2000, 1992 (4.évfolyam) december
Lengyel László: Válság, kezelés, berendezkedés
===== 2000ázsiai utódállamokkal, egy fenyegető óriás képét vetíti elénk. Ennek a befolyásnak az ellensúlyozására a magyar külpolitika immár elképzelhetőnek tartja, hogy a szerb vezetőkkel lépjen kapcsolatba, kiegyensúlyozza a horvát kapcsolatokat. Nem várhattak áttörést sem a román-magyar, sem az ukrán-magyar viszonyban. Az előbbinél várakozni kellett az őszi választási eredményre, majd az új kormány felállására, az utóbbinál pedig világossá vált, hogy Ukrajna vezetői minden jó szándékuk ellenére, csak lassan tudnak cselekedni, és rendkívül óvatosan haladnak minden piacosítás, és nemzetiségi önkormányzat felé. A figyelem egyértelműen Csehország és Szlovákia felé fordult. A szétválás időszakában Magyarországnak fontos volt, hogy Csehországot tartós politikai és gazdasági partnernek nyerje meg, mintegy biztosítsa a házát." A miniszterelnöknek fontos tézise, hogy a kelet-európai államszövetségek - Jugoszlávia, Szovjetunió, Csehszlovákia - megszűnése, a kisállamok füzérének kialakulása a Balti-tengertől a Dardanellákig Magyarországot hosszú távon előnyös helyzetbe hozza, még ha rövid távon konfliktusok származnak is belőle. (Trianon után Magyarország olyan gyűrűbe került, ahol valamennyi szomszédja nagyobb és erősebb volt nála, és bele kellett nyugodnia a törpe létbe. Ha az államok aprózódnak, a kicsiny baltiaktól, a gyenge Lengyelországon át, a kicsiny Csehországra és törpe Szlovákiára, a karanténba zárt kis Jugoszláviára, a kis Horvátországra, az apró Szlovéniára, a bensőleg bizonytalan Romániára, akkor Magyarországnak van esélye az egyensúlyozásra.) Az Antall-kormány megkísérelte viszonyát rendezni a Meciar vezette új Szlovákiával.12 Ugyanebben az időben került sor a szlovén-magyar kapcsolatok megerősítésére. Az „orosz talánnyal" kapcsolatban a miniszterelnöki tézis az, hogy Moszkva állandó katonai és politikai fenyegetést jelent a jövőben is, hogy Jelcin pozíciói bizonytalanok, bármikor sor kerülhet egy katonaállam létrejöttére. Ezért Magyarországnak meg kell találnia az együttműködést Moszkvával. A szovjet utódállamok és a kis kelet-európai államok egy része ki lesz szolgáltatva az orosz gazdasági és katonai eszközöknek, Moszkva döntőbíróvá lehet a helyi konfliktusokban. Ezért mindent meg kell tenni a megnyeréséért." MEGVALÓSULÁS ÉS AKADÁLYOK aa) az új kiegyezés nehézségei A társadalmi partnerek, a nagy érdekcsoportok, a gazdasági szereplők kiegyezésre, megállapodásokra vágynak. A konfliktusos helyzet nemcsak Magyarország mint nemzetgazdaság vagy mint szuverén állam érdekeit sérti, de az egyes nagy csoportokét is. Az egyes szereplők, kádárista politikai és gazdasági kultúrájuk következtében egyre nehezebben viselik el, hogy alkuk, paktumok és megállapodások helyett érthetetlen ellentétekben kell eligazodniuk. Nincsenek pozitív kimenetelű játékok, ahol mindkét fél nyerhet, sőt még a nulla összegű játékok is bizonytalanok. Jelenleg a politikai indíttatású játékokban a negatív kimenetel következik be, amikor a kölcsönös becsapás és bizalmatlanság mindkét fél veszteségét okozza. A kormánykoalíció annyi fronton kénytelen harcolni, hogy valamiféle megállapodásra, fegyverszünetre kell jutnia néhány fontos frontszakaszon. De a konszolidációs kiegyezésnek 1992 őszén négy nehézsége van. (Természetesen a legnagyobbat, a „nincs harang"-ot nem említem, vagyis azt, hogy nem akarnak egyezkedni, hanem konfliktusokat akarnak végigharcolni és így győzni 1994-ben.) 1. A fő gazdasági szereplők, a társadalmi elitek és az új politikai elit között nincsenek vagy szűkösek az intézményes kapcsolatok, és nem vagy alig teremtődött meg egy személyi, informális háló.11 A kormánykoalíció az intézmények és a kapcsolati hálók szétzúzásán fáradozik, nem építésükön és szövésükön. Nem fogalmazódott meg a kiegyezés tartalma, mit tud kínálni a kormányzat és miért, mennyiért cserébe. (Például biztos alaptörvények, a választásokig fenntartott béke a gazdasági szereplőkkel, médiabéke, infrastrukturális egyeztetés és költségvetési egyezkedés stb.) 2. Hiányoznak a kiegyezéshez szükséges kormánypolitikusok. A miniszterelnök nem kívánja személyes befolyását felhasználni a társadalmi és gazdasági szereplőkkel folytatott egyezkedésekben." A pénzügyminiszter szakmai és politikai súlyának csökkenése lerontotta tárgyalási pozícióit. A privatizációs minisztert nem az alku és a kiegyezés, hanem az irányítás és beavatkozás szándékai vezették, aminek következtében a tárgyalások a nem egyenrangú szereptitkár moszkvai látogatása semmiképpen sem a Magyarországon élő orosz. 11 Az Antall-Klaus találkozó és az egész cseh magatartás azt mutatta, hogy Csehország ma nemcsak Szlovákiától szeretne szabadulni, mint szegény és bárdolatlan testvérétől, akit az ember nem mutat be gazdag rokonainak, hanem az általuk alig civilizáltabbnak tartott magyaroktól is. Václav Klaus és kormánya nem mutatott érdekeltséget a visegrádi hármak, most már négyek szorosabb kapcsolata iránt sem, Csehország egyértelművé tette, hogy iránya Németország. 12 A magyar külpolitika irányítóinak, jelen esetben a miniszterelnöknek, mindig komoly dilemmája, hogy kivel és mikor szabad tárgyalni, kit és mikor kell meghívni. Belpolitikailag igen veszélyes lehet, ha a magyar miniszterelnök egy olyan ország vezetőjével tárgyal, akit az ország közvéleménye semmiképpen sem tud elfogadni, így Kádár János éveken keresztül nem volt hajlandó találkozni Nicolae Ceausescuval. Majd Grósz Károly 1988-ban át akarta vágni a gordiuszi csomót, amiből Aradon csúnya felsülés lett. Antall József tanult ebből, és óvakodott mind a szerb vezetővel Miloseviccsel, mind a román vezetőkkel találkozni. Vállalta viszont Milan Panic új szerb miniszterelnökkel a kétszeri találkozást, és a szlovák választások után azonnal meghívta Meciar miniszterelnököt. Mint később kiderült, ez utóbbi nem bizonyult szerencsés döntésnek. 13 Az orosz álláspont az európai kis utódállamok és a Balkán tekintetében elég világosan körvonalazódott. Moszkva könyörtelenül préseli az energiaszállításokon és a katonai támaszpontok fenntartásán keresztül a balti államokat, nyomást gyakorol Belaruszra és Ukrajnára, valamint átmeneti békét kényszerített ki Moldáviában. Ugyanakkor meghunyászkodásra készteti a neki energetikailag kiszolgáltatott Romániát, és óvatos támogatásban részesíti Nagy-Szerbiát. Az orosz-magyar politikai játékban a magyar politika Oroszországot a Romániával szembeni együttműködésre próbálja felhasználni. Entz Géza nemzetiségi kérdésekkel foglalkozó állam-vagy az Oroszországban élő magyar kisebbségek fontos ügyeinek megoldására szolgált. Magyarország bizonyos érdekközösségben áll nemzeti önrendelkezési ügyekben Oroszországgal - Ukrajnával és Romániával szemben. Ugyanígy közös érdekeltség mutatkozik az iszlám balkáni befolyása ellen. Az aktív magyar külpolitika jele, hogy Budapestre látogat Gracsov hadügyminiszter és Jelin belügyminiszter, érvényes Borisz Jelcin budapesti meghívása is. 14 A kormánykoalíció pártjainak és magának a kormányzati intézményrendszernek csökevényesek a hivatalos és rendszeres kapcsolatai a vállalati vezetőkkel, a vállalkozókkal, a munkavállalók érdekképviseleteivel, szakmai szervezetekkel, az önkormányzatok képviseleteivel. A kormányzati szervezetek nagyrészt elveszítették a gazdasági szervezetek érdekkijárói szerepét, nincs semmiféle egyeztetési vagy együttműködési kötelezettségük sem az érdekképviseletekkel, sem a szakmai szervezetekkel. Másrészt a Kádár-korban megszokott „fehérasztalos" alkuk, „vadászházi" megállapodások, „teniszpályás" paktumok sem szövődtek összefüggő hálóvá. A kormányzat egyes irányítói hiába szeretnének kiegyezni a nómenklatúraburzsoáziával, mert sem intézményesen, sem informálisan nem tudják fölvenni a kapcsolatokat, nincsenek meg az alkuk szabályai, azok a normák, amelyekhez a felek ragaszkodhatnának. Fantomokkal folyik a háború, és fantomokkal szeretnék megkötni a békét is. 15 Nyúlfarm című cikkemben részletesen felsoroltam, hogy ki mindenkivel nem találkozott két év alatt Antall József. Nem tárgyalt és egyeztetett folyamatosan a nemzeti intézmények vezetőivel, bankárokkal, nagyvállalati vezetőkkel, vállalkozókkal, munkavállalói érdekképviseleti vezetőkkel, szakmai elitek képviselőivel, önkormányzatok irányítóival, bírákkal, tábornokokkal, a szellemi élet vezető személyiségeivel. 5 VÁLSÁG, KEZELÉS, BERENDEZKEDÉS