2000, 1990 (2.évfolyam) szeptember

Lengyel László: Tavaszra várva

Tavaszra várva LENGYEL LÁSZLÓ „...Óh, te Szél! késhet a Tavasz, ha már itt a Tél?" SHELLEY: ÓDA A NYUGATI SZÉLHEZ ÚT A K­elet-Európa hatalmas teste vajúdik. A modernizáció és a szabadság gyermeke nehezen akar megszületni. Pedig már lezajlottak Magyar­ország „fakó" és „szomorú", Csehszlovákia „gyöngéd" forradalmai, Lengyelország megegyezéses átmenete, Ro­mánia véres lázadása és palotaforradalma, Szlovénia és Horvátország rést nyitogató választásai, a német egymásra­találás, és itt vonaglik a hatalmas szovjet-orosz birodalom a szétesés határán. Gyakran felteszem magamnak azt a kellemetlen kérdést: vajon 1956 magyar, lengyel, csehszlo­vák, orosz, ukrán reménykedői nem gondolták-e, hogy a hruscsovi sztálintalanítás, a társadalmak demokratizálása ú­j, nemzeti utakra fog vezetni, a szovjet engedményekhez az egyik oldalon és a nyugati befogadáshoz a másikon? Az akkori vajúdás mindössze a kis Ausztria-egérkét szülte, amelynek sikerült a megnyitott résen kisurrannia és a falon túl befogadást nyernie. És a mai nekiindulok? Közülük vajon hány fog átjutni? S Magyarország köztük lesz-e? A magyar civilizálódáshoz, polgárosodáshoz, európaizálódás­hoz számtalan feltételnek kéne teljesülnie, de a három legfontosabbnak mindenképpen: a történelmi szerencsének, a gazdasági és politikai kultúrák egymásra találásának és a belső társadalmi azonosságvállalás megoldásának. Vakszerencse - semmi más Nemzeteket láttam, hatalmas szörnyeket, küzdeni, óriás testtel, s ez óriás testben mily fájó az emberi álom! Taréjuk véresen ing még, levágott farkuk vonaglik dús tartományokban, és feszülő páncélos karjuk vergődő kis nemzet-férgeket szorít kegyetlen." BABITS MIHÁLY: ÚJ MYTHOLÓGIA Egy kis ország sorsában nagy a jelentősége a történelmi véletlennek, szerencsének vagy szerencsétlenségnek. Ter­mészetesen tekinthetjük ezt a nagyhatalmak szeszélyének. Magyarország-akárcsak Kelet-Közép-Európa más kisál­lamai - már ebben az évszázadban is többször volt nagyha­talmi alkuk tárgya, így 1918-20-ban, majd 1938-47-ben, majd 1956-ban, hol közvetlenül, amikor a paktumcsinálók nyíltan meg is egyeztek, hol közvetve, amikor a felek jelezték, hogy belenyugszanak egymás szándékaiba. E nagyhatalmi játékok - egykor francia, azután német, majd szovjet-orosz játékmesterek dicstelen irányításával - min­dig szerencsétlenséget hoztak Magyarországra, nemcsak terület- és emberveszteségeket okoztak, de kitaszították a társadalmi modernizációból és Európából. Történelmi szerencsének kellene tekintenünk, ha a 80-as évek végén felgyorsult nagyhatalmi egyezkedésekből Magyarország legalább nem hátrányokkal kerülne ki. A gorbacsovi Szov­jetunió politikai, gazdasági és katonai stratégái Magyaror­szágnak okkal és joggal kisebb jelentőséget tulajdonítanak, mint a központi európai kérdéssé előrukkolt német prob­lémának, a középhatalmi súlya és kényes földrajzi helyzete miatt érzékeny lengyel ügynek, a hagyományosan kapcso­lódó Csehszlovákiának, illetve a balkáni hátteret biztosító Romániának és Bulgáriának. Magyarország egyetlen szem­pontból érdekes a bonyolult gorbacsovi sakkpartiban: csak ne innen terjedjen át a fertőzés a szovjet-orosz belső biro­dalomra, ne Magyarország hasson a Szovjetunió felbomlá­sára. A magyar átmenet három ponton jelentett ilyen szempontból veszélyt: a magyar állampárt esetleges szaka­dása, a többpártrendszer kimondása és a magyar „fogyasz­tói szocializmus", „gulyáskommunizmus" hatása. A gorba­csovi peresztrojka modelljében egy egységes párt vezeti a reformfolyamatokat. Ha a pártegység megbomlik, a modell érvényét veszíti. A párt felszámolhatja önmagát, átalakul­hat, de nem lehet megosztott, mert az megosztaná a hitet. Az MSZMP reformerei inkább az önfelszámolás mellett döntöttek, mintsem megtörték a százszorszent egységet, s a gorbacsovi indíttatású bolgár és román fejlődés végrehaj­tói hasonlóképpen. Ha az elmúlt két év során a magyar párt „példamutatása" kettéválik, azzal nemcsak Gorbacsov helyzete nehezül, de bizonyosan belenyúl a folyamatba. Elítélhetjük, megróhatjuk ezért, de közben tudjuk, hogy az életéért, a birodalomért harcol.­­Ezért van nagyobb jelentősége Jelcin 1987-es eltávolításának és 1990-es vissza­térésének, mint számos összecsapásnak a birodalom pro­vinciáin. Ezért fontosabb a kínai pártban Hu Jao-pang 1987-es és Csao Ce-jang 1989-es félreállítása még a diákmoz­galmak leverésénél is, mert így megőrizhető a pártegység, a hatalom egysége, ezáltal az impérium.) A magyar - és a kelet-közép-európai államok­­ pártszakadásainak veszélye elillant, Gorbacsov méltán mondhatja, hogy nem lehet immár összehasonlítást tenni. A többpártrendszer eretnek kikiáltása megrendítette ugyan a szovjet vezetőket, de a magyarországi gyors pártosodás, a pártok közötti huzavona meggyőzte őket arról a régi birodalmi igazságról, hogy a sokpárti demokrácia aligha képes erőközpontosításra. A legfélelmetesebb kihívást a magyar fogyasztói szemlélet jelentette. A kelet-közép-európai országok egy részében -az NDK-ban, Csehszlovákiában, Jugoszláviában, kisebb mértékben Lengyelországban - fogyasztói lázadás zajlott le, amelyet a magyar modell is befolyásolt. Ahogy Magyar-­ ­ LENGYEL LÁSZLÓ

Next