2000, 2005 (17. évfolyam) március
NYÍRI PÁL: Globális úttörők vagy marginális helybéliek?
Nyíri Pál Globális úttörők vagy marginális helybéliek? PÁRHUZAMOS FELFOGÁSOK A MAGYARORSZÁGI KÍNAIAKRÓL Manapság divat a migránsok által és számukra készített médiumok kutatása. A legtöbb efféle tanulmány még azok is, amelyek figyelembe veszik, hogy az ilyen média versenyben áll a közönségért a helyi médiumokkal, mint pl. Gillespie (1995) és Qaglar (2000) munkája - elsősorban azzal foglalkozik, milyen identitásbeli elvárásokat támaszt az ilyen média a migránsokkal szemben - mit mond nekik arról, hogyan legyenek indiaiak (vagy bengáliak), törökök, illetve kínaiak —, valamint azzal, hogyan reagálnak a migránsok ezekre az elvárásokra. A migráns média azonban nemcsak azt mondja meg olvasóinak, illetve nézőinek, hogy hova és miként tartozzanak, hanem azt is, kik is ők azon a helyen, ahol élnek. Hogy milyen kapcsolat áll fenn e reprezentáció és a helyi közbeszéd főáramában megjelenített alternatívák között - más szóval, hogy a migráns média az adott országban a migránsok társadalmi helyzetét a helyi közbeszédhez hasonlóan vagy attól eltérően látja-e —, sokat elárul mind a migránsoknak a helyi társadalomba való betagozódásáról, mind transznacionális gyakorlatuk jelentőségéről. Tanulmányom olyan helyzetet ír le, melyben gazdasági szempontból sikeres, erős transznacionális kapcsolatrendszerrel rendelkező, friss (a Kínai Népköztársaságból érkezett) migránsoknak az integrációjukat meg sem kísérlő, csupán korlátozásukra és ellenőrzésükre törekvő befogadó állam (Magyarország) ellenségességével kell szembenézniük. Ez a helyzet a Magyarországon élő kínaiak társadalmi helyzetének két párhuzamos, egymással ellentétes tartalmú narratíváját termelte ki: az egyiket a magyar hivatalos fórumok és tömegtájékoztatási eszközök alkották meg, s a migránsokat félig bűnöző, marginális figurákként mutatja be, míg a másik a kínai hivatalos fórumok és médiumok műve, és az ő olvasatukban a migránsok úttörő jelentőségű globális modernizálok. Tanulmányom egymás mellé helyezi a két narratívát, és azt a kérdést teszi föl, miként jöhet létre és tartható fenn a kettő anélkül, hogy összeütközésbe kerülne egymással. Bevándorlók Magyarországon: a tagadás rezsimje A migránsokat nagyjából 1989 óta befogadó Magyarországon a „migráns" még ma sem elismert társadalmi kategória. Magyarország migránsnépessége a tizenhárom „hagyományos" kisebbség jogainak és kultúrájának védelmét biztosító rendszer, illetve a menekültek védelmét és integrációját elősegíteni hivatott (sokkal kevésbé hatékony) menekültellátási rendszer közötti hézagba esik, amelyet a találóan „idegenrendészet"nek titulált hivatal, a bevándorlási intézményrendszer magyar megfelelője tölt ki. Ez alól a megközelítés alól - legalábbis retorikailag - a magyar etnikumú migránsok képeznek csak kivételt, akiknek a jogi státuszát külön törvény szabályozza. Hivatalos adatok szerint ők jelentik az összlakosság két százalékát kitevő - de Budapesten 6-8%-ra rúgó -, mintegy 200 000 fős külföldi népesség nagy részét. Minden más külföldit egysze- Journal of Ethnic and Migration Studies. Megjelenés előtt. Köszönöm Ines G. Zupanovnak, Stephen Greenblattnak, Thomas Laqueurnek és Carla A. Hessének a dolgozat vázlatához fűzött, ösztönző megjegyzéseit. 36 fl 2000