2000, 1999 (11.évfolyam) február

Vekerdy Tamás: Laikus töredékek

2000 tilos templomba járni, sok másnak sem ajánlatos, túl sok hívő - pláne fiatal! - egyszerre nem gyűlhet össze, és különösen nem az egyházi szertartáson kívül, minderre az egyházügyi hivatal felügyel, s ha kell leplezetlenebbül is: az ávó, a maga készséges békepapjaival is. Most megint megtudom - és sokszor ugyanazoktól! -a vallás nem magánügy, csak most, látszólag, az ellenke­ző oldalról mondják. Ezzel szemben, a kitartó - és egyértelmű - liberális álláspont szerint: a vallás magánügy. Ez akkor azt jelentette elsősorban, hogy lehetek vallásos, tetszésem szerint, ma azt jelenti elsősorban, hogy lehetek ateista, felekezeten kívüli, vagy bármilyen kis felekezet "szekta" tagja, ugyancsak tetszésem szerint. Miféle logika az, mely a vallást közügynek tekinti (mégha „a legszemélyesebb közügy"-nek is)? Az inkvizíció logikája. Az abszolút tudás logikája. A farizeus logikája. A „tökéletes ember" logikája, aki ismeri és megtestesíti, képviseli az egyedül üdvözítő igazságot, s ezt - csupa jószándéktól vezérelve - rákényszeríti embertársaira is. (Erre mondja a gonosz, a fábiánus Bernard Shaw­­ne kívánd embertársadnak, amit magad­nak kívánsz; „lehet, hogy neki egészen más az ízlése!") Mert az inkvizíciónak is megvan a maga logikája: a lelket megmenteni, akár a test árán is - csakhogy: a nagy inkvizítor még Jézust is kivégezteti, bár fölismeri, hogy ő az (Dosztojevszkij), mert szabados liberalizmusá­val megzavarja az egyház működését. Mire példa ez a példa? A liberális magatartás és gondolat - nem a tartalom, hanem a gesztus, a magatartás, az attitűd­­ egyértelműsé­gére, melyet kinyilvánítania annak, "aki szabadon szereti" mindig kedve és indíttatása van. A liberális magatartás és gondolat azon hajlamára, hogy a lét paradoxonjainak finom vonalait érzékelve, követve és kiábrázolva maga is kész legyen paradoxono­kat elviselni, kibírni, létezni hagyni, s ezzel szabad emberhez méltóan viselkedni, nyájas nyitottsággal értve és megértve az emberi - soha teljes sikert nem hozható - erőfeszítéseket az igazság megragadására, munkálva ezzel a világ (a teremtett anyagba zárt, zárkózott, bűvölt, teremtő szellem, erő), meg- és felszabadítását, fel- és kioldását, megváltását. JEGYZETEK S K­I akkor most mi legyen? Légy és maradj liberális. Türelmed majd - esetleg - pártot szül vagy újít meg neked; de lehet, hogy arra vezet rá: liberalizmu­sodat mostantól individuálisan (individuumként) kell és lehet - pillanatról pillanatra - gyakorolnod. Tudván, ismervén saját tökéletlenségedet, hogy liberális elkötelezettséged türelmetlenné, antiliberálissá tehet, van hát mi ellen küzdened (önmagadban is). Persze, ember vagy, létedhez kell a másik ember. („Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevem­ben, velük leszek a világ végezetéig.") Hogy találod meg? Megtalálod. Ha liberális vagy, reményed lehet arra, hogy a lét valódi (feloldhatatlan, csak újra és újra megoldható) paradoxonjaival szembesülsz, és nem kulisszákkal, álproblémákkal. Az antiliberalizmussal nem az a baj, hogy a liberá­listól eltérő nézet, hanem, hogy a valósággal - a lélek belső és a világ külső valóságával - kerül lépten­nyomon ellentétbe. Nem engedi meg a valóságnak, hogy valóság legyen, eltagadja, elhazudja, s így lépten nyomon mást - a másikat - leleplező képmutatásra kényszerül. A JL­­L magyar - s az erdélyi­­történelmi hagyomány: az alkotmányosságért, s a személyes szabadságjogokért vívott háborúk, s az Európát megelőző türelmi rendeletek nemes hagyománya az, amiről a magyar liberalizmus (ha tetszik: a magyar szabadelvűség) soha meg nem feledkezhet, s aminek folytatója. Ehhez képest a többi „ideológia" divat, efemer érdekek percnyi hajszolása. 1998. június-szeptember delphoi felirat értelmében­­ „megismerni önmagamat", s nevetségesnek látszik előttem, hogy míg azt nem ismerem, tőlem idegen dolgokat vizsgáljak. Ezért tehát búcsút mondva nekik, elhiszem, amit a hagyomány tart róluk, és -mint az imént említettem - nem az ilyesmit, hanem önmagamat vizsgálom, hogy valami szörnyeteg vagyok-e aki Tüphónnál is bonyolultabb és jobban okádja a tüzet, vagy pedig szelídebb és egyszerűbb lény, aki természeténél fogva valami isteni és minden elvakultságtól mentes osztályrészhez jutott." (Platón: Phaidrosz• 230a. Kövendi Dénes fordítása.) 4. József Attila: Levegőt! 5. A munkáspárt akkor indult meg újra fölfelé a népszerűségi listán, mikor átvette a gazdaságra vonatkozó liberális elveket is; a jogi-politikai szférában mindig is el kellett fogadnia (ha néha fogcsikorgatva is). 6. A munkáspárt akkor indult meg újra fölfelé a népszerűségi listán, mikor átvette a gazdaságra vonatkozó liberális elveket is; a jogi-politikai szférában mindig is el kellett fogadnia (ha néha fogcsikorgatva is). 1. Az egyik szélsőséges párt - és, mint minden szélsőség, szélsőségesen antiliberális párt - legutóbbi választási plakátján a magyar történelem és művelődéstörténet nagyjait sorakoztatta fel (arcképben, mellképben) a pártvezér nagy, egész alakos képe mellé. Mulatságos volt a liberálisoknak ez az önkényesen ideparancsolt gyülekezete. (Mintha ők valaha is ezt a pártot és pártelnököt támogat­nák!) Ugyanis a magyar história és szellem­történet nagyjai mind-mind liberálisok, évszázadok óta. (A korabeli antiliberálisok nevét már nem is ismerjük!) Sőt: a nagy magyar szabadkőművesek is ott sorakoztak ezen a pártplaká­ton Kossuth­ tól Ady-ig. (Bízván benne, hogy a választópol­gár nem tudja, ki mindenki volt az e párt által annyiszor kiátkozott szabadkőműves-társaság tagja a magyarság nagyjai közül.) 2. Ezt az első angol szabadságlevelet I. Henrik - 1100-1135 -, Hódító Vilmos tanultságáról, határozottságáról és békítő tehetségéről híres negyedik fia adta ki. 3. „Nekem bizony egyáltalán nincs időm ilyesmire, s ennek oka, barátom, a következő: még nem vagyok képes - a 9 LAIKUS TÖREDÉKEK

Next