2000, 1996 (8.évfolyam) október

Lengyel László: A magyar állam tekintélyi válsága

2000 rejtik az országokat, az eseményeket - minden esemény csak médiaeseményként létezik -, a politikai, gazdasági és civilizációs hagyományokat. Korlátozzák az állami szuverenitást a nemzetközi bűnszö­­vetségek (Transnational Criminal Organizations). A Szov­jetunió felbomlásával, a kelet-európai nyitással és válság­gal összhangban globális maffiák és maffiák jelennek meg, felosztva egymást között a világot és az egyes áruk és szol­gáltatások érdektereit.15 Világméretű befolyást gyakorolnak a világgazdaság át­alakulására a globális diaszpórák. A globális emigrációs vándorlások sikeres vagy kevésbé sikeres helyi vagy globá­lis kapcsolatrendszereket hoznak létre.16 A kínai, az orosz, a vietnami, a zsidó, a koreai, az olasz, az ír és az örmény diaszpórákon belül vándorol az anyagi és embertőke, az információk és szolgáltatások jelentős része, sőt bizonyos civilizációs technikák és innovációs megoldások is.17 A kelet-európai átalakulásban fontos szerepet játszanak a magyar, a lengyel, a horvát, a román diaszpórák. A magyar diaszpóra sajátos előnye, hogy egyik karjával a magyar, másikkal a zsidó világdiaszpórát öleli. Sőt élvezheti a né­metországi sváb-magyar diaszpóra áldásos hatásait is.18 A globális diaszpórák, hálózatok nagyon is befolyásol­ják a szuverén államok, illetve az államok közötti integrá­ciók politikáját. A diaszpórákkal részben párhuzamosan, részben azoktól elválva működnek a nemzetállami szuve­renitástól független egyházak és vallási közösségek, amelyek ugyancsak hatalmas reál- és kulturális tőkét mozgatnak." Ezeknek az univerzalisztikus hálózatoknak a kiterjedése és ütközése a globális térben újabb és újabb összeütközések­kel s egyben globális egyezkedésekkel jár. A JL­L globális térszerkezethez kötőanyagként, hatalmi elvként kapcsolódik a globális nyelvi és jelképi diskurzus. A fejlett országok, illetve a vi­lágintézmények által kialakított „newspeak", a sajátos ENSZ-amerikai-angol, az IMF-amerikai-angol, a NATO-amerikai-angol, a Wall Street-amerikai-angol, a CNN-amerikai-angol, McDonald's-amerikai-angol értel­mezést, értést, illetve kizárást jelent. A globális nyelvi és jelképi diskurzus meghatározó erővel hat nemcsak a nem­zetközi tárgyalásokra, hanem a mindennapi életre is.20 A mondializált nyelvi és képi megjelenésnek előnye, hogy egyszerre ismeretlenül vágyott, s ismerőssé tehető. Jellem­ző, hogy még az „antinyelv" is globalizálódott. Az IMF-newspeak ellen felszólalók beszélhetnek spanyolul vagy franciául, magyarul vagy oroszul, a „fordításban" ugyanaz hangzik: nemzeti szuverenitás, protekcionizmus, nemzet­védelem, „gonosz-elit-elárulta-nép", „nemzetközi összees­küvés".21 A globális térbe jutás feltételeit az emerging market (emelkedő piaci) országok, így Magyarország számára a glo­bális teret birtokló fejlett gazdaságok, nemzetközi pénzügyi intézményei, transznacionális beruházói döntik el. Az orszá­gok versengése a globális és regionális térben a fejlettek szabályai szerint történik. Az, hogy hányadik lépcsőre kerü­lünk, abban az összefüggő feltételek, szabályok teljesítése számít. A szuverén magyar kormányoknak a döntési alter­natívája annyi, hogy e könyörtelen, sokszor igazságtalan, de megkerülhetetlen vizsgafeltételek alapján készül-e a vizsgá­ra, kitölti-e a kérdőíveket, megpróbálkozik-e a magasabb lépcsőre jutással, vagy önként választja a kizárást, a kívül maradást, az alacsonyabb státusba sorolást. A szabályok gyökeres megváltoztatására, „forradalmi megdöntésére" Ma­gyarországnak vagy Kelet-Európának nincsenek esélyei.22 Vitathatatlanul e globális térség szerveződésében, érté­keiben, civilizációját illetően maga is válságban van. A fentebb leírt szerveződések a hidegháború befejezése után se váltak alkalmasabbá a globális válságok megoldá­sára. Nő a feszültség a világ gazdag és szegény régiói, orszá­gai között, az integráltak (a bentlévők) és a kizártak (a kintlévők) között. Magyarországot és Kelet-Európát is érinti, hogy új feszültség keletkezett a fejlett országok sze­gényei és a fejlődő, emelkedő piacok munkaerejének bér­versenyében. Itt megszűnt vagy korlátozódott az államok szuverén döntése, s a második világháború után kialakí­tott társadalmi paktum, intézményes megállapodásrendszer válságba került.23 A JL­X. globalizációt belülről korlátozza a világ három nagy, többé-kevésbé szervesen in­tegrált - észak-amerikai, európai, kelet-ázsiai - gazdasági közössége is. A köztük lévő gazdasági, politikai, s bizonyos tekintetben civilizációs vetélkedés válságokat vált ki. Egy ország elvileg kiegyensúlyozhatja saját kapcsolatrendsze­rét, növelheti játékterét azáltal, hogy a globális intézmé­nyek nyomását és befolyását integrációs intézmények megnyerésével ellensúlyozza, illetve több partnerrel alakít ki kapcsolatot.21 De ennek a kiegyensúlyozásnak ugyan­csak léteznek a korlátai." A válságnak kézzelfogható jelei mutatkoznak a hozzánk közel álló Európában is, amelynek érdekszférájába tarto­zunk. Az Európai Unió a fent leírt globális térségben ver­seng, és e versenyben nem jók a kilátásai. A globális és az integrációs válság okkal­ joggal tántoríthatja el azokat az országokat, amelyek ebbe a térségbe vágyakoznak. Egy olyan országcsoport, amelynek polgárait évtizedeken ke­resztül abban a szellemben szocializálták, hogy lehetséges, sőt elkerülhetetlen egy olyan világ elérése, amely megol­dást jelent a globális és a hazai bajokra, nehezen szembe­sül azzal, hogy a haladás, a „lehető világok legjobbikának elérése" eltűnik, s az „alig élhető világ"-ból a „kicsit élhe­tőbb világ"-ba vágyakozhat. A „kicsit élhetőbb világ" pe­dig a globális tér magasabb pontja, s nem az alacsonyabb, az európai integrációs szerkezetbe való bejutás, és nem a kimaradás. Kényszerpálya vagy mozgástér Az 1919-es versailles-i békerendszer hibájaként róják fel, hogy a nagyhatalmak úgy hoztak létre kisállamokat, hogy ezenközben nem tudták, hogyan fognak gazdasági beépíté­sükről és biztonsági rendszerükről dönteni. Az 1989 utáni nagyhatalmi rendszer hasonló dilemmával néz szembe. Or­szágok tucatjait teremtette vagy engedte létrejönni anél­kül, hogy elképzelései, érdekei és ereje volna bekapcsolá­sukhoz. Miközben a „pax americana" és annak gyámoltalan öccse, a „pax Europae" határokat, nemzeti mozgásokat hagytak jóvá, sérelmeket teremtve, ezeket az országokat abba a vákuumhelyzetbe hozták, amelyet már a húszas évekből ismerünk. Kétségkívül előrelépés történt az orszá­gok önállóságának elismerésével, s azzal, hogy ez az euro­atlanti rendezés nem kívánja veszélyeztetni egyik kisállam 11 LENGYEL LÁSZLÓ

Next