2000, 1994 (6.évfolyam) március

Lengyel László: Szép új világ (második rész)

Lengyel László Szép új világ MÁSODIK RÉSZ: MAGYARORSZÁG KÜLSŐ HELYZETE - KATASZTRÓFA-FORGATÓKÖNYV a) Az egységes Orosz Birodalom visszavág A kilencvenes évek elején Kelet-Európa országaira új ver­sailles-i és trianoni szerződéseket kényszerítenek. Ennek a szerződési rendszernek van egy egyértelmű nagyhatalmi vesztese: Oroszország. (Középhatalmi vesztese: Szerbia.) Oroszország elveszíti a birodalmi Szovjetunió által elnyert külső (Kelet-Közép-Európa) és belső (a Szovjetunió nem orosz tagköztársaságai) birodalmi területeinek jelentős ré­szét, határain kívül marad több millió orosz. Ez egyszerre birodalmi és nemzeti válság. A katasztrófa-forgatókönyv egyik változata, hogy Orosz­ország először gazdasági és politikai káoszba hull, majd egy tekintélyelvű orosz „kis" birodalmat teremt. Ennek formá­ja lehet a központi hatalom és a katonai-ipari centrumok, stratégiai nagyvállalatok, szakszervezetek, kormányzóságok érdekkijáró, egyezkedő gazdasági és közigazgatási modellje. A központi hatalom a személyi kinevezések, a monopóli­umként fenntartott privilégiumok (export-import, vám- és devizaengedélyek, különleges övezetnek minősítés, „priva­tizációs" jogok megadása stb.) osztogatása vagy megvonása révén alkukat köt, egyeztet a gazdasági élet nagy szereplői­vel. Formailag piaci, gyakorlatilag költségvetési alkukon keresztüli szabályozás működik. Ez sokban hasonlít a ma­gyar 1968, a kínai 1978 utáni szabályozásokhoz. Olyan imitált piaci, indirekt tervgazdálkodás, amely szabályozó, ár-, káder-, privatizációs alkudozások révén hangolja össze a költségvetési elosztó és újraelosztó központ tevékenysé­gét a nagyvállalatokkal, ágazatokkal és területekkel. Ez a központi hatalom élhet látszatparlamentáris eszközökkel vagy a nyíltan tekintélyelvű elnöki rendszer módszereivel.­ Elképzelhető, hogy az orosz vezetés egyik szárnya megpró­bálkozik a központosított adminisztratív rendszer, a terv­gazdaság visszaállításával, de ennek az esélye igen kicsiny. Ez az Oroszország először a föderáció területén stabilizál­ja fennhatóságát, gazdasági, s ha kell katonai eszközökkel. Ennek a fennhatóságnak nem feltétlen velejárója a helyi autonómiák megszüntetése. Ellenkezőleg, megállapodások születhetnek az autonómiák elismerésére orosz szuverenitás alatt.­ A második menetben a Független Államok Közössé­gének átfogó kialakítására,­ illetve a FÁK-nak szoros gaz­dasági, politikai és katonai szervezetté való formálására ke­rülhet sor.­ A gazdaság sugaras szerkezete, a volt szovjet tagköztársaságok gazdasági kiszolgáltatottsága Oroszország­nak - többségük csak innen szerezheti be a létezéséhez szükséges energiát és az alapanyagokat, és csak ide tudja eladni termékeit - nagyban megnöveli az orosz játékteret. Másrészt valamennyi volt szovjet köztársaság fegyverzete orosz-szovjet eredetű, hadseregeik, ha egyáltalán vannak, függő helyzetben vannak az orosz hadseregtől, belbiztonsá­gi erőktől.­ Azután következik politikai függés - pro-orosz, oro­szláv, „pro-szovjet" államok és kormányok -, amikor a tér­ségben az orosz birodalom mint ítélőbíró, mint konfliktus­megoldó, mint gazdasági megmentő jelenik meg, s amikor az államokat barátsági és együttműködési szerződésekre kényszerítik. Majd, ha kell, katonai nyomás, esetleg be­avatkozás.­ Ukrajna, Belarusz, Moldávia belső politikai és gazdasági szerkezetükben Oroszországhoz hasonló vonásokat mutat­nak. Mindegyikük regionális ellentétekkel terhes, vala­mennyiüket a helyi tartományurakkal alkudozó gyenge központi hatalom jellemzi. Nemzeti integritásuk hiányzik. Ezért a FÁK-hoz való megtérésük, az orosz övezetbe tarto­zásuk békés és „önkéntes" lehet.­ Az orosz Föderáció, majd a FÁK „helyreállítása" hat a kelet-európai kis országokra, melyek az elmúlt évtizedek­ben ugyancsak sugaras szerkezetben kapcsolódtak Moszk­vához. Bulgária, Románia, Kis-Jugoszlávia, Szlovákia ener­giát szerezhet innen, s eladhatja ide késztermékeit. Más forrásaik nemigen lesznek. A térnyerésnek automatikusan áldozatai, befolyásoltjai lehetnek azok az államok, amelyek az ütközőállamokkal a másik oldalon érintkeznek, így a „három törpe" - Szlové­nia, Magyarország, Csehország -, de nyilvánvalóan Német­ország miatt az Egyesült Európa is. A konfliktusok ugyanis tovaterjedhetnek. Ugyanakkor az Egyesült Államok számára egyértelművé válik, hogy „jobban jár", ha a volt szocialista államok konfliktusainak megoldását nem vállalja magára, hanem Oroszország katonai, politikai erejét használja fel a rend­csinálásra és ennek a rendnek tartós fenntartására. Ezért az Egyesült Államok és Európa - főként Németország -előnyben fogják részesíteni a Moszkvával kötött megálla­podásokat a kisállamok sorsa felett. Az elmúlt időszak vilá­gossá tette, hogy a nyugati hatalmak Jelcin Oroszországát választották, s nem az Oroszország és Európa nyugati fele között húzódó kisebb-nagyobb államokat.( b) Oroszország széthullása Elképzelhető, hogy az orosz gazdasági széthullás, a gu­berniumok és a különböző köztársaságok önállósági tö­rekvései Oroszország darabokra eséséhez vezetnek. Ugyanilyen széthullás következhet be Ukrajnában. Egy ilyen szétesés aligha megy végbe békés formában. Ha pe­dig Oroszországon belül önállósulnak olyan politikai erők, amelyek jelentős katonai erővel is bírnak, akkor az orosz polgár- vagy intervenciós háború még végzetesebb következményekkel járhat, mint a délszláv háborúskodás Az orosz „apokalipszis" megrengetheti egész Kelet-Euró­pát.9

Next