2000, 2004 (16. évfolyam) május
ŠEVCOVA, LIDIJA: Útban Európától. 1.: a politikai visszarendeződés logikája
Ligyija Sevcova Útban Európától (1) A POLITIKAI VISSZARENDEZŐDÉS LOGIKÁJA ! Hi a demokratikus átmenet általánosan elfogadott törvényszerűségeit vesszük alapul, akkor a régi keretek forradalmi szétzúzása és a társadalomnak a tekintélyuralmi, illetve totalitárius rendből való kiszabadulása után feltétlenül a demokrácia konszolidálódásának kell következnie. Oroszország azonban, ismét felborítva ezzel a tudományos sémákat, a kommunizmus összeomlása és Borisz Jelcin három - az államot, a tulajdonformákat és a politikai rezsimet megváltoztató - forradalma után a tradicionalizmus rendjéhez kezd visszatérni, még ha más politikai formában is. „Normális" átmeneti társadalmakban a parlamenti választások harmadik ciklusa általában a lezajlott demokratikus átalakulás megszilárdítását eredményezi. Oroszországban ezzel szemben a 2003. évi negyedik parlamenti választások a monopolisztikus-korporatív rend győzelmét hozták. A reformok tíz esztendeje után Oroszország ugyanabba az állapotba kezd visszakerülni, amelyből oly gyötrelmesen igyekezett kitörni a 90-es években. A közelmúlt néhány meghatározó alakja, valamint a jelcini szakaszban létrejött mechanizmusok és erők egyelőre nem tűntek el a színről, az oroszországi demokrácia degenerálódásához azonban már aligha férhet kétség. Törvényszerű volt-e ez a degenerálódás, mi a lényege az új politikai rezsimnek és milyen következményekkel jár majd Oroszországra nézve e rezsim kifejlődése — ezek azok a kérdések, amelyeken megpróbálok eltöprengeni a következőkben. Az új mint visszatérés a régihez Vlagyimir Putyin hatalomra jutásának módja - kinevezték Borisz Jelcin utódjának, majd kinevezését irányított választások útján legitimálták -bizonyos mértékig már előrevetítette az oroszországi demokrácia sorsát. Az, hogy Putyint a jelcini szakaszban létrejött realitás Stabilizátorának szerepére jelölték ki, önmagában is jelzi, hogy a Kreml politikája ekkor már konzervatív irányba mutatott. Putyin, a Stabilizátor, rákényszerült, hogy az elődjétől örökölt göröngyös politikai terep elegyengetésének lehetőségeit keresse. Mint új vezető láthatólag elég gyorsan felismerte, hogy ezt a terepet a jelcini „bartert" (a kremli hatalmi központ és a gazdaság oligarchikus csoportjai közötti sajátos cserekereskedelmet - a szerk.) folytatva képtelenség rendezni, kezdett hát áttérni a „hajtószíj" politikájára, egyszerűbben szólva arra, hogy alárendelje az államnak a gazdaság oligarchikus szereplőit. A hatalomgyakorlás módszereinek ilyen módosítása azt jelentette, hogy Putyin a jelcini politikai rezsim megőrzése helyett annak lebontásához fogott hozzá. Jelcin köntösét saját méretére és a saját ízlésének megfelelően szabta át. Azok a lépések, amelyeket első elnökségének idején tett - az elnöki „helytartók" intézményének kiépítése, a regionális fegyveres testületek alárendelése a Kremlnek, az oligarchák és a helyi bárók megzabolázása, a független televízió felszámolása - megalapozták a hatalomgyakorlás új rendjét. Persze, Putyinnak nem sikerülhett néhány év leforgása alatt Jelcin választásos autókra- 2000 C 5