2000, 1998 (10.évfolyam) november

…gatyába táncol… (Irodalmi „befogadás” – versekben)

2000 irodalmi kérdésekben egyáltalán nem naiv Kemény Zsigmond meglepődését, melyet első személyes találkozásuk­kor érzett (1846. aug. 14.): „Színházból Czakóval, Pálfival, Csengeryvel és Petőfivel vacsorára mentünk az Angol királynéhoz. Ott találtuk Lisznyai Kálmánt, Bérczi Károlyt, Tóth Lőrincet s másokat. Nem unalom nélkül telt az idő. Felötlő, hogy Petőfiről a vidékeken közönségesen azt tartják, hogy öltözetében különc, borbarát, és természetes költő minden míveltség nélkül. Ezen hírekből most legalább egyik sem igaz. Petőfi mindig vizet ivott, csinos öltözetben jelent meg, és az Angol, Francia s Német irodalommal ismeretes, s beszélni is gyakran szokott franciául. Csengeryhez mentünk theára Petőfi, Czakó, Pálffy és én. A szép­irodalmat tárgyazták vitatkozásaink. Petőfinek volt legtöbb eszméje, noha egy részen látszott némi bizarrság." Kemény Zsigmond naplójából idézve: Petőfi-adattár II. (Petőfi a kortársak leveleiben és naplóiban). (Gyűjtötte: Oltványi Ambrus; szerkesztette: Kiss József). 1987. 92. 1. 9. Megjelent a Pesti Divatlapban 1845. jún. 19-én. 10. „Mint említem, a falubeli rektor is velünk járt. Ezt a fiatal embert meglepem, gondoltam, a barlang belső végéhez érve, hol a látogatók felvésik neveiket. Bevéstem hát nagy betűkkel én is nevemet. - Tán el sem lehet olvasni? - kérdezem, csak azért, hogy odanézzen és bámuljon. - Oh igen - felelt­ő el lehet: Petőfi... de, irgalmasságos egek! ezt oly hidegvérrel, oly minden tiszteletérzés, oly minden meglepetés nélkül mondta ki, mintha ez állt volna ott: Kiribica Istók, vagy Sujánszky vagy Badacsonyi vagy nem tudom, mi?" Úti jegyzetek, Életképek 1845. július-augusztus­ 11. „...Az ott buzgolkodó két atyafi hajdani iskolatársam, kik már akkor kalapálták a kádenciákat, mikor én még azt sem tudtam, mi a költészet: bocskorszíj-e vagy mártírkorona?­­ És ők azóta folyvást ütik a verseket, és ezeknek özönével elárasztják a szerkesztőket rendre; de a szerkesztők oly impertinens emberte­lenek, hogy őket mindeddig sem mutatták be a közönségnek. És ez aztán a vexa­­és dühbe hozza az embert, valamintségesen dühbe hozta az én fenntisztelt iskolatársaimat, s nem csoda, hogy dühökben épen belém kaptak, énbelém, kire Ők hajdanában csak olyanformán néztek le, mint néz le a nagy, nagy ökör a lábainál szaladó kicsiny kis pacsirtára...­­ Hazám tiszta keblű, legszebb erényű ifjai, fogadjátok hódolatom tömjénét." In: Pesti Divatlap, 1845. március 6. (Az eredetiben is kiemelt szavak szójátékos utalások az érintett ellenfelek nevére: Petőfi Szeberényi Lajost és Dömjén Ferencet akarta kipécézni.) 12. A vers, Vahot Imre szerkesztői jegyzetével együtt, 1845. elején jelent meg a Pesti Divatlapban, s igen jelentős, többnyire elítélő sajtófogadtatásban részesült: a véleménye­ket ld. Petőfi Sándor Összes Művei (Kritikai kiadás) Költemények III. (szerk.: Kerényi Ferenc) 1997. 450-452. 1. 13. Székely József: írói tulajdon, Életképek 1848. II. 18. szám, 549-552. 1. A cikk törvényi rendezést óhajt, annak szellemében, hogy az írói jog és tulajdon „sérthetetlen" és „szabad rendelkezés alá eső" legyen. 14. Pesti Divatlap, 1844. okt. 27. In: Endrődi Sándor: Petőfi napjai a magyar irodalomban, 1911. 23. 1.; Benőfy nem engedő viszontválasza ultt 30. 1. 15. Valószínűleg ebben a körben (is) értelmezendő az a nagyszabású hírveréssel párosított szerkesztői gesztus, mely Szendrey Júlia naplóját, mintegy magától értetődő módon, Petőfirte naplója címmel közli (Életképek 1847. II. 18., 19.szám, 561-568. és 593-597. 1.), s így még a folyóirat Hölgysalon rovatát is, mely e közleménnyel egyébként igen bátor és modern nőbarát tettet mutat fel, elsősorban Petőfi hírnevének szolgálatába állítja. Ld. Jókai bevezetését a naplórészletekhez (uo. 561. 1.): „Egy művet nyújtok át ezennel szép nagysá­tok kezeibe - egy igaz gyöngyöt, melly a legtisztább női szív tengermélyén ismeretlen hevert, egy tündérszép virágot, melly ihletett hölgy lelkében a költészet napvilágánál született, szenvedé­sek könyharmatával öntöztetett, s a boldog szerelem által leszakíttatott, hogy koszorúként ragyogjon a legboldogabb s boldogságára legméltóbb férfinak homlokán. E szellemkincs „Petőfiné Naplója" (...) ...Gyermekkoromban sokszor néztem a láthatárra hajló égboltozatot..., úgy tudtam vágyni oda, hol az ég a földre ér!... gyakran néztem az ég fényes diadémját, a szivárványt; ... úgy szerettem volna ott lenni, hol annak végei a földre lehajolnak! Most Petőfi ott van, hol az ég a földre leér, hol a szivárvány a földet átöleli: legyenek a következő sorok üdve mennyországának vázlatául kiosztva boldogok és szenvedők között." Megjegyzendő, hogy e közlemény még a modern irodalom barátainak körében is keltett megütközést; pl. még a Petőfivel és az új irodalommal mélyen rokonszenvező fiatal Gyulai Pál is neheztelését fejezi ki (ld. levelét Szász Károlyhoz 1847. dec. 1.): „Petőfiné naplója igen szép -bárha Fannit nem közelíti meg - de helyes volt-e kiadni, de illett-e Petőfihez, hogy közölje? Petőfi dicsekszik, hogy nem üti dobra szerelmét s komisz dolog mások előtt csókolódni, azonba megengedi, hogy neje elmondja egy egész közönség előtt, miképpen csókolta meg keztyüét. Még képét is kiadatja! Nem jobb lett volna-e majd évek vagy éppen halála után beszélni mindezz­el a közönségnek? (...) Nállamnál senki inkább nem tiszteli Petőfit és nejét, de éppen ezért igen tudok boszankodni, midőn az egyik páratlan türelmetlenséggel akarja másokra tukmálni nézeteit, a másik pedig ott kezdi írói pályáját, hol tulajdon­képpen végeznie kellett volna­­ életírójának." (In: Gyulai Pál Levelezése, s.a.r. Somogyi Sándor, 1961. 33. 1.) 16. Jókai már júliusban hirdeti és dicséri e naplót (holott a házasság csak szeptemberben fog megköttetni!), s a személyes motívumok mellett itt is irodalmi érveléssel él: „...jogot érzünk azon reményre, miszerint rövid év alatt költő barátunk hölgyének nevében olly csillagát fogjuk látni a szépirodalom­nak, melly még az övére is fényt vetend. " (Életképek 1847. II. 2. szám, 55-56. 1.) Megjegyzendő, hogy a Petőfivel szoros baráti kapcsolatban álló győri folyóiratban az Életképek közleményével ugyanegy időben (Hazánk, 1847. okt. 30., 129. sz., 515. l.) jelenik meg Szendrey Júlia másik naplótöredéke, s e napló megjelenése után rögtön közölnek egy nagyszabású üdvözlő ódát is: Hegedűs (­Szász Károly): Petőfiné naplója olvasásakor, (uo., 1847. 138. sz., nov. 20.) 17. Honderű, 1847. május 18., In: Endrődi S.: id. m. 302-306.1.). 18. Jelenkor, 1847. márc. 21. In: Endrődi: id. m. 264. 1. 19. A megelőző generáció(k) költői versgyűjteményei mindig nagyobb alkotási időszakot, nemegyszer az egész életművet fogták át, s a verseket általában csak utólagos, poétikai szempontú kompozicionális rendezésnek vetették alá; így jelentek meg Csokonai, Berzsenyi, Kazinczy, Kis János, Kölcsey, Vörösmarty versei többnyire ily cím alatt: XY Munkái. Az első oly versesköteteket, melyek a versek gyűjteménye mögött egységes ihletet próbáltak felmutatni, Csokonai és Kisfaludy Sándor adták ki (ld. a Lilla, illetve a Himfy szerelmei példáit), de még sokáig igen ritka volt az oly gyűjtemény, mint pl. Töltényi Szaniszló Sonetjei 1821 -ből, vagy Szakál Lajos „eredeti" népdalgyűjteménye 1843-ból, a Czimbalom. 20. Jámbor Pál 1843 és 1849 között Hiador név alatt kilenc versesfü­zetet és egy drámát jelentetett meg (ezek közül kettő, 1849-ben, aktuális politikai propaganda-irodalomként is minősíthető: pl. Kossuth c. poémája vagy Szabadságdalok a hadseregnek c. versgyűjteménye). 21. Lásd pl. Petőfi öccsének, Petőfi Istvánnak visszaemlékezését Sipos Soma 1898-as lejegyzéséből: „...nagyon csalódnak azok, kik Petőfi Sándort a megélhetés terén impraktikus embernek képzelik; épen ellenkezőleg, valódi genialitást fejtett ki e részben, midőn szűkös jövedelméből nemcsak fennakadás nélkül meg tudott élni, hanem még szüleit is segélyezte... Pedig Sándor soha nem verte a fogához a garast, de felettébb tudott a pénzzel bánni." In: Hatvany Lajos: így élt Petőfi IV. 1957. 102. 1. Ugyanerre a tényre utal Gyulai Pál is, aki Az apostol bírálatában megjegyzi: „Különösen visszatetsző benne az, hogy még kenyerét sem tudja megkeresni, holott független ösztöne mellett is ezt tehette volna, mint tette maga Petőfi." Petőfi költészete. Gyulai Pál egyetemi előadásaiból készült, sokszorosított kéziratos jegyzet. 1877/78. Lejegyezte Sz.L., Budapest, 1878. 164. 1. 22. Petőfi anyagi-vagyoni állapotáról igen jó összefoglalás olvasható Törő Gyöngyitől : Petőfi anyagi helyzete. In: Pándi Pál - Tóth Dezső szerk.: Tanulmányok Petőfiről, 1962. 51-90.1. 23. :A legnagyobb erkölcsi diadal közepett megbuktunk anyagilag. A szabad sajtó dicső esztendejében a mi lapunk leszállt háromszáz előfizetőre; az előző félévben, a cenzúra idejében volt ezerötszáz, úgy hogy a kiadónk az év végére felmondott mind a kettőnknek." Jókai Mór: Petőfi Sándor élete és költeményei, id. kiadás 236. I. 24. Jókai Mór: Elnöki megnyitó beszéd a Petőfi-Társaság első közgyűlésén, 1877. január 1., In: Jókai Mór id. m. 248. 1. 61 PETŐFI ÉS AZ IRODALMI GÉPEZET

Next