2000, 1994 (6.évfolyam) június
Szigethy Gábor: Szerelmeslevelek
2000 . És József megírja harmadik levelét. Budapest, 1908. április 24, déli egy óra Édes Irmuskám! Egyéb írnivalóm hiányában szívesen tudomására adom jóllétemet, mit viszont óhajtok örökké hallani. Hogy van, édesem! Boldog szombatot kívánok, szívélyesen üdvözli és kacsókáit számtalanszor csókolja: G. József. És a lap szélén ismét a szokásos megjegyzés: Kezeit csókolom k. szüleinek. Kedves Nagysád! Édes Irmuska! Édes Irmuskám! Akárhogy is vesszük, szép haladás egy hét alatt. Jó, hogy nem maradt meg a következő levelezőlap. Meg a következők! Gondolni is rossz arra, hogy valahol talán még porosodik néhány levelezőlap, amelyeket Grossmann József úr írt becses nejének, Goldstein Irmuskának, s amelyek úgy kezdődnek: Irma! így szép, így kerek a történet; három levél: előtte, utána semmi. Három színésznő fénykép. Kedves nagysád! Édes Irmuska! Édes Irmuskám! Ha Miskolcon járok, nem fogom megkeresni a Sörház utcát s a tizenhetes számú házat! Hátha Irmuska soha nem hízott el, nem lett lompos s amíg élt, olyan gondosan fésült hajkoronát viselt, mint a levelezőlapon Langer Karolin! Nem biztos, hogy Tolsztojnak mindig igaza volt. Az írók, a nagy írók is tévedhetnek. Nem minden regénynek úgy van vége, ahogy az író befejezi. Csak egy aggasztó gondolat motoszkál a fejemben. Úgy emlékszem, persze lehet, hogy tévedek, de mintha 1957 nyarán, amikor az iskolai szünidőt otthon, anyámnál, Kecskeméten töltöttem, néha egy-egy levelezőlapot írtam reménytelen szerelmemnek, a szőke, sötét szemű, fitos orrú, darázsderekú Zsuzsannának. Hol lehetnek most azok a levelezőlapok? S miket írhattam én akkoriban? Helyreigazítás. Májusi számunkban, sajnálatos tördelési hiba miatt, Bodor Béla egyik verséből (Az ismeretlen nevek ciklusból) több sor kimaradt. A verset teljes egészében újraközöljük. Bodor Béla AZ ELSŐ MOZDULATTAL a sötétséghez igyekszem közelebb férkőzni A ház sok apró ablakából gerendákat támaszt a salakos földhöz a benti fény Hosszúkás darabokat török le belőlük és lassan szopogatom mint a fagyott savanyúságot nem mintha ízlelgetném csak rossz fogaim bírnak nehezen a szálkás öreg fénnyel Egy hátsó kiszögellésben fölemelkedik egy gumivégű bot és kilöki a bejárati ajtót míg falnak csapódik és kissé visszazárul A fényhasáb végén foltnak látszik az alak aki az ajtónyílásban áll lába alól a kavicsra folyik a petróleumos sárga levegő Eldöntendő most hogy a hátsóajtó kifejezés közelebb juttat-e az ismeretlenhez vagy a név csak beékelődik a megnevező és a megnevezett közép nevek körül forognak gondolataink Emlékezetes: a névtelen idom szálakra bomlott ebben az esetben 63 SZERELMESLEVELEK