2000, 2004 (16. évfolyam) Kultúrafinanszírozási különszám
MIKLÓS TAMÁS: A tudományos könyvkiadás lehetőségei
áruk megfelelően alacsony) nálunk ma is nemegyszer hasonló példányszámban veszik meg, mint akár tízszer nagyobb eredeti nyelvterületükön. Mégis, mindez nem a szabad magyar kulturális piac normál állapota, hanem egy különleges helyzet éppen most eltűnő eredménye. Nem véletlenül jellemezte pánikhangulat a rendszerváltás idején a könyvkiadással - s különösen a tudományos kiadással - foglalkozók többségét. Ismeretes, hogy míg a magyar bérek a nyugatiak tizedét érik csak el, addig a könyvek előállítási költségei közel megegyeznek az ottaniakkal. Ezért a közönség ma bizonyos típusú könyveknél - ott, ahol nagy a szükséges fajlagos ráfordítás, mert nagy a szaktudás- és munkaigény és viszonylag korlátozott a potenciális közönség, vagyis a példányszám - képtelen volna megfizetni a rentabilitást biztosító könyvárakat. (A diákok ösztöndíjszínvonala egyszerűen kizárja bármely piaci árú könyv megvásárlását.) A magyar olvasó csak addig és akkor juthat hozzá a „megszokott" mennyiségben és minőségben a kulturális javakhoz, amíg és amennyiben az előállítási költség és a fizetőképesség közötti szakadékot valamilyen külső forrás segít kiegyenlíteni, amíg és amennyiben a könyvárak gazdaságtalanul alacsonyak. A művelt olvasó nálunk ma nem képes finanszírozni saját kulturális fogyasztását. (Az utóbbi években meggazdagodó rétegek kevés kivételtől eltekintve, egyelőre nem jelentek meg az igényes kultúra piacán. Sem mint igazi kereslet, sem mint mecénások. A „Bildung" és a „Bürgertum" továbbra is különváltan létezik egymástól.) Az úgynevezett kiadói keresztfinanszírozásra nálunk különösen nem építhető a magyar tudományos könyvkiadás, mert egyrészt errefelé még a rentábilis példányszámokkal dolgozó - jogi, iskolai, szórakoztató irodalmat, útikönyveket, szótárakat, gyerekkönyveket stb. kiadó - könyves cégek profitja sem akkora, hogy abból tartósan veszteséges, komoly tudományos programokat el lehetne tartani, másrészt a legtöbb ilyen kiadónál a nemes célú tékozlás motivációját is hiába keresnénk. (A tudományos irodalmat - talán az angol nyelvű irodalom egyes területeit kivéve - nyugaton is pótlólagos, külső források finanszírozzák.) Ezt az alaphelyzetet majdnem egy évtizedig elfedték a '89 utáni évek mára beszűkült nyugati kulturális segélyforrásai, kezdetben egy-két bank, majd néhány meghatározó hatású hazai alapítvány időközben részben vagy egészben feladott. Most könnyebb fe neked. Hagyj, csacsi, bajt ne csinálj". Simogatott szelíden s halk gúnnyal: „Uram, kielégült"? Karba ragadtam a lányt: „Fölfalom ezt a rigót." Arca hevült, pihegett: „Szétszaggatsz! Várj kicsit édes, gyűrött rongy a ruhám! Össze ne tépd, levetem." Egy kapcsot kinyit és már röppen a székre a szoknya, néhány könyv rúgás, lenn a selyem bugyogó, és mit tarka ruhába borit a szokás, a szemérem, titkon a párja elé meztelenül kibomolt. Lázban rája fonódtam, szertevetette bokáit, hátamon átkulcsolt, háttal az ágyra bukott, igy forrt össze tüzes zivatarral telt levegőben lány s fia egy testté, kétfejű ősi alak. Szégyenkeztek a lány szoba cserép-figurái, nézni se merték szép szende kisasszonyukat, mint cica nyankolt, mint haldokló hattyú vonaglott, s rengve nyögött a kiságy, tűrve vihart megesőt. Szép pajtásom, akit már sokszor öleltem a táncban, vittem meztélláb, ölben a csermelyen át, tudtam a kedvét és pici csókját s röpke pofonját: itt velem egy, mégis távoli, uj, idegen, fénylő fürge tekintete most ködfátylú tehénszem, asszonyi lett, megadó, lángbaborult szerető. Végül a hölgy pityeregve s a párna-gubancba gurulva hátat fordított: „Jobb neked így, te betyár?" Kértem suttogva: „Bocsáss meg!" Hátravetette fejét és kék szeme rám ragyogott cinkosán és kacagón. JÖVENDŐ, a KISZ Győr-Sopron Megyei Bizottságának tájékoztatója. 1964- március A februári Új írás fekszik előttem. Weöres Sándor Antik eklogájánál kinyitva. A vers a nemi aktus művészi, mégis érthető leírása. Többen kerestek föl engem is, másokat is e vers miatt. És főleg lányos mamák. „Hogy lehet egy, az ifjúságnak szánt irodalmi lapban ilyent lehozni?!" -méltatlankodtak ők. Én azt hiszem, a mai 14-18 évesek nagy része tisztában van is jó még, ha nem tapasztalatból, a nemi élet problémáival. S ha ennek tudatában valaki attól fél, hogy gyermeke ebből a versből ismeri 64 fl) 2000