2000, 2006 (18. évfolyam) szeptember
LENGYEL LÁSZLÓ: Merre tovább jobboldal?: levélféle jobboldali barátaimhoz
növekedési pályára vivő, nacionalista és/vagy szociális populista politikái hibásak. 2006-ban elkerülhetetlennek tartottam és tartom ma is egy kiigazító csomag behozatalát, hogy visszatérhessünk az egyensúlyi pályára, s természetesen a közigazgatás, az egészségügy és az oktatás reformjait. Remélhetőleg a 2006. nyári Gyurcsány-csomag ebbe az irányba hat. Orbán Viktornak az a politikai föltevése, hogy Magyarországnak nagyobb volt a gazdaságpolitikai mozgástere az Európai Unión kívül, illetve addig kell kihasználni előnyeinket, amíg nem vagyunk euro-övezeti tagok, arra utal, hogy e „függőség" nem érdekünk. Én ellenkezőleg láttam és látom: az európai közös térbe beilleszkedő gazdaságpolitika legfőbb nemzeti érdekünk. A kárpát-medencei, a magyar külön utas modellben, a „magyar keynesianizmusban" nem hittem és ma sem hiszek. De nem is az én álláspontom az érdekes, hanem a világgazdasági és az európai illeszkedésben, függésben érdekelt Budapesté és a nagyvárosoké, vállalkozóké és munkavállalóké, amelyek, akik 1989 óta arra, azokra a pártokra szavaznak, amelyek ennek az illeszkedésnek a privatizációs és liberalizációs feltételeit megteremtik. De erről később, a politikai helyzetképnél. Egy biztos, hogy tendencia szerint annak a pártnak kell nyernie 2010-ben, amelyik visszaviszi az országot a fenntartható növekedési pályára, és még szorosabban összetűzi az európai gazdasággal. Írásaimból láthatod, hogy az utóbbi alatt nem az euroövezeti tagság kényszeres, könyörtelen kiigazításokkal vezérelt, minél előbbi véghezvitelét értem, hanem a versenyképes saját pályát, amely magasabb növekedéssel simul hozzá a fejlett európaiak pályájához. Az 1998-as Fidesz győzelem nemzetközi háttere Az 1998-as Fidesz győzelem belpolitikai oka, hogy a Horn-féle politika képtelen volt a megújulásra, és Orbán Viktornak sikerült összehangolnia a jobboldalt a Fidesztől az MDF-ig, a Kisgazda Párttól a MIÉP-ig. A baloldalon megbomlott az egység, ellenben a jobboldalon létrejött a polgári, konzervatív liberálisok, az életformakonzervatívok és a nemzeti radikálisok, nacionalisták összhangja, a nagyvárosok és a falvak mozgékony választóinak láncolata. Többé-kevésbé így látjátok ti is, liberális konzervatívok, a Polgári Magyarország hívei Pokorni Zoltántól Szájer Józsefig, Tölgyessy Pétertől Stumpf Istvánig, Matolcsy Györgytől Martonyi Jánosig. Szeretném hangsúlyozni, hogy Orbán Viktor ekkor még polgári liberálisnak számított, tehát politikai tőkéje, önsúlya nem az életforma-konzervativizmuson vagy a nemzeti és keresztény radikalizmuson nyugodott. A külpolitikai hátteret az határozta meg, hogy mit gondoltak a Clinton-adminisztráció stratégái és az európai nagyhatalmak politikusai - mindenekelőtt Kohl kancellár - a térségről és Magyarországról. Szempontjaik egyszerre voltak biztonságpolitikaiak és gazdaságpolitikaiak. Horn Gyula és Kovács László biztonságpolitikai szempontból tökéletesen megbízhatóak voltak. Aktívan támogatták a boszniai magyar szerepvállalást - a taszári bázist és a katonai részvételt Okucanban megkötötték a román és a szlovák alapszerződéseket, amelyek a NATO-felvételt biztosították. Hozzájuk képest a Fidesz és Orbán megbízhatatlan volt, mert támadta az alapszerződéseket, ellenezte Okucant stb. Biztonsági alapon a nagyhatalmaknak az MSZP-SZDSZ kormány folytatását kellett támogatniuk. A fe1z amerikaiak és a németek mégis Orbán Viktor mellé álltak. Ennek oka egyszerre gazdasági és politikai. Horn Gyula hatalomra kerülése utáni nyolc hónap mély nyomokat, gyanúkat hagyott az Egyesült Államokban és Európában Horn Gyulával szemben. A Horn-kormány 1997-tel, a nyugdíjreformmal lezárta a reformokat. Horn megszabadult Bokrostól, és készült elválni Medgyessytől, helyettük Szekeres Imre volt a várományos a pénzügyminiszterségre. A választási kampányban összeütközött egymással Horn MSZP-je és Kuncze SZDSZ-e. Másrészt, az amerikaiak fiatalítást, változtatást szerettek volna, és Horn helyett valaki mást. Figyelmeztették az MSZP-t, hogy Hornnal nehezen nyerhet. Ha Kovács László a miniszterelnök-jelölt, az MSZP simán nyeri a választást. De Kovács nem mert, akart fellépni Hornnal szemben - ellentétben a 2004 őszi MSZP-SZDSZ vezetőkkel, akik félretették Medgyessyt -, s ezért a fiatal, angolul beszélő, polgárosodást hirdető Orbán került a képbe. Horn a Kádár-kori Magyarország magyarját beszélte, Orbán ekkor európai és „világmagyart". Garanciát jelentettek Szájer József és Pokorni