2000, 2000 (12. évfolyam) június

Margócsy István: LENGYEL LÁSZLÓ–VÁRSZEGI ASZTRIK: BESZÉLGETŐKÖNYVECSKE (Margináliák)

M­argináliák LENGYEL LÁSZLÓ - VÁRSZEGI ASZTRIK: BESZÉLGETŐKÖNYVECSKE MARGÓCSY ISTVÁN Ebben a rovatban mindig a lap egyik szerkesztője mondja el véleményét, melyet kollégái marginális megjegyzésekkel kísérnek. 1. Vannak még beszélgetések! SZÁ 2. Megütközést kelt, holott ezen a megüt­közésen kellene megütköznünk. SZÁ 3. Csakugyan „ilyen messziről" talál egy­másra, a püspök és a „liberális szabadgon­dolkodó"? Lengyel László felidézi Ignotus Pálnak azt az 1934-ben papírra vetett gondolatát, hogy a szabadkőművesek, a marxisták és a katolikusok a maguk módján egyaránt egye­temességre törekszenek: „[Az európai civili­záció] 'egyetemességre törekvő szellemének szülötte és kifejezője a voltaire-iánus vagy a marxista ugyanúgy, mint Szent Tamás hí­vei"' (101). Ennek összefüggésében három lapon keresztül vizsgálja a társadalomtudós és a főpap azt az ellentétet, hogy az elvben „univerzalizmus" (100) igényével föllépő egyházak Kelet-Közép-Európában és Kelet-Európában többé-kevésbé „a nacionalizmu­sok fogságában vannak." A püspök a követ­kezőképpen folytatja panaszát: „A történel­mi nyomorúság és a tradíció a kereszténysé­get és a nacionalitást úgy összehozta, össze­forrasztotta, hogy még a jelen helyzetben is szétválaszthatatlanok. Ha mégis szét akarja választani elméletileg az ember, akkor gya­núba, a liberalizmus, a kozmopolitizmus gyanújába kerül." (101) Szívből sajnálom, hogy a beszélgetés e pont­ján a „liberális szabadgondolkodó" nem kér­dezett rá a római egyház Ignotus Pál emlí­tette versenytársaira, pontosabban csak az egyikre, hiszen a marxizmus esélyeiről, mondjuk, van már fogalmunk. (beszélgető könyvecske) Mikor az olvasó az olvasás végeztével leteszi e valóban kicsiny, de mégis meglepően gazdag könyvecskét, zavart örö­ménél alighanem csak csodálkozása lesz nagyobb: viszonyainkat ismer­ve alig látszik hihetőnek, hogy egy ilyen vállakozás egyáltalán létrejö­hetett.­ Ugyanis a könyvnek szinte minden mozzanata szokatlan, kihí­vó, s talán megütközést­ is keltő: először is, két egymáshoz nagyon nem hasonló ember beszélget itten (alkatukban, jellemükben, törekvé­seikben és motivációjukban, személyes történelmükben egyaránt na­gyon nem hasonlítanak egymásra!) két, mind világnézetileg, mind tár­sadalmilag nagyon különböző, első pillatásra talán egymással szemben is álló pozícióból; ráadásul olyanok ezek a beszélgető emberek, kiknek elismert társadalmi szerepe (mindkettejüknek igen jelentős, s minden ízében saját maguk által megteremtett és igazolt társadalmi szerepe­ mindeddig úgy tűnt fel, úgy tüntette fel magát, mintha kizárólag önma­gában, önmaga határain belül, nem pedig viszonyításaiban és összeha­sonlításaiban lenne elfogadandó és értelmezendő. Másodszor viszont az a rendkívül szokatlan, hogy ez a két nagyon különböző ember a ma­napság" széles körben dívó gyakorlatot egyszerűen félretolva valóban beszélget egymással, elmondják történetüket, a felmerülő kérdésekről kimondják véleményüket, nemcsak meghallgatják egymást, hanem oda is figyelnek arra, amit a másik mond, s reflektálnak, ki-ki a maga módján, a másiknak egész gondolatrendszerére, szerepére, személyére. Harmadszorra pedig az fog feltűnni, hogy e két beszélgetőpartner, is­mét felrúgván az általános érintkezési és publikálási konvenciót, min­den köntörfalazás nélkül, a dolgoknak mintegy közepébe vágva, az úgy­nevezett „végső" dolgokról, életről, halálról, hitről és hitetlenségről is akar beszélni, s természetesen felvázolván a dolgoknak és kérdéseknek illő teoretikus hátterét és történeti összefüggéseit, e kérdésekre szemé­lyes választ is mer adni. Azt hiszem, mára nagyon elszoktunk ezektől a gesztusoktól: a különböző társadalmi szerepek (pláne ilyen messziről: püspök és liberális szabadgondolkodó!), általában nagy ívben igyekez­nek elkerülni egymást, a beszélgetés, ha időnként létrejön is, jobbára arra törekszik, hogy megmaradjon magánérdekű érintkezési formának. „Apám voltaire-iánus szabadgondolkodó volt" - mondja Lengyel (84), de őbenne nincs már „voltaire-iánus szenvedély" (5). Mégis meg­kérdezhette volna, mit gondol Várszegi a szabadkőművesekről, akik egyáltalán nincsenek „a nacionalizmusok fogságában", büszkén vállal­ják a liberalizmus és kozmopolitizmus bélyegét, sőt előmozdítják (most például) az Európai Unió kibővítésének ügyét, ámde amilyen jók a kapcsolataik például az evangélikusokkal, olyan rosszak a Római Katolikus Anyaszentegyházzal, amely (igaz, a 18. század óta egyre csak-Lengyel László-Várszegi Asztrik: Beszélgetőkönyvecske. Budapest, Helikon, 1999. 252­­. 1480 Ft. 50 MARGÓCSY ISTVÁN

Next