2000, 1998 (10.évfolyam) október
Szilágyi Ákos: Lex simulata (Befejező rész)
2000 ban változhat meg eredeti arculatuk és a szóban forgó „gazdasági-szociális program". A gazdasági rendszer liberalizálása - Åslund szerint - Oroszországban nemcsak bizonyos illegális jövedelemszerzési lehetőségeket szüntetett meg (például az illegális exportból, illegális valutakereskedelemből és kedvezményes hitelfelvételből származó jövedelmeket), nemcsak arra ösztönözte a néhai alvilág köztörvényes szereplőit, hogy lépjenek át a legális üzlet világába (például az ingatlankereskedelembe), hanem a kriminális tevékenységeket összemosta a legális és normális tevékenységekkel, a legális üzlet világában pedig kriminális módszereket és eszközöket honosított meg, arra ösztönözve a köztörvényes bűnözőket, hogy ne felszámolják, hanem kiterjesszék alvilági „hátországukat" a legális üzletre, és most már ők maguk kriminalizálják a gazdaságot és a politikai hatalmat. Amit 1993 táján Åslund az „átmenet" veszedelmes, de kellő eréllyel és belátható időn belül felszámolható kísérőjelenségének látott, az 1998-ra a posztszovjet orosz fejlődés központi problémája és befejezett tény. Legfeljebb az új orosz állammal, hatalmi-gazdasági viszonyokkal és tulajdonosi klánokkal együtt lehetne „lefejteni" Oroszországról, minthogy időközben kísérőjelenségből az oroszországi átmenet egészét és lehetséges végső kifejlését is meghatározó struktúraalkotó jelenséggé nőtt: „A bűnözést, a kriminális úton szerzett jövedelmeket és a korrupciót még tovább növelte, hogy hosszú időn át fönnmaradt az állami szabályozás illogikus és diszkrecionális rendszere, ami elősegítette az illegális jövedelemszerzést. Óriási vagyonokra tettek szert a kőolaj- és fémexporton, amelyek a belső piacon elképesztően olcsók voltak. Megfelelő kapcsolatokkal és kenőpénzzel könnyen hozzá lehetett jutni mind az áruhoz, mind az exportengedélyhez. A korrupció vádja leggyakrabban a központi kormányzati hivatalokkal szemben merül föl, mint amilyenek a Külgazdasági Kapcsolatok Minisztériuma, a Fűtési és Energetikai Minisztérium, továbbá a Gazdasági, a Mezőgazdasági, a Honvédelmi Minisztérium és az Oroszországi Központi Bank (CBR), ahonnan hatalmas támogatásokat (kölcsönöket és hiteleket) lehetett felvenni. 1992 és 1993 között a törvénytelen jövedelmek leghatalmasabb forrását e Bank által folyósított kedvezményes hitelek képezték. A bankrendszer mind vonzóbb célpontja lett a szervezett alvilágnak is. 1993-ban 35 bankárt öltek meg (köztük sok közismert személyt). A bankok mindmáig attól szenvednek, hogy az igazságszolgáltatási rendszer képtelen adósaiktól a nekik járó pénzeket behajtani, tehát kényszerítő eszközökhöz kell nyúlniuk, ha pénzüket látni akarják. Ebből pedig az következik, hogy mind önvédelmük, mind a pénzek behajtása érdekében - a bankok gengszterekhez fordulnak segítségért, akik az ügyfeleket a fizikai leszámolás kilátásba helyezésével kényszerítik fizetésre." Ám 1994 és 1998 között nem változtak meg sem az oroszországi államvagyon és természeti kincs láthatatlan és illegális elfolyásának arányai és irányai, sem legfontosabb csatornái, sem az ezt biztosító pénzügyi machinációk útjai-módjai. (Arra nézve, hogy hány milliárd úgynevezett „orosz amerikai dollár" csorgott az elmúlt években külföldre, a szakértői becslések megoszlanak. Külföldi szakértők szerint 1990 és 1994 között Oroszországból évente 44 milliárd dollár folyt külföldre illegálisan, és az 1950-es évek közepétől a szovjet éra végéig külföldre csempészett, illetve különféle „export"-manipulációk révén külföldön maradt mintegy 100 milliárd dollár figyelembevételével ezidőszerint Oroszország teljes külföldi „aktívuma" meghaladja a 400 milliárd dollárt. Az oroszországi szakértők és illetékes hatóságok hivatalos becslése ennél jóval szerényebb, amit az magyaráz, hogy az országból „kifolyt" milliárdokból mindezidáig legfeljebb pár milliót sikerült fortélyos módszerekkel, temérdek időt és energiát rápazarolva az orosz államkasszába visszafuvolázniuk.6) Az illegálisan külföldre juttatott-menekített vagy onnan vissza nem térített pénz nagy része az export-import tevékenységek szférájában keletkezett (az exportbevételek külföldön hagyása kényszerítő körülményekre hivatkozva vagy más ürügyekkel, fiktív importszállításokra hatalmas előlegek kifizetése, nagy biztosítási összegek kifizetése valótlan szállításokért, exportszerződéseknél a tényleges ár leszállítása, importszerződéseknél felemelése stb.). A Központi Bank és az Állami Adófelügyelet csak 1994-től vezette be az exportszámlák ellenőrzését az exportőr és a meghatalmazott bank közötti szerződésről készült okmány alapján. Az első évben 7000 esetben derült fény az exportbevétel át nem utalására, de csak kétszáz esetben kezdeményeztek bűnvádi eljárást, tárgyalásig pedig alig néhány esetben jutott el az ügy. 1995-ben az ellenőrzés 75 milliárd dollár értékű exportszerződésre terjedt ki. Kiderült, hogy ebből az összegből csak 51 milliárd dollár folyt vissza Oroszországba. A JLL kriminalitással és kleptokráciával összefonódott strukturális korrupció kiemelt megjelenési területei, formái és csatornái tehát a kiviteli, behozatali kedvezményeket megadó/megvonó külgazdasági minisztériumhoz, az államkincstárt helyettesítő „meghatalmazott bankok" rendszeréhez (az államtól járó vagy az államnak járó pénztömeg visszatartása és megforgatása) és egyáltalán a kölcsönt és hitelt nyújtó bankszférához (elég itt a hamis avizókkal lebonyolított pénzügyi machinációkra utalni), a közbeszerzés területéhez (különös tekintettel a hadsereget átható korrupcióra) és nem utolsósorban a privatizáció 1992-ben megkezdett és teljesen még le nem zárult folyamatához kapcsolódik. Ezek a 9 LEX SIMULATA (II)