2000, 2008 (20. évfolyam) december

BÁN DÁVID: A pályaudvar mint társadalmi reprezentáció: Abraham Lincolntól Vorosilov Marsallig

Bán Dávid A pályaudvar mint társadalmi reprezentáció ABRAHAM LINCOLNTÓL VOROSILOV MARSALLIG A JL­V pályaudvar súlyos jelentésekkel teli térség, egyike a legelső, a közgondolkodás ál­tal kényszerű műszaki megoldásként, szükségsze­rűségből létrejött közlekedési csomópontként, városi technikai objektumként számon tartott modern tereknek. Mindemellett - és erre a hazai társadalomtudomány még kevésbé figyelt fel — a pályaudvar tere finoman rezonál az aktuális társa­dalmi jelenségekre, szimbolikus és történelmi ese­ményekre, a nagyváros fejlődésére is. Pályaudvar a társadalom­tudományokban Annak ellenére, hogy a pályaudvart mint a társa­dalomtudomány szempontjából külön kutatható, leírható és elemezhető, városon belül elkülönít­hető téregységet - egyfajta társadalmi városka­put - csak a 20. század vége felé kezdték számon tartani, számos városelméleti kutató már koráb­ban kiemelte, hogy a városelemzésekből kihagy­hatatlan, jellegzetes tér. A nagyvárosi pályaud­varok a legtágabb értelemben véve „urbánus" központok, hiszen a közlekedési csomóponti alap­tevékenységen kívül magukba integrálnak szám­talan olyan funkciót, amelyet egyébként a város különböző pontjain kellene keresnünk. A klasszi­kus nagyvárosi pályaudvarok mintegy különálló kis világokként jelentek meg tágabb környezetük­ben. A vasút és a pályaudvar a 19. századtól kezd­ve nem csupán közlekedési és gazdasági jelenség: erőteljes társadalmi szerepe, szimbolikája van. A pályaudvar, reprezentatív tér mivoltánál fogva, jó lenyomata az aktuális politikai, törté­nelmi és társadalmi közgondolkozásnak, szerep­vállalásnak is. Már maga a pályaudvar-épület, megannyi dekorációs elemével, jól reprezentálja az adott időszak szellemiségét, kifejezi a vasútépí­tők, várostervezők határozott üzenetét a kor em­bere számára. Kezdetben a pályaudvar a város egyéb épületeinek közegébe jól belesimuló, mondhatni jellegtelen épület volt. Az építtetők azonban igen hamar egyre komolyabb, a korszak technikai és építészeti csúcstechnikáit ötvöző (nem egy esetben kifejezetten e célból kifejlesz­tett) pompás, csillogó palotákat, modern kori ka­tedrálisokat emeltek a vasút számára. A 19. szá­zad közepének hatalmas pályaudvarai építészeti megfogalmazásukban még a nagy elődök előtt tisztelegtek, újraalkotva egy-egy Tudor kori vá­rat, középkori katedrálist, reneszánsz kastélyt. A század második felétől azonban maga a pályaud­var vált új, stílusalkotó épülettípussá, megjelené­sében jól ötvözve a technikai vívmányokat (a csarnok üvegezett, mívesen kivitelezett könnyí­tett vasszerkezete) az utasfogadó épület pompás városi palota jellegével. A klasszicista, szecesszi­ós, modernista, futurista, majd nagy kihagyások után a kortárs építészet legnagyobbjai határozták, illetve határozzák meg ma is egy-egy pályaudvar városképre is erőteljes hatást gyakorló arculatát. Az épület, amellett, hogy önmagával is repre­zentál, számos olyan képzőművészeti elemet, fres­kót, frízt és szoborsort is felvonultat, amely még inkább tudatosítja a szemlélőben az építtetők szándékát, üzenetét. Számos részletes tanulmány foglalkozik a pályaudvarok beltéri freskóin talál­ható utazás- és tájábrázolásokkal - amelyek deko­rációs funkciójukon túl egyértelműen reklám­hordozókként szolgáltak az építtető vasúttársaság számára­­, vagy a homlokzatok úti célokat, váro- 2000 - 75

Next