2000, 1989 (1.évfolyam) szeptember

Lengyel László: Alkonyat

mondanak. „Mindenki ágál, de ki adja vissza a 60-as és 70-es évek biztonságát? Lehet, hogy az öreg sok marhasá­got is csinált, de mégiscsak törődött velünk. Akkor szerez­tük a lakást meg mindent. A mai vezetők csak okoskodnak, harsognak, de nem csinálnak semmit." Az „MSZMP-kis­emberek" nem tudnak mit kezdeni azzal az állítással, hogy ők egy elviselhetetlen sztálini vagy posztsztálini diktatúrá­ban éltek 30 évig. „Ennyire balekok voltunk, hogy ezt nem vettük észre? Amikor mi gyarapodtunk, akkor való­jában lefelé mentünk? Vagy azzal, hogy beléptünk a pártba, mi lettünk a többiek elnyomóivá?" De hiszen csak élték a mindennapi, teljesen politikamentes életüket. És nem akarnak továbbra sem politizálni. „Az értelmiségiek könnyen ugrálnak, ők mindig megússzák. A melóst, a kisembert rúgják fenékbe, ha valami van. Ezek az MSZMP-főnökök és az ellenzékiek csak minket hülyíte­nek. Jöjjenek le hozzánk a műhelybe, ne csak papoljanak, hanem csináljanak is valamit." Nyers Rezső többször is megpróbált e csoport felé közeledni - leginkább Kádár temetésén sikerült -, de gesztusai megkésettek és bizony­talanok. A párt - és talán a társadalom - legnagyobb válasz­tói tömege politikai kifejeződés nélkül húzódik a mélyben. Konzervatívok? Igen, annyiban, hogy ragaszkodnak a korábban elért politikai nyugalomhoz, a langyos vízhez, az együtt épített házhoz és kerítéshez. Reformellenesek? A reformok semmi jóval nem kecsegtetik őket, ha egyálta­lán valaki világosan megmondta nekik, hogy miben is állnának ezek a reformok. Karrieristák? Egészséges önzés­ből léptek a pártba, hogy biztonságban legyenek. De mi­lyen karrierje kötődik ma egy brigád­vezetőnek, egy tsz­ágazatvezetőnek a párttagsághoz? Semmilyen. Inkább hátrány lesz, mint előny. Átmeneküljön egy másik pártba? Minek? Mit találhat ott, ami nyugalmat és természetes előrejutást biztosíthatna? Nem fog elmenni szavazni. A kora­ Kádár-kor (1956-1962) hősei, a Münnich Kör tagjai, vagy a volt rákosisták olyan szétszórt kisebbségeket képviselnek, akiknek inkább a politikai ijesztgetés szomorú szerepe jut. Csalódott volt pártmunkások, apparátusaik, sok küzdelmen és csapáson átment munkáskáderek érthető elkeseredéssel tekintenek a jelenlegi MSZMP-re: ez a szétfolyó massza semmiben sem emlékeztet egy olyan mozgalom központjára, amely akár a kommunizmus utó­piáját akarná elérni, akár egy gyakorlatias hatalmat képes volna irányítani. Ha megfúl a fuldokló rend „Ilyenkor minden a nyers erejére szűkül, az erő önkény lesz, az önkény Mohóság, s ez az egyetemes farkas, Mit erő s önkény közösen segít, Egyetemes prédára kényszerül S végül magát falja fel." Shakespeare: Troilus és Cressida Mi lesz ezzel a párttal a rendkívüli kongresszuson és utána a választásokon? Úgy is kérdezhetném: mi marad ebből a pártból? Kivel lesz képes koalícióra? Ki lesz hajlandó vele koalícióra lépni? Az egyik lehetőség, hogy a mai párt vezetőség változó hatalmi felállásban, de fenntartja a látszategységet. A kü­lönböző szintű vezetőségekben fennmaradnak a rossz sze­mélyi kompromisszumok, az alkalmi megegyezések, ahol minden vezető utálja ugyan a másikat, de udvarol a másik csoporjának. Ész, igény, nemesség mit sem tehet, csak a közbutaság győzedelmeskedhet. A pozsgaysták a királyvá­lasztó pártoligarchák (megyei és városi titkárok, nagyválla­lati vezérek, államhivatalnokok, a tömegkommunikáció törpe cézárjai stb.) megnyerésére kényszerülnek, azért, hogy a pártválasztásokon eséllyel lépjenek fel. Az oligar­chák Grósz helyett új képviselőt keresnek , és fogcsikor­gatva mosolyognak a reformatákra, vagy flörtölnek a „kis­emberek" pártjával. A szervezeti változásoknak, a hatalom­összpontosításnak a párttagok feje felett való eldöntése -senkit sem kérdeztek az alapszervezetekben, hogy akarja-e a mindent elhatározó pártelnökéget, a Politikai Bizottság kiterjesztését, méghozzá ilyen személyi összetételben, hogy kívánják-e a rendkívüli kongresszust, az ellenzékkel foly­tatott tárgyalásokat és az azon kialakított tárgyalási pozíci­ót, Pozsgay Imre köztársasági elnökké jelölését stb. -, azt mutatja, hogy a demokratizálást hirdető vezetés ott folytat­ja, ahol a kádári abbahagyta. De mindez nemcsak e vezetők kádári stílusú reflexeiből következik - nevezetesen, hogy amit én jónak tartok, azt jónak kell tartania a tagságnak is -, hanem abból a teljesen ésszerű megfontolásból is, hogy a rossz kompromisszumba belesüllyedő vezetők pontosan tudják: az alapkérdésekről folyó vita azonnal szétviszi a pártot, rögtön megmutatja, hogy a párttagok csoportjai távolabb állnak egymástól, mint a pártonkívüliektől. Ter­mészetesen egy ilyen kiegyezésnek valóságos programja sem lehet, hiszen ellentétes érdekű és értékrendű tagok csak abban tudnak megegyezni, hogy miben nem értenek egyet. A látszategységre épülő párt látszatpárt lesz. Nem mozgalom, program- és értékhordozó politikai erő, hanem a hatalom maradéka. Fekete lyuk, egy önmagát felélő égitest. Egy valóban szabad választáson a biztos vesztes. Arcnélküli vagy lejáratott vezetők, önbizalmát vesztett, dühös és elkeseredett tagság, társadalmi megvetés - ez az összeragasztózott oligarchikus, reformdagályos, kisembe­rekre tikkelő párt plakátja. És ezt a pártot még az ellenfelek gyengesége sem fogja megmenteni. Ha geopolitikai okok­ból, szovjet és nyugati kényszerre be is kerülnek a koalíci­óba, csak kényszerű teherként, elsőként kidobandó felesle­ges csomagként bánnak majd vele. Tételezzük fel, hogy a párt bárói, vagy a bárók pártja győzedelmeskedik a rendkívüli kongresszuson. A nagyvál­lalati vezetők, a megyék és városok irányítói elunják a demokráciáról, az alkotmányozásról szóló üres fecsegést, a Medgyessy-fiókák liberál-monetáris programocskáit, és új megegyezést ajánlanak. Bérindexálást és szanálást a nagyüzemi munkásoknak, hogy ne rettegjenek az infláció­tól és a munkanélküliségtől, nyílt vállalat- és bankközi megegyezéseket a központi terv- és pénzügyi szabályozga­tás és szabadpiaci folyamatok helyett, engedményeket a középosztályos fogyasztóknak a vám- és devizaszabályok­ban, a külföldi munkavállalásban, az ellenzéki pártok anyagi kielégítését (épület, telefon, saját lap, gépkocsi stb.). Kiegyezést a helyi szakmai elitekkel: a mi mindig nagyra ” LENGYEL LÁSZLÓ

Next