2000, 2008 (20. évfolyam) december
BÁN DÁVID: A pályaudvar mint társadalmi reprezentáció: Abraham Lincolntól Vorosilov Marsallig
Bán Dávid A pályaudvar mint társadalmi reprezentáció ABRAHAM LINCOLNTÓL VOROSILOV MARSALLIG A JLV pályaudvar súlyos jelentésekkel teli térség, egyike a legelső, a közgondolkodás által kényszerű műszaki megoldásként, szükségszerűségből létrejött közlekedési csomópontként, városi technikai objektumként számon tartott modern tereknek. Mindemellett - és erre a hazai társadalomtudomány még kevésbé figyelt fel — a pályaudvar tere finoman rezonál az aktuális társadalmi jelenségekre, szimbolikus és történelmi eseményekre, a nagyváros fejlődésére is. Pályaudvar a társadalomtudományokban Annak ellenére, hogy a pályaudvart mint a társadalomtudomány szempontjából külön kutatható, leírható és elemezhető, városon belül elkülöníthető téregységet - egyfajta társadalmi városkaput - csak a 20. század vége felé kezdték számon tartani, számos városelméleti kutató már korábban kiemelte, hogy a városelemzésekből kihagyhatatlan, jellegzetes tér. A nagyvárosi pályaudvarok a legtágabb értelemben véve „urbánus" központok, hiszen a közlekedési csomóponti alaptevékenységen kívül magukba integrálnak számtalan olyan funkciót, amelyet egyébként a város különböző pontjain kellene keresnünk. A klasszikus nagyvárosi pályaudvarok mintegy különálló kis világokként jelentek meg tágabb környezetükben. A vasút és a pályaudvar a 19. századtól kezdve nem csupán közlekedési és gazdasági jelenség: erőteljes társadalmi szerepe, szimbolikája van. A pályaudvar, reprezentatív tér mivoltánál fogva, jó lenyomata az aktuális politikai, történelmi és társadalmi közgondolkozásnak, szerepvállalásnak is. Már maga a pályaudvar-épület, megannyi dekorációs elemével, jól reprezentálja az adott időszak szellemiségét, kifejezi a vasútépítők, várostervezők határozott üzenetét a kor embere számára. Kezdetben a pályaudvar a város egyéb épületeinek közegébe jól belesimuló, mondhatni jellegtelen épület volt. Az építtetők azonban igen hamar egyre komolyabb, a korszak technikai és építészeti csúcstechnikáit ötvöző (nem egy esetben kifejezetten e célból kifejlesztett) pompás, csillogó palotákat, modern kori katedrálisokat emeltek a vasút számára. A 19. század közepének hatalmas pályaudvarai építészeti megfogalmazásukban még a nagy elődök előtt tisztelegtek, újraalkotva egy-egy Tudor kori várat, középkori katedrálist, reneszánsz kastélyt. A század második felétől azonban maga a pályaudvar vált új, stílusalkotó épülettípussá, megjelenésében jól ötvözve a technikai vívmányokat (a csarnok üvegezett, mívesen kivitelezett könnyített vasszerkezete) az utasfogadó épület pompás városi palota jellegével. A klasszicista, szecessziós, modernista, futurista, majd nagy kihagyások után a kortárs építészet legnagyobbjai határozták, illetve határozzák meg ma is egy-egy pályaudvar városképre is erőteljes hatást gyakorló arculatát. Az épület, amellett, hogy önmagával is reprezentál, számos olyan képzőművészeti elemet, freskót, frízt és szoborsort is felvonultat, amely még inkább tudatosítja a szemlélőben az építtetők szándékát, üzenetét. Számos részletes tanulmány foglalkozik a pályaudvarok beltéri freskóin található utazás- és tájábrázolásokkal - amelyek dekorációs funkciójukon túl egyértelműen reklámhordozókként szolgáltak az építtető vasúttársaság számára, vagy a homlokzatok úti célokat, váro- 2000 - 75