába is. Elfogadjuk vagy elutasítjuk? A ’68-as mozgalmaknak az egyik legdrámaibb kérdése, amivel kihívták maguk ellen, ha tetszik, a kapitalizmust, hogy nem fogadták el a fogyasztói kapitalizmust, és azt üzenték, hogy ne fogyassz. Ne fogyassz, ne zabáld tele magad, nem 4 × 2000