2000, 2002 (14. évfolyam) március

Lengyel László: Visszaszámlálás

nek kevés az esélye a választások megnyerésére. Kövér László széles körű tájékozódás, és Orbán Viktor meggyőzése után Tölgyessy Péter straté­giai javaslatait fogadtatta el. Megértették, hogy a Fidesznek csak akkor lesz szélesebb mozgástere, ha ismételten középre húz, új szereplőkkel, békülékeny politikát folytat, mi­közben megőrzi a jobboldali szavazótábor egysé­gét. Az óriás szocialista ellenzék csak meglepéssel győzhető le, s a 2001-es meglepetés a várt ag­resszió helyett a béke. Orbán Viktornak az 1998-as választási kampányban tanúsított maga­tartáshoz kell visszatérnie, amikor szelíd és távol­ságtartó udvariassággal állta Horn és a szocialis­ták támadásait, amikor felülemelkedett saját ter­mészetén, s ezzel nemcsak önmagát, hanem a tár­sadalmat is legyőzte. Az „új világban" Orbán Viktornak el kell távo­lodnia a párt-és kormányzati csatározásoktól, vissza kell találnia az elnöki - a nép atyja - maga­tartáshoz. Kevés, jól megválasztott szereplés, bé­kés, nyugodt hangvétel, a támadásokkal szembe­ni hidegvér, mosolygós arculat — ennek hatnia kell a szilárd jobboldali szavazókon túl a bizony­talankodókra is. A Fidesznek vissza kell vonnia a szimbolikus hatalomból Kövér Lászlót, akit túlsá­gosan azonosítanak a radikális és erőszakos politi­kával. Helyébe azt a Pokorni Zoltánt kell állítani, akinek mérsékelt, középre húzó politikai képe meggyőzheti a közép választóit. A pártban és a kormányzatban kialakított miniszterelnöki sze­mélyes hatalmat, fokról-fokra át kell váltani in­tézményes hatalomra, üzemszerű működésre. A kalandozásokat be kell fejezni, le kell telepedni, be kell rendelkezni. Hozzá kell végre kezdeni a re­formokhoz és az építéshez, mindenekelőtt az inf­rastruktúrában és az egészségügyben. Fel kell gyorsítani az EU-tárgyalásokat, a Fidesznek és a kormánynak egyértelműen európai arculatot kell öltenie, el kell magát határolnia az EU-ellenes és globalizációellenes megnyilvánulásoktól. A 1­9sz Orbán-Kövér páros elfogadta a fenti stratégiát. Bár jobbnak látták volna, ha a párt élére a legbelsőbb körből Deutsch Tamás, vagy Áder János kerül, végül tudomásul vették, hogy csak Pokorninak van üzenete. Kövér László félreállt, és kijelölték Pokorni Zoltánt a párt élé­re. Már ezzel a jelöléssel megingatták a sajtót, s a sajtón keresztül a szocialistákat, hiszen általános találgatás kezdődött egy új, békülő Fideszről, a tárgyaló, konszenzust kereső Pokorniról. Orbán és a kormány, mosolygósra váltottak, megindult a nagy építések korszaka. A miniszter­elnök többször hangsúlyozta, hogy nem foglalko­zik pártügyekkel, sajnálkozott a Kisgazda Párt ért­hetetlen széthullásán, és az ellenzék romboló, ag­resszív fellépésén. A kormányban maga elé tolta a ragyogó kedvű és mosolyú Matolcsy Györgyöt a Széchenyi-tervvel, a dinamikus Mikola Istvánt az egészségügy reformjával. Megkezdődött a vá­lasztók hosszú távú megvásárlásának korszaka. Az ellenzék párt- és kormány elleni támadásai nem érintették Orbán Viktort. A stratégia fényes győzelmet aratott. A Fideszt és Orbán Viktor kormányát nemhogy magával rántotta volna a kisgazda korrupciós botrány, ha­nem ellenkezőleg, megerősödve kerültek ki belő­le. A Fidesz mind a kisgazdákkal, mind a szocia­listákkal és az SZDSZ-szel szemben igazolta, hogy egységes és hűséges párt, amely egyetlen finom kormánymozdulatra követi vezetőjének akaratát. Eközben Torgyán József diktatórikusan szervezett pártja darabokra hullott. A szocialisták összevesz­tek a vezető posztokon, s áldatlan belső harcokat vívtak. Az SZDSZ pedig nem tudott mit kezdeni Demszky Gábor összevissza kormányzásával. Or­bán Viktor stratégához méltóan vezette ki csapa­tait a mocsárból. A stratégia rövid távú céljai megvalósultak. Az Orbán-Kövér páros hadmozdulata sokkolta a szocialistákat, akik nem értették, hogy hogyan kerültek ki a győztes pozíciójából, s miként sike­rült a Fidesznek és a kormánynak megúsznia a Torgyán-botrányt. Az orbáni csel véglegessé tet­te, hogy a MIÉP-szavazatokon kívül, minden jobboldali szavazat a Fideszhez vándorol. A Fi­desz nemcsak a kisgazda választókat vonzotta ma­gához, de az MDF szavazóit is, hiszen a kétéves költségvetés megszavazása és a kisgazda szétesés után, nem volt semmi szükség arra az ütköző sze­repre, amit az MDF a Fidesz és az FKgP között be­töltött. A hadjárat sikere nagyon megerősítette a Fi­desz-tagok és választók önbizalmát, a végső győ­zelem, és a tartós uralkodás reménye valósággá vált. A fegyelmezett végrehajtásért cserébe mind a pártvezetők, mind a miniszterek elvárták, hogy osztozhassanak a jövendő intézményein, alkud­hassanak a megoldási módozatokon, a választáso­kig elejtett, majd a győztes választások utáni ha- 6 Cl 2000

Next