2000, 1990 (2.évfolyam) március

Lengyel László: Ablak mögül

Ablak mögül KIS HARCTÉRI JELENTÉS LENGYEL LÁSZLÓ On szemben laknak. Egy zöld lámpa ég. És jól belátni innen a szobámból. Csend, béke. Kávé és lámpás idill. Egy kisgyerek olykor arcomba bámul, mi nézek oda? És a csend kiszáll és ott lebeg riadt tekintetem, mint a viharban turkáló sirály. A néni is leteszi a kötést, hamuszín arca egy kicsike felleg és hirtelen mind-mind felállónak, nem tudni, sírnak, félnek, vagy nevetnek? Reám merednek. Érzik a szemem, mely felkavarja halk nyugalmukat és sejlelem zúg, kihűl a szoba, zöld árnyak, temetői hangulat. A lámpa is haladva fellobog. Sötét szivem lesz az úr mindenütt s ők menekülnek óriás batyukkal . Mi lesz velük? KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: INNEN A SZOBÁMBÓL A 1 Az ismerős utcákon plakátos frontvonalak húzódnak. Falak és műszaki zárak vágnak ketté irodákat. Pártútlevelek készülnek, hogy barátok érintkezhessenek. Hidegháború. Az újságok harctéri jelentéseket közölnek, s várják, hogy melyik párt harcosai foglalják le írógépeiket, írják teli megfellebbezhetetlen szövegeikkel újságaikat, vagy melyik nagy tulajdonos lesz hajlandó megvásárolni őket. Sztrájkok és gyárfoglalások, tüntetések és felvásárló sorbanállások. De hol, melyik zóna a legveszedelmesebb? Hol alakultak ki tartós tűzfészkek? A harcok nyolc területen folynak: 1. a pártokért, a pártokon belül, a pártok között; 2. az államigazgatási bürokráciáért, a bürokrácián belül, az államigazgatási szervezetek között; 3. a tulajdonért (a földért, az ingatlanért, a nagyvállala­tért, az üzemrészért, a bankokért); 4. a tömegkommunikációért, a társadalmi nyilvánosság intézményeiért; 5. az érdekképviseletekért, a munkavállalók és a munkál­tatók, a vállalkozók és a szakmák korporációiért; 6. az önkormányzatokért; 7. a szakértői és tudományos posztokért, intézményekért (a logokrácia új megszerveződéséért); 8. az egyházakért, az egyházi befolyások felhaszná­lásáért. Az összecsapások társadalmi csoportok és rétegek között zajlanak. A harcok színterére három erős társadalmi cso­port vonult fel, éppen azok, akik a Kádár-korban jól­rosszul már megegyezésre jutottak, és e csoportok társa­dalmi békéje biztosította a Kádár-rendszer korábbi szilárd­ságát. A 60-as évek közepén megindult gazdasági fejlődés húsz év alatt egy felemásan polgárosult középosztályt teremtett. A kettős jövedelmű - bérből és vállalkozói, fél­vállalkozói jövedelemből, vagyoni felhalmozásból, túl­munkákból, az állami- és pártprivilégiumokból élő - kádári középosztályban egymást figyelve, egymás mellett éltek állami- és párthivatalnokok, vállalati oligarchák és elt szakmunkások, vezető értelmiségiek és ipari, mezőgazda­sági vállalkozók. Jól hierarchizálódtak a fogyasztói szoká­sok, a viselkedési modellek, az alkudozási lehetőségek. Az elit nagyipari munkás közelebb volt jövedelmében és fo­gyasztói szokásaiban (lakás, utazás, telek, öltözködés) a „polgári" elithez, főnökeihez, mint az őt és a gépeket kiszolgáló, képzetlen betanított munkáshoz. De a késő­ Ká­dár-kor válsága miatt ez a középosztály szakadozni kezd. Kibújik belőle, fölfelé áramlik egy tulajdont, hatalmat, tömegkommunikációs befolyást szerző új felső középosztály. Pozícióiban meginogva elkülönül, helyét keresi a nagyü­zemi elit munkás csoport. Végül lesüllyedés fenyegeti a középosztályba belekapaszkodott kisegzisztenciák százez­reit, mérnököket és technikusokat, agrár- és ipari túl­munka-vállalkozókat, a hivatalokban megcsúszókat. A csoportok egymásba ütköznek, egymás lábán taposnak az átalakulási folyamatban. Kié legyen az átalakulás irányítá­sa? Kié a föld, a gyár, a televízió, a rádió, a szakszervezetek és a vállalkozók szervezetei, a tanácsok és az Akadémia, az egyházak és a külföldi magyarság szervezetei fölötti befolyás? A harcban csak az ágyútöltelék szerepét tölthetik be a szegények, a hajléktalanok, az iskolázatlanok. Nézzük sorra a tűzfészkeket. Harc a pártokért, a pártok között, a pártokon belül Minden föld puszta lesz mire mienk lenne és minden kastélyból csak az üres romok fogadják a győztest aki megszáll benne, így győzünk mi, szomjas, gyúrt Napóleonok s ha megállunk este valamely ablakban s kinézünk a házak fölött a vad égre, szivünk reszket, mintha minden alkonyatban egy hasztalan meghódított Moszkva égne. BABITS MIHÁLY: OLYAN AZ ÉLETÜNK ? A. h­­ány és hány sóvárgó szem leste az oly távoli pártok, a többpártrendszer jöttét? S amikor a pártok alapításának kora eljött, még 3 LENGYEL LÁSZLÓ

Next