2000, 1992 (4.évfolyam) december

Lengyel László: Válság, kezelés, berendezkedés

===== 2000­­ázsiai utódállamokkal, egy fenyegető óriás képét vetíti elénk. Ennek a befolyásnak az ellensúlyozására a magyar külpolitika immár elképzelhetőnek tartja, hogy a szerb ve­zetőkkel lépjen kapcsolatba, kiegyensúlyozza a horvát kap­csolatokat. Nem várhattak áttörést sem a román-magyar, sem az ukrán-magyar viszonyban. Az előbbinél várakozni kellett az őszi választási eredményre, majd az új kormány felállására, az utóbbinál pedig világossá vált, hogy Ukrajna vezetői minden jó szándékuk ellenére, csak lassan tudnak cselekedni, és rendkívül óvatosan haladnak minden piaco­sítás, és nemzetiségi önkormányzat felé. A figyelem egyér­telműen Csehország és Szlovákia felé fordult. A szétválás időszakában Magyarországnak fontos volt, hogy Csehorszá­got tartós politikai és gazdasági partnernek nyerje meg, mintegy biztosítsa a házát." A miniszterelnöknek fontos tézise, hogy a kelet-európai államszövetségek - Jugoszlávia, Szovjetunió, Csehszlovákia - megszűnése, a kisállamok fü­zérének kialakulása a Balti-tengertől a Dardanellákig Ma­gyarországot hosszú távon előnyös helyzetbe hozza, még ha rövid távon konfliktusok származnak is belőle. (Trianon után Magyarország olyan gyűrűbe került, ahol valamennyi szomszédja nagyobb és erősebb volt nála, és bele kellett nyugodnia a törpe létbe. Ha az államok aprózódnak, a ki­csiny baltiaktól, a gyenge Lengyelországon át, a kicsiny Csehországra és törpe Szlovákiára, a karanténba zárt kis­ Jugoszláviára, a kis Horvátországra, az apró Szlovéniára, a bensőleg bizonytalan Romániára, akkor Magyarországnak van esélye az egyensúlyozásra.) Az Antall-kormány megkí­sérelte viszonyát rendezni a Meciar vezette új Szlovákiá­val.12 Ugyanebben az időben került sor a szlovén-magyar kapcsolatok megerősítésére. Az „orosz talánnyal" kapcsolatban a miniszterelnöki té­zis az, hogy Moszkva állandó katonai és politikai fenyege­tést jelent a jövőben is, hogy Jelcin pozíciói bizonytala­nok, bármikor sor kerülhet egy katonaállam létrejöttére. Ezért Magyarországnak meg kell találnia az együttműkö­dést Moszkvával. A szovjet utódállamok és a kis kelet-eu­rópai államok egy része ki lesz szolgáltatva az orosz gazda­sági és katonai eszközöknek, Moszkva döntőbíróvá lehet a helyi konfliktusokban. Ezért mindent meg kell tenni a megnyeréséért." MEGVALÓSULÁS ÉS AKADÁLYOK aa) az új kiegyezés nehézségei A társadalmi partnerek, a nagy érdekcsoportok, a gazda­sági szereplők kiegyezésre, megállapodásokra vágynak. A konfliktusos helyzet nemcsak Magyarország mint nemzet­gazdaság vagy mint szuverén állam érdekeit sérti, de az egyes nagy csoportokét is. Az egyes szereplők, kádárista politikai és gazdasági kultúrájuk következtében egyre ne­hezebben viselik el, hogy alkuk, paktumok és megállapo­dások helyett érthetetlen ellentétekben kell eligazodniuk. Nincsenek pozitív kimenetelű játékok, ahol mindkét fél nyerhet, sőt még a nulla összegű játékok is bizonytalanok. Jelenleg a politikai indíttatású játékokban a negatív kime­netel következik be, amikor a kölcsönös becsapás és bizal­matlanság mindkét fél veszteségét okozza. A kormánykoalíció annyi fronton kénytelen harcolni, hogy valamiféle megállapodásra, fegyverszünetre kell jut­nia néhány fontos frontszakaszon. De a konszolidációs kie­gyezésnek 1992 őszén négy nehézsége van. (Természetesen a legnagyobbat, a „nincs harang"-ot nem említem, vagyis azt, hogy nem akarnak egyezkedni, hanem konfliktusokat akarnak végigharcolni és így győzni 1994-ben.) 1. A fő gazdasági szereplők, a társadalmi elitek és az új politikai elit között nincsenek vagy szűkösek az intézményes kapcsolatok, és nem vagy alig teremtődött meg egy szemé­lyi, informális háló.11 A kormánykoalíció az intézmények és a kapcsolati hálók szétzúzásán fáradozik, nem építésükön és szövésükön. Nem fogalmazódott meg a kiegyezés tartalma, mit tud kínálni a kormányzat és miért, mennyiért cserébe. (Például biztos alaptörvények, a választásokig fenntartott béke a gazdasági szereplőkkel, médiabéke, infrastrukturális egyeztetés és költségvetési egyezkedés stb.) 2. Hiányoznak a kiegyezéshez szükséges kormánypoliti­kusok. A miniszterelnök nem kívánja személyes befolyását felhasználni a társadalmi és gazdasági szereplőkkel folyta­tott egyezkedésekben."­ A pénzügyminiszter szakmai és po­litikai súlyának csökkenése lerontotta tárgyalási pozícióit. A privatizációs minisztert nem az alku és a kiegyezés, ha­nem az irányítás és beavatkozás szándékai vezették, ami­nek következtében a tárgyalások a nem egyenrangú szerep­titkár moszkvai látogatása semmiképpen sem a Magyarországon élő orosz. 11 Az Antall-Klaus találkozó és az egész cseh magatartás azt mutatta, hogy Csehország ma nemcsak Szlovákiától szeretne szabadulni, mint sze­gény és bárdolatlan testvérétől, akit az ember nem mutat be gazdag roko­nainak, hanem az általuk alig civilizáltabbnak tartott magyaroktól is. Vác­lav Klaus és kormánya nem mutatott érdekeltséget a visegrádi hármak, most már négyek szorosabb kapcsolata iránt sem, Csehország egyértelművé tette, hogy iránya Németország. 12 A magyar külpolitika irányítóinak, jelen esetben a miniszterelnök­nek, mindig komoly dilemmája, hogy kivel és mikor szabad tárgyalni, kit és mikor kell meghívni. Belpolitikailag igen veszélyes lehet, ha a magyar miniszterelnök egy olyan ország vezetőjével tárgyal, akit az ország közvéle­ménye semmiképpen sem tud elfogadni, így Kádár János éveken keresztül nem volt hajlandó találkozni Nicolae Ceausescuval. Majd Grósz Károly 1988-ban át akarta vágni a gordiuszi csomót, amiből Aradon csúnya felsü­lés lett. Antall József tanult ebből, és óvakodott mind a szerb vezetővel Miloseviccsel, mind a román vezetőkkel találkozni. Vállalta viszont Milan Panic új szerb miniszterelnökkel a kétszeri találkozást, és a szlovák válasz­tások után azonnal meghívta Meciar miniszterelnököt. Mint később kide­rült, ez utóbbi nem bizonyult szerencsés döntésnek. 13 Az orosz álláspont az európai kis utódállamok és a Balkán tekinte­tében elég világosan körvonalazódott. Moszkva könyörtelenül préseli az energiaszállításokon és a katonai támaszpontok fenntartásán keresztül a balti államokat, nyomást gyakorol Belaruszra és Ukrajnára, valamint át­meneti békét kényszerített ki Moldáviában. Ugyanakkor meghunyászko­dásra készteti a neki energetikailag kiszolgáltatott Romániát, és óvatos tá­mogatásban részesíti Nagy-Szerbiát. Az orosz-magyar politikai játékban a magyar politika Oroszországot a Romániával szembeni együttműködésre próbálja felhasználni. Entz Géza nemzetiségi kérdésekkel foglalkozó állam-vagy az Oroszországban élő magyar kisebbségek fontos ügyeinek megoldá­sára szolgált. Magyarország bizonyos érdekközösségben áll nemzeti önren­delkezési ügyekben Oroszországgal - Ukrajnával és Romániával szemben. Ugyanígy közös érdekeltség mutatkozik az iszlám balkáni befolyása ellen. Az aktív magyar külpolitika jele, hogy Budapestre látogat Gracsov had­ügyminiszter és Jelin belügyminiszter, érvényes Borisz Jelcin budapesti meghívása is. 14 A kormánykoalíció pártjainak és magának a kormányzati intéz­ményrendszernek csökevényesek a hivatalos és rendszeres kapcsolatai a vállalati vezetőkkel, a vállalkozókkal, a munkavállalók érdekképviseletei­vel, szakmai szervezetekkel, az önkormányzatok képviseleteivel. A kor­mányzati szervezetek nagyrészt elveszítették a gazdasági szervezetek érdek­kijárói szerepét, nincs semmiféle egyeztetési vagy együttműködési kötele­zettségük sem az érdekképviseletekkel, sem a szakmai szervezetekkel. Más­részt a Kádár-korban megszokott „fehérasztalos" alkuk, „vadászházi" meg­állapodások, „teniszpályás" paktumok sem szövődtek összefüggő hálóvá. A kormányzat egyes irányítói hiába szeretnének kiegyezni a nómenklatúra­burzsoáziával, mert sem intézményesen, sem informálisan nem tudják föl­venni a kapcsolatokat, nincsenek meg az alkuk szabályai, azok a normák, amelyekhez a felek ragaszkodhatnának. Fantomokkal folyik a háború, és fantomokkal szeretnék megkötni a békét is. 15 Nyúlfarm című cikkemben részletesen felsoroltam, hogy ki minden­kivel nem találkozott két év alatt Antall József. Nem tárgyalt és egyezte­tett folyamatosan a nemzeti intézmények vezetőivel, bankárokkal, nagy­vállalati vezetőkkel, vállalkozókkal, munkavállalói érdekképviseleti veze­tőkkel, szakmai elitek képviselőivel, önkormányzatok irányítóival, bírák­kal, tábornokokkal, a szellemi élet vezető személyiségeivel. 5 VÁLSÁG, KEZELÉS, BERENDEZKEDÉS

Next