2000, 2006 (18. évfolyam) szeptember

LENGYEL LÁSZLÓ: Merre tovább jobboldal?: levélféle jobboldali barátaimhoz

növekedési pályára vivő, nacionalista és/vagy szociális populista politikái hibásak. 2006-ban el­kerülhetetlennek tartottam és tartom ma is egy kiigazító csomag behozatalát, hogy visszatérhes­sünk az egyensúlyi pályára, s természetesen a köz­igazgatás, az egészségügy és az oktatás reformjait. Remélhetőleg a 2006. nyári Gyurcsány-csomag ebbe az irányba hat. Orbán Viktornak az a politikai föltevése, hogy Magyarországnak nagyobb volt a gazdaságpoliti­kai mozgástere az Európai Unión kívül, illetve addig kell kihasználni előnyeinket, amíg nem va­gyunk euro-övezeti tagok, arra utal, hogy e „füg­gőség" nem érdekünk. Én ellenkezőleg láttam és látom: az európai közös térbe beilleszkedő gazdaság­politika legfőbb nemzeti érdekünk. A kárpát-me­dencei, a magyar külön utas modellben, a „ma­gyar keynesianizmusban" nem hittem és ma sem hiszek. De nem is az én álláspontom az érdekes, hanem a világgazdasági és az európai illeszkedés­ben, függésben érdekelt Budapesté és a nagyvá­rosoké, vállalkozóké és munkavállalóké, ame­lyek, akik 1989 óta arra, azokra a pártokra szavaz­nak, amelyek ennek az illeszkedésnek a privatizá­ciós és liberalizációs feltételeit megteremtik. De erről később, a politikai helyzetképnél. Egy biz­tos, hogy tendencia szerint annak a pártnak kell nyernie 2010-ben, amelyik visszaviszi az országot a fenntartható növekedési pályára, és még szoro­sabban összetűzi az európai gazdasággal. Írásaim­ból láthatod, hogy az utóbbi alatt nem az euro­övezeti tagság kényszeres, könyörtelen kiigazítá­sokkal vezérelt, minél elő­bbi véghezvitelét ér­tem, hanem a versenyképes saját pályát, amely magasabb növekedéssel simul hozzá a fejlett eu­rópaiak pályájához. Az 1998-as Fidesz győzelem nemzetközi háttere Az 1998-as Fidesz győzelem belpolitikai oka, hogy a Horn-féle politika képtelen volt a meg­újulásra, és Orbán Viktornak sikerült összehan­golnia a jobboldalt a Fidesztől az MDF-ig, a Kis­gazda Párttól a MIÉP-ig. A baloldalon megbom­lott az egység, ellenben a jobboldalon létrejött a polgári, konzervatív liberálisok, az életforma­konzervatívok és a nemzeti radikálisok, naciona­listák összhangja, a nagyvárosok és a falvak moz­gékony választóinak láncolata. Többé-kevésbé így látjátok ti is, liberális konzervatívok, a Polgári Magyarország hívei Pokorni Zoltántól Szájer Jó­zsefig, Tölgyessy Pétertől Stumpf Istvánig, Ma­tolcsy Györgytől Martonyi Jánosig. Szeretném hangsúlyozni, hogy Orbán Viktor ekkor még polgári liberálisnak számított, tehát politikai tőkéje, önsú­lya nem az életforma-konzervativizmuson vagy a nemzeti és keresztény radikalizmuson nyugodott. A külpolitikai hátteret az határozta meg, hogy mit gondoltak a Clinton-adminisztráció stratégái és az európai nagyhatalmak politikusai - minde­nekelőtt Kohl kancellár - a térségről és Magyar­országról. Szempontjaik egyszerre voltak bizton­ságpolitikaiak és gazdaságpolitikaiak. Horn Gyu­la és Kovács László biztonságpolitikai szempont­ból tökéletesen megbízhatóak voltak. Aktívan támogatták a boszniai magyar szerepvállalást - a taszári bázist és a katonai részvételt Okucan­ban megkötötték a román és a szlovák alapszerződése­ket, amelyek a NATO-felvételt biztosították. Hozzájuk képest a Fidesz és Orbán megbízhatat­lan volt, mert támadta az alapszerződéseket, elle­nezte Okucant stb. Biztonsági alapon a nagyha­talmaknak az MSZP-SZDSZ kormány folytatá­sát kellett támogatniuk. A f­e1­z amerikaiak és a németek mégis Orbán Viktor mellé álltak. Ennek oka egyszerre gazdasági és politikai. Horn Gyula hatalomra ke­rülése utáni nyolc hónap mély nyomokat, gyanú­kat hagyott az Egyesült Államokban és Európá­ban Horn Gyulával szemben. A Horn-kormány 1997-tel, a nyugdíjreformmal lezárta a reformo­kat. Horn megszabadult Bokrostól, és készült el­válni Medgyessytől, helyettük Szekeres Imre volt a várományos a pénzügyminiszterségre. A válasz­tási kampányban összeütközött egymással Horn MSZP-je és Kuncze SZDSZ-e. Másrészt, az ameri­kaiak fiatalítást, változtatást szerettek volna, és Horn helyett valaki mást. Figyelmeztették az MSZP-t, hogy Hornnal nehezen nyerhet. Ha Ko­vács László a miniszterelnök-jelölt, az MSZP si­mán nyeri a választást. De Kovács nem mert, akart fellépni Hornnal szemben - ellentétben a 2004 őszi MSZP-SZDSZ vezetőkkel, akik félretet­ték Medgyessyt -, s ezért a fiatal, angolul beszélő, polgárosodást hirdető Orbán került a képbe. Horn a Kádár-kori Magyarország magyarját be­szélte, Orbán ekkor európai és „világmagyart". Garanciát jelentettek Szájer József és Pokorni

Next