2000, 2011 (23. évfolyam) január
LENGYEL LÁSZLÓ: Levélféle Romsics Ignáchoz a Bethlen-konszolidációról
rok. Hová süllyedtünk, hová, hová! Ha most írnám a Testamentumot, nemcsak ezt írnám: „...és ne szégyelld szeretni a hazát!". Megtoldanám ezzel: „...és ne szégyelld szeretni az édesanyádat, mert sem kereszténynek, sem keresztyénnek nem született. Én mondom ezt néked, a székely huszárok sarjadéka, a te édesanyádnál tisztább, nemesebb, magyarabb lelkű nővel kerek ez országban nem találkozol!" Ha még egyszer Testamentumot írnék... Vajon ezt írnám-e ma is: „Nehogy azt mondd majd szűkkeblűen: nekem nem fáj, engem nem éget s közömbösen nézd embertársaidnak küzdelmeit".. . Azt írnám, azt. De én már nem írok több Testamentumot. Megírtam az utolsót. Szüleim mellé temessetek."" Ekkor döntött, hogy innen el kell menni. Inkább a romániai Kisbacon, mint a magyarországi Budapest. Konszolidáció, stabilizáció, szanálás Az ezredforduló után, a válságkezelés közepette különösen időszerűvé vált, hogy a gazdaságipénzügyi stabilizációval egyidejűleg társadalmibelpolitikai konszolidáció és külpolitikai stratégiai együttműködések jöjjenek létre. A huszadik században két magyar konszolidációt ismerünk: Bethlen Istvánét a húszas évek közepén, és Kádár Jánosét a hatvanas években. E konszolidációk válságokat igyekeztek megoldani, ugyanakkor gazdaságilag stabilizáltak, politikailag intézményesítettek egy működőképes irányítási mechanizmust, konszolidálták a nagy társadalmi csoportok, illetve a hatalom és a társadalom közötti viszonyokat. Egyik sem volt demokratikus konszolidáció, mindkettőt a tekintélyelvűség és a folyamatos korlátozások jellemezték. Kérded, kedves Ignác, mit értek konszolidáció, stabilizáció és szanálás alatt, hogyan különböztetem meg őket egymástól? Stabilizáció a gazdasági, politikai és társadalmi egyensúly helyreállítása az egyensúly háborús vagy forradalmi válság miatti megbomlása után. A stabilizáció mindig intézményt és legitimációt teremt - így a valutastabilizáció nemcsak megállítja az inflációt, de új és elfogadott pénzt hoz létre, de nem alapít tartós gazdasági, társadalmi és politikai rendszert. A szanálás, a szanáció meghatározását Norman Daviestől idézem, aki a Pilsudski-puccs utáni, 1926— 39-es szanáló rendszert elemzi. Nevét a sanacja, szanáció szó után kapta, amely egyszerre jelent „visszatérést az egészséges politikai élethez", rendbetételt, gyógyítást, de a rendszer katonai jellegét tekintve jelenthet tisztogatást is. Mindenesetre a rezsim egy igen határozott, de nagyon pontatlanul körvonalazott ideológiára épült, amely rokon vonásokat mutat az „erkölcsi újra-felfegyverkezés" eszméjével, és abból a kaszárnyákban elfogadott képzetből nőtt ki, hogy az ember lelkét leginkább úgy lehet megtisztítani a bűntől, ha ráköpnek és kifényesítik. Ennek a lélekfényesítésnek az újabb neve a nemzetépítés, a nemzetállam-építés, amely a szanálás révén mindent a nemzetállam céljainak rendel alá. A konszolidáció több mint stabilizáció és kevesebb, mint szanálás. A konszolidáció egy tartós berendezkedés, politikai, társadalmi és gazdasági rendszer létrehozása, amely eljárási, intézményi és tartalmi kritériumokat hordoz. Mind a tekintélyelvű, mind a demokratikus konszolidáció három szinten megy végbe: az elitek, a szervezetek és a tömegek szintjén. A népszövetségi rendszer az I. világháborús békékkel a demokratikus konszolidáció ajánlásával próbálkozott. Ellentétben a régi nagyhatalmi „koncert" minimalista megközelítési módjával és az annak idején szabott feltételek informális jellegével, az új hegemónok a békeszerződések formális kikötései révén már meghatározott normákat állítottak fel a kormányok belföldi magatartására vonatkozóan. Az újkori történelemben először fordult elő, hogy több európai államot határozottan felszólítottak az etnikai és vallási közösségei jogainak elismerésére. A győztes hatalmak, kevésbé formálisan ugyan, de nem kisebb eréllyel (s még mindig a wilsoni elvek hatására) nyilvánították ki a népképviseleti kormányzás iránti előszeretetüket, és javasolták mind a volt ellenségeknek, mind a szövetségeseknek, hogy terjesszék ki a választójogot országaikban és demokratizálják parlamentjeiket. Az volt a világosan megfogalmazott követelmény, amelyben a régióbeli demokratikus erők és a hegemonikus hatalmak mélyen egyetértettek, hogy ezek a reformok egyúttal a bürokratikus etatizmus végét is kell, hogy jelentsék. Ezekben a várakozásaikban azonban a nagyhatalmaknak hamarosan csalatkozniuk kellett." Demokratikus és liberális konszolidáció majd rendszer jött létre gazdasági fejlettsége és kulturális, érzelmi, értelmi kvalitásai alapján Csehszlovákiában, míg antidemokratikus, tekintélyelvű 2000 C 7