2000, 2010 (22. évfolyam) február
LENGYEL LÁSZLÓ: Korrupció és politika
ket, megosztotta a technikákat. E megállapodásrendszernek fontos jellemzője, hogy visszalendültünk a Történelembe. Magyarország korrupciós szempontból visszatért a magyar útra, arra a pályára, amelyet bejárt az 1867-1918, majd az 1919-1944, illetve az 1962-1988-as időszakokban. Itt világos és követhető munka- és feladatmegosztás van a központi és a helyi hatalom között, vagyis a pártközpontok, a kormány és az ellenzék országos alkuja nagy, országos pénzekre és beruházásokra vonatkozik, nem sápolja közvetlenül a helyi hatalmat és vállalkozókat. Ennek megfelelően, a helyi politika alakítja ki a helyi vállalkozókkal a maga korrupciós pályáját, határozza meg technikáit, árait. Végül az állampolgároknak a mindennapi életben nem kell közvetlenül fizetniük a központi és a helyi hatalmaknak, és e hatalmak a közvetett korrupciós mechanizmusért cserébe, igyekeznek visszaszorítani az állampolgárokat bosszantó hatósági korrupciót. (A budapesti kormány központi panamái nem tartoztak a vármegyékre, de a rokonok nyugodtan fosztogathatták a várost, viszont a MÁV-kalauznak nem lehetett a kezébe pénzt nyomni, mint a román vasutasnak; a kádári központ országos érdekkijárási ügyeihez nem szólhattak hozzá a megyei és városi pártbizottságok, de a pártközpont nem szólt bele, hogyan alkuszik meg a városi pártbizottság titkára a város üzemeivel.) Tehát, állampolgárként és helyi vállalkozóként nem kérdezzük, hogy miért kerül ennyivel vagy annyival többe az autópálya kilométere, amely az országos szint megállapodása. Helyben nem érdeklődünk, hogy miért ez vagy az a kft. jut mindig az önkormányzati megrendelésekhez. De jogunk van felháborodni, ha a rendőr pénzt vár el, hogy elengedjen, ha fizetnünk kell a földhivatali tisztviselőnek stb. stb. A magyar fenntartható korrupciós pályán pontosan tudta magyar és külföldi befektető, hogy hány százalékot kiknek kell visszapörgetnie, milyen jól fedezett technikával, hogy rá írják ki a versenytárgyalást, s a helyi vállalkozók is tudták, hogy hogyan kell hozzájárulniuk városuk vezetésének köz- és magánterveihez. Ez a „magyarosdi" világ, amely fehér asztalos, vadásztársasági uram-bátyám alkukban, úri megállapodásokban, és hivatali precizitással véghezvitt elszámolási rendszerekben működött, legyen szó vadászgépekről vagy épülő hidakról, hitelkonzorciumokról vagy ingatlanpanamákról, nem volt se könnyed és játékos, mint az olasz vagy görög, se rituális, mint az arab, se erőszakosan fenyegető, mint az orosz vagy az ukrán. Kávéházi, vendéglős, vadászvacsorázós, osztrák-magyar Kardics bácsi stílusú és modorú, leben und leben lassen. Mindegy milyen politikai színű a polgármester, a város urai mi vagyunk. Korrupciós hidegháború 2004 októberében minden megváltozott. A bejövő új kormány nem tartotta magát a megállapodás-rendszerhez, se politikai és gazdasági partnereivel, se saját világával szemben. A megállapodásokat felváltotta az erő és hozzáférés nyers, „ki kit győz le" rendszere. A politikai rendszerben a kilencvenes évek végétől kialakult hideg polgárháborús, vezérelvű erőszak-kultúra eddig nem érintette a korrupciós megállapodás-kultúrát: az egyik nem ismert alkut és közös érdeket, nulla összegű játékot játszott, a másik alkura és a korrupciós rendszer fenntartásának közös érdekére épült, és a többletjavak elosztására, újraelosztására épült. A 2004 októbere utáni szakaszban hidegháborús korszak kezdődött a korrupciós árnyékvilágban is. Mindkét politikai oldal elfogadta a vezérelvet és a hidegháborús kánont, az ország, a nép két részre osztását. A korrupció az „én népem" és a „te néped", az enyéim és a tieid megosztásán is alapult. Elkezdődött a közös korrupciós és titokkörök megszakítása, az osztozások megtiltása.Sajátos egymás mellett élés keletkezett. Az egyik oldalon folyt a korrupciós szerkezet központosítása, egy kézbe vétele, minden politikai oldalon, a másikon részeiben fennmaradt a központi és az önkormányzati mezőben a megállapodásos és decentralizált korrupciós rendszer. Mind a központban, mind az önkormányzatokban a belső politikai versengésben részt vevők, a vezérekkel szemben állók azon igyekeztek, hogy önálló logisztikára, saját gazdasági/korrupciós kapcsolatokra tegyenek szert, azokat tartsanak fenn.) A belső fejlesztési források elfogytak, ezzel megszűnt a közvetlen osztozás a nagy infrastrukturális beruházásokon. Nem jött létre országos megállapodás a kormány és az ellenzék között, a legfontosabb fejlesztési forrás, a soron következő európai fejlesztési pénzek elosztása felett. A gazdasági sze- 22 Cl 2000