2000, 1998 (10.évfolyam) október

Szilágyi Ákos: Lex simulata (Befejező rész)

2000 ban változhat meg eredeti arculatuk és a szóban for­gó „gazdasági-szociális program". A gazdasági rend­szer liberalizálása - Åslund szerint - Oroszországban nemcsak bizonyos illegális jövedelemszerzési lehető­ségeket szüntetett meg (például az illegális export­ból, illegális valutakereskedelemből és kedvezmé­nyes hitelfelvételből származó jövedelmeket), nem­csak arra ösztönözte a néhai alvilág köztörvényes sze­replőit, hogy lépjenek át a legális üzlet világába (például az ingatlankereskedelembe), hanem a krimi­nális tevékenységeket összemosta a legális és normális te­vékenységekkel, a legális üzlet világában pedig kriminális módszereket és eszközöket honosított meg, arra ösztönöz­ve a köztörvényes bűnözőket, hogy ne felszámolják, ha­nem kiterjesszék alvilági „hátországukat" a legális üzlet­re, és most már ők maguk kriminalizálják a gazdaságot és a politikai hatalmat. Amit 1993 táján Åslund az „átmenet" veszedel­mes, de kellő eréllyel és belátható időn belül felszá­molható kísérőjelenségének látott, az 1998-ra a posztszovjet orosz fejlődés központi problémája és be­fejezett tény. Legfeljebb az új orosz állammal, hatal­mi-gazdasági viszonyokkal és tulajdonosi klánokkal együtt lehetne „lefejteni" Oroszországról, minthogy időközben kísérőjelenségből az oroszországi átmenet egészét és lehetséges végső kifej­lését is meghatározó struktúraalkotó jelenséggé nőtt: „A bűnözést, a kri­minális úton szerzett jövedelmeket és a korrupciót még tovább növelte, hogy hosszú időn át fönnma­radt az állami szabályozás illogikus és diszkrecionális rendszere, ami elősegítette az illegális jövedelemszer­zést. Óriási vagyonokra tettek szert a kőolaj- és fém­exporton, amelyek a belső piacon elképesztően ol­csók voltak. Megfelelő kapcsolatokkal és kenőpénz­zel könnyen hozzá lehetett jutni mind az áruhoz, mind az exportengedélyhez. A korrupció vádja leggyakrabban a központi kormányzati hivatalokkal szemben merül föl, mint amilyenek a Külgazdasági Kapcsolatok Minisztériuma, a Fűtési­ és Energetikai Minisztérium, továbbá a Gazdasági, a Mezőgazdasá­gi, a Honvédelmi Minisztérium és az Oroszországi Központi Bank (CBR), ahonnan hatalmas támogatá­sokat (kölcsönöket és hiteleket) lehetett felvenni. 1992 és 1993 között a törvénytelen jövedelmek leg­hatalmasabb forrását e Bank által folyósított kedvez­ményes hitelek képezték.­ A bankrendszer mind von­zóbb célpontja lett a szervezett alvilágnak is. 1993-ban 35 bankárt öltek meg (köztük sok közismert sze­mélyt). A bankok mindmáig attól szenvednek, hogy az igazságszolgáltatási rendszer képtelen adósaiktól a nekik járó pénzeket behajtani, tehát kényszerítő esz­közökhöz kell nyúlniuk, ha pénzüket látni akarják. Ebből pedig az következik, hogy­­ mind önvédel­mük, mind a pénzek behajtása érdekében - a ban­kok gengszterekhez fordulnak segítségért, akik az ügy­feleket a fizikai leszámolás kilátásba helyezésével kényszerítik fizetésre."­ Ám 1994 és 1998 között nem változtak meg sem az oroszországi államvagyon és természeti kincs láthatatlan és illegális elfolyásá­nak arányai és irányai, sem legfontosabb csatornái, sem az ezt biztosító pénzügyi machinációk útjai-mód­jai. (Arra nézve, hogy hány milliárd úgynevezett „orosz amerikai dollár" csorgott az elmúlt években külföldre, a szakértői becslések megoszlanak. Külföl­di szakértők szerint 1990 és 1994 között Oroszország­ból évente 44 milliárd dollár folyt külföldre illegálisan, és az 1950-es évek közepétől a szovjet éra végéig kül­földre csempészett, illetve különféle „export"-mani­pulációk révén külföldön maradt mintegy 100 milli­árd dollár figyelembevételével ezidőszerint Oroszor­szág teljes külföldi „aktívuma" meghaladja a 400 mil­liárd dollárt. Az oroszországi szakértők és illetékes ha­tóságok hivatalos becslése ennél jóval szerényebb, amit az magyaráz, hogy az országból „kifolyt" milliár­dokból mindezidáig legfeljebb pár milliót sikerült for­télyos módszerekkel, temérdek időt és energiát rápa­zarolva az orosz államkasszába visszafuvolázniuk.6) Az illegálisan külföldre juttatott-menekített vagy on­nan vissza nem térített pénz nagy része az export-im­port tevékenységek szférájában keletkezett (az ex­portbevételek külföldön hagyása kényszerítő körül­ményekre hivatkozva vagy más ürügyekkel, fiktív im­portszállításokra hatalmas előlegek kifizetése, nagy biztosítási összegek kifizetése valótlan szállításokért, exportszerződéseknél a tényleges ár leszállítása, im­portszerződéseknél felemelése stb.). A Központi Bank és az Állami Adófelügyelet csak 1994-től vezet­te be az exportszámlák ellenőrzését az exportőr és a meghatalmazott bank közötti szerződésről készült ok­mány alapján. Az első évben 7000 esetben derült fény az exportbevétel át nem utalására, de csak két­száz esetben kezdeményeztek bűnvádi eljárást, tárgya­lásig pedig alig néhány esetben jutott el az ügy. 1995-ben az ellenőrzés 75 milliárd dollár értékű exportszer­ződésre terjedt ki. Kiderült, hogy ebből az összegből csak 51 milliárd dollár folyt vissza Oroszországba. A JL­­L kriminalitással és kleptokráciával összefonódott strukturális korrupció kiemelt megjelenési területei, formái és csatornái te­hát a kiviteli, behozatali kedvezményeket meg­adó/megvonó külgazdasági minisztériumhoz, az állam­kincstárt helyettesítő „meghatalmazott bankok" rend­szeréhez (az államtól járó vagy az államnak járó pénz­tömeg visszatartása és megforgatása) és egyáltalán a kölcsönt és hitelt nyújtó bankszférához (elég itt a ha­mis avizókkal lebonyolított pénzügyi machinációkra utalni), a közbeszerzés területéhez (különös tekintet­tel a hadsereget átható korrupcióra) és nem utolsó­sorban a privatizáció 1992-ben megkezdett és teljesen még le nem zárult folyamatához kapcsolódik. Ezek a 9 LEX SIMULATA (II)

Next