2000, 1989 (1.évfolyam) december
Lengyel László: Hajnalban
===== 2000 pártoskodni, kimenni a műhelyből, amikor az ember a helyi főnökökkel folytatott formális vagy informális alkuban elérheti a bérnek az áremeléshez való igazítását, a munkakörülmények javítását, a túlmunka avagy a vgmk engedélyezését stb. A „magyar modell" itt mutatta legnagyobb különbségét nemcsak a szovjet, de a lengyel modellhez képest is. A 80-as évek közepétől kezd eszmélni ez a társadalmi csoport, de aligha volt várható tőle, hogy alulról kezdeményezze egy párt vagy akár egy szakszervezet létrejöttét. Az én műhelyem az én váram, az én gyáram az én váram. Nincs szolidaritás a szakmák, az ágazatok munkásai között, mert minden eddigi eredményüket úgy érték el, hogy egyénileg léptek fel. Külön csaptak össze munkahelyi vezetőikkel, majd a kormánnyal a bányászok, külön a kohászok, külön a péti vegyipari munkások. Különalku és különharc. A munkásság és az értelmiség között tátongó szakadék mellett létezik a különböző nagyüzemek munkásai közötti szakadék is, így hát egy szociáldemokrata párt természetes kezdeményezői - nagyüzemi munkások és hozzájuk kapcsolódó értelmiségiek - még nem születtek meg.* De lehetséges-e egy felülről, az értelmiség felől szervezett szociáldemokrata mozgalom és párt létrejötte? Az egyik út a demokratikus ellenzék szociáldemokrata zászlóbontása. Ez megvalósulhatott volna a Társadalmi szerződés programja alapján 1987 tavaszán. A program egyszerre tartalmazott ugyan liberális és szocialista elemeket, de inkább ez utóbbiak voltak a súlyosabbak. Négy területen volt kimutatható a szociáldemokrata vonal: 1. az emberjogi kérdésekből származóan az igazságosság, a szabadság és az egyenlőség összekapcsolásának igénye; 2. az önigazgatói és a tőketulajdon összeegyeztetése az önigazgatók fennsőbbségével; 3. a szegénység állami redisztributív segítése; 4. a pozitív szakszervezeti jogok megteremtésének szükséglete.** „Míg a jóléti államokban a szociáldemokrácia és a liberalizmus kölcsönösen korrigálják egymást, tehát mindkettő jelenléte egyenértékű feltétele az ottani rendszer harmonikus működésének, addig Magyarországon, úgy látom, bizonyos alapvető problémákra csak egy szociáldemokrata politika tud megoldást adni. Magyarországon minden demokratikus átalakulást kívánó politikai csoportosulásnak szembe kell néznie három súlyos problémával: az infrastruktúra elmaradottságával, az egyre szélesebb rétegeket fenyegető szegénységgel és a katasztrofális méreteket öltő környezeti károsodásokkal. ...ebben a három kérdésben a szociáldemokrata típusú redisztribúciós politikának nincs alternatívája" - állítja a demokratikus ellenzékhez tartozó Kovács András, és ezért javasolta, javasolja a demokratikus ellenzék szociáldemokratizálódását." Hozzá kell tennünk, hogy mind a Társadalmi szerződés, mind a Beszélő programjai egy skandináv, nyugatnémet, Benelux szociáldemokrácia, szociálliberális jóléti állam modelljeit tekintették irányt adónak. Csakhogy e modellek évtizedes termékek, amelyek egy jól működő piacgazdaságban próbálkoznak az életminőség, az egalitárius liberalizmus, az egyenlő emberi méltóság és esély elveinek működtetésével. A magyar rosszléti, redisztributív állam jóléti állami funkciókkal, vagyis szociális túlvállalással való felruházása legfeljebb egy más típusú osztogatás-fosztogatáshoz vezethet. Ilyen ugrással próbálkozott a Portugál Szocialista Párt (Mario Soares vezetésével) és a görög PASZOK (Andreas Papandreu pártja), amelyek azután forrásaikat eredménytelenül eltékozolták, szociáliskulturális-egészségügyi intézményeiket félbe-szerbe hagyták, és az ítélkező, erkölcsi elosztó államot a korrupció melegágyává tették. Tudomásul kell venni, hogy a minta csak távolian az NSZK vagy Svédország, húsz, harminc vagy ötven év nem ugorható át.** Végül a demokratikus ellenzék az SZDSZ-t, a szociálliberalizmus és a liberálkonzervativizmus rossz házasságát választotta.*** *Ebből a kádári, és részben az 1956- os hagyományból következik, hogy nálunk sem a szociáldemokratizálódásra, sem a szindikalizmusra, a Szolidaritás típusú szakszervezetre nem látszik igény, sokkal inkább az üzemi munkástanácsokra, a helyi önigazgatásra. **A Társadalmi szerződés természetesen kompromisszumos munka. De Kis János műve „tiszta" gondolatmenetű. Vannak-e emberi jogaink? című kötetében arról vall, hogy ma a „liberálkonzervativizmus válik el a szociálliberalizmustól". E szociálliberalizmus három ideológiai nyalábot ölel egybe: a demokratikus szocializmust, az egalitárius liberalizmust és közöttük a radikalizmust. „Demokratikus szocialista az, aki szerint »a természeti korlátok visszaszorítása, a gazdaság és a társadalom fejlődése módot ad olyan intézmények megalkotására, amelyek között az információk, a gazdasági döntések, a politikai hatalom fölötti rendelkezés, a fogyasztói javak és az életút-esélyek a mainál radikálisan egyenlőbb elosztása emberi jog lehet. Egalitárius liberális az, aki nem lát esélyt ilyen intézmények megteremtésére, és ezért beéri annyival, hogy a liberális demokrácia és a kapitalista piacgazdaság ismert intézményei között, esetről esetre követel jogokat, ha kimutatható, hogy valamilyen egyenlőtlenség csökkentéséhez az adott viszonyok között is jog fűződik... Mivel a 18-19. század fordulója óta szokásban van, hogy radikálisoknak nevezik a mindenkori liberalizmussal elégedetlen, de a mindenkori szocialista tervezetek gyengéivel és veszélyeivel is tisztában lévő politikai gondolkodókat, a köztes magatartást radikalizmusnak nevezném." Kis János: Vannak-e emberi jogaink? (Magyar Füzetek könyvei, 11, 1988.175-176. old.) A Társadalmi szerződés inkább demokratikus szocialista tervezetnek tűnik. 4 LENGYEL LÁSZLÓ *Beszélgetés a szociáldemokráciáról (Kézirat, 1989. 3-4. old.) "Kitűzhetünk magunk elé elméleti modelleket, csakhogy ezekkel együtt Papandreuként, Soaresként esünk vissza a gyakorlati, piszkos valóságba. „A nyugati modellek valóban szépen csillognak és villognak, lehet vágyakozni rájuk, de nem lehet csak úgy ripsz-ropsz áttelepíteni őket Kelet-Európába. Nem lehet a Trabant tetején hazahozni és minden további nélkül bedugni őket a konnektorba. Ha ezt ígérgeti bárki, akkor előbb-utóbb ugyanúgy csúfosan felsül majd, mint ahogy az MKP-MDP-MSZMP felsült a maga nem Bécsből-Münchenből-New Yorkból, hanem Moszkvából hazahozott utópiájával." Hankiss Elemér: A szűz ellenkéz [HVG 1989. november 11.) ***Az SZDSZ jelenetek a házasságból egy angolszász liberálkonzervatív ellenutópia és egy NSZK-skandináv szociálliberális utópia kölcsönös csipkelődése a lyukas fedél alatt. Tamás Gáspár Miklós egy szabadelvű konzervativizmus nevében közli, hogy „nem volna sok értelme a Nyugaton csődbe ment kollektivistaszolidarisztikus szociáldemokrata etatizmussal helyettesíteni az autoritárius »létező« szocializmust. Márpedig az a demokrácia, amelyet ma majd mindenki javasol Magyarországon, jakobinusszocialista, nem pedig szabadelvű demokrácia." (Búcsú a baloldaltól, Kritika 1989. december). Kis problémát csak az okoz, hogy az Egyesült Államokban vagy Nagy-Britanniában az újkonzervatív libertarianizmus nemcsak eszméket, de piaci technikákat és hagyományokat is „konzerválhat". Magyarországon pedig újrakonzerválni visszamenőleg a kádári oligarchikus, szürke féldiktatúrát, a rákosi-gerői vörös diktatúrát, a Gömbös-Imrédy-Szálasi-féle barnászöld diktatúrát, a bethleni fehér féldiktatúrát stb. stb. lehet. Nem is volt maradása se Hayeknek, se Misesnek, se Euckennek .ebben az osztrák-német rendszerben. Persze Tamás Gáspár Mik-