2000, 2008 (20. évfolyam) november
EGRESSY GÁBOR: Petőfi mint asztaltáncoltató szellem
megismerés (az első világháború előtt Madary a metapszichikus irányzathoz tartozott) - Maurice Maeterlinck: A nagy titok. (Rózsa Géza fordításában) - Conan Doyle: Mi a spiritizmus, Az új kinyilatkoztatás (a kiváló ókortudós, Révay József fordításában) - Rudolf Steiner: A szellemvilág küszöbén (az Adyt előző korszak modernista költője, Telekes Béla fordításában) M[ichel] Sage: Piperné a médium (ez is Telekes Béla fordításában)(Karl Ludwig Friedrich) Reichenbach: Adod. Levelek az odmágnesességről (Wéber Arthur fordításában). Wéber germanisztikát tanult, a régi magyar irodalommal (pl. Szenes Molnár Albert, Zrinyi Miklós, a „kuruc balladák") foglalkozott. -(a spiritiszta) Carl Du Prel: Az ember rejtélye (Tordai Vilmos (!) fordításában) - (Albert Philibert Franz) Schrenk-Notzing: Titokzatos erők (Révay József fordításában). A kilencedik kötet lehetett Tordai könyve. 1923-as a tizedik és tizenegyedik kötet. William Crookes: Spiritualizmus és tudomány (a népszerű, jellegzetesen nagyvárosi újságíró-író, Tábori Kornél fordításában). Ez egyébként Crookes világhírű művének nevezetes, „orosz", Akszakov előszavával ellátott változata, pontosabban ennek angol szövege nyomán készült. Tábori az előszóhoz fűzött megjegyzésében leírja a Davenport-testvérek 1868-as budapesti szellemidéző bemutatóját, amelyet a művelődéstörténész-író, Tóth Béla örökített meg. A legutoljára megjelent mű Kubelikné Széll Marianne: Misztériumok c. kötete volt. Éppen Tordai azt írja, hogy Grunewald egy művét is e sorozatban kívánták megjelentetni, Hartmann Ferenc: Mágia című könyvét pedig Kállay István fordította le. Ezek megjelenésénél azonban könyvészetünk nem tud. „Az okkultizmus könyvei" egyike a húszas évek sok, hirtelen meginduló, majd nyilván anyagi és szellemi érdektelenség miatt abbamaradó sorozatainak. A magát reklámozó szöveg szerint e könyvek: „a spiritizmus, teozófia, mágia, kabbala izgató problémáinak ismertetését adják a legkülönb külföldi és magyar szakemberek tollából". Ez különben igaz, és még azt is felfedezhetjük, hogy tudatosan törekedtek arra, hogy egymástól is eltérő, német, francia, angol műveket hozzanak, és a magyarok közül is különböző iskolákat mutassanak be. Valószínű, hogy a szerzők, a kiadó és bizonyára mások is valamilyen laza szervezethez tartoztak, ismerték és segítették egymást. A kiadott művek közül sem mindegyik agitatív jellegű. Tordai is elég toleráns szerkesztő lehetett - magam most sem tudom, mit és mennyire hitt el ő maga e sokféle természetfeletti jelenségből... Az ő újítása lehetett, hogy - a nemzetközi okkultista irodalomban társtalanul - a folklór okkult jelenségeit is tárgyalta. A szerzőről én nem sokat tudok. Trajtler Vilelárassza velük... Majd fölkeresi sorra az új és újabb nemzedékeket, hogy behatoljon az ígéret földjére, hová bennünket az emberiség megváltása hív!... Szelleme megszentelt és örök... s a hazaszeretet ékes fegyvereivel ma is osztja-vívja a Hunok legyőzhetetlen, diadalmas harczait!... A zsarnoki attrakció, melyet szabadságharczunk lezajlása után, az elnyomatás éveiben, a rémuralom vesztegető, megfélemlítő szörnye, a testben-lélekben elgyötört nemzetre gyakorolt, elvonulttá tette a honfiak jobbjait, s kiki családi körében rejtegette legdrágább kincseit, szent fájdalmát, törhetlen hitét. Atyám szerény tűzhelye szintén egyik menedékvára volt az üdülést kereső lelkeknek, akikkel bizalmasabb baráti viszonyban állt. „Megfogyva bár, de törve nem", együtt kutatták távolban-közelben mindazt, ami látkörüket szélesbíthetné, s az ossziáni ködben biztató derengést talált. Széleskörű vizsgálódásaik közepett tudomásukra jutott, hogy Amerikában módját találták az elhunytak szellemével való érintkezésnek, hogy társaloghatnak velük, sőt, hogy a jövőt is megtudhatják tőlük. Lett legyen bár máguszi erő, szórakoztatás, mechanizmus, fantazmagória, ami felröppent a szabad gondolkozás hazájában, fogadhatták-e e hírt közömbösen a haza sorsa fölött aggódok?... Atyám s barátai, lelki szükségből, kapva-kaptak rajta! (...) Birtokomban vannak atyám némely följegyzései a Petőfi szellemével folytatott tárgyalásról. Íme, néhány részlet, melyeket, mint szemtanú, hitem s meggyőződésem szerint, mindmáig kegyelettel megőriztem. A kérdések és feleletek folyama alatt, folyvást a nővérem ujjai voltak a kisasztalra föltéve. 2000 Cl 61