2000, 2014 (26. évfolyam) január
Monoron mondták
Már tudtam, hogy politizálni kezdett, de szellemi teljesítményeit - darabjait és publicisztikáit - nem sokra becsültem, és családunkban rémtörténetek keringtek részeg antiszemita duhajkodásairól a szigligeti alkotóházban. Elolvasva az írást, egy tartalmilag rossz, Szabó Dezső nyelvezetében íródott élvezhetetlen pamfletnek tartottam. Kitérő: olvass Rilkét és Pessoát! Álljunk meg egy pillanatra. Elismerem, hogy 1985-ben a politikai tudásnál inkább vezérelt az irodalmi ízlésem. Ilyet nem olvasunk, ez nem színvonal! - fontosabb volt, mint a Csurka-mű tartalma. Arcátlanság kitérőt tenni, de ide kell írnom, hogy mit olvastam akkor, mi volt a mérték. Polcomra fölnézve, az akkori kiadásokat kiszemelgetve, és felidézve Radnóti Sándor esszéjét 1985-ből, megpróbálom összerakni a puzzle-t. Radnóti Balassa Péterre hivatkozva azzal kezdi, hogy „prózánk megújulásának” és az új „észjárás és forma” kibontakozásának kezdőpontja a hatvanas évek vége: Mészöly Saulusa és Konrád Látogatója. Helyes, igaz a polcomon harmadikként ott áll Kertész Sorstalansága. Radnóti nagyon helyesen hozzá rakosgatja Gide A pénzhamisítók című regényének magyar fordítását, Joyce Ulyssesét Szentkuthy fordításában, a magyar Kafkát és a magyar Musilt. „Csúcsteljesítményei mintegy a nemzeti kultúra ontogenezisében ismételve meg a világirodalom filogenezisét...” Jó. De a kihagyott helyekre beillesztem Bulgakov Mester és Margaritáját 1969-ből, és a hetvenes évekből Hermann Broch Vergilius halálát, majd Virginia Woolf Hullámokját és Orlandóját. És mit ér mindez öt csodálatos esszéista és tanulmányíró kötetei nélkül: Mihail Bahtyin: A szó esztétikája (1976), François Rabelais művészete (1982); Viktor Sklovszkij: Tolsztoj (1978); Walter Benjamin: Angelus Novus (1980); Virginia Woolf: A pille halála (1980); T. S. Eliot: Káosz a rendben (1981). Két nagy memoár jött ki, Déry Tiboré és Vas Istváné — folytatja Radnóti. Rendben: Déryé szándékoltan ellenszenves és elnagyolt, Vasé rokonszenves és mély. Hozzáteszem Németh László egybeszerkesztett nagy emlékiratát, amely Homályból homályba címmel jelent meg. Taszított mohó önkiadása, de lenyűgözött világhódító szándéka és kultúrája. Két nagy erdélyi memoárt olvastam elragadtatva a kisbaconi kertben. Az egyik Tamási Gáspáré - Áron öccséé -, a Vadon nőtt gyöngyvirág, a magyar népi irodalom utolsó gyönyörűséges alkotása, minden székelykedés nélkül, amit már szinkronban lehetett olvasni Garcia Márquezzel. A másik Nagy István Sáncaljával kezdődő négykötetes életírása, amely első két kötetével méltán állhat Kassák Egy ember élete mellett. Végül, 1982-ben jelentette meg az erdélyi Kriterion Szabó Dezső többszörösen elfeledett kétkötetes memoárját, az Életeimet, amely alighanem a legjobb munkája, újra meg újra elolvasom. Itt felejthetetlenek a vidéki tanár kalandjai éppúgy, mint az önmagát megcsináló ember ORA-MENTÉS ezt kellene igazságosan, demokratikusan elosztani. Ma viszont információ-nagybirtokosok vannak és információ-zsellérek. Meglehet, ez az állapot legalább annyira vészterhes a nemzet jövőjének alakulása szempontjából, mint a földkérdés megoldatlansága volt annak idején. (Csurka, 9. o.) A vezetés, a hatalom először a mezőgazdaságban tért jobb belátásra. Itt volt a legégetőbb. Be kellett látni, ha továbbra is dilettáns káderekre bízzák az erőszakkal megszervezett szövetkezeteket, ha nem hagyják, hogy a földműves dolgozzék úgy, ahogy ő akar, akkor éhen hal az ország. A háztáji, mint gondolat, korszakalkotó volt. Vele egy darab, egy kis darab hatalom került vissza emberi kezelésbe. Egy kis darab önállóság. És ez a kis darab önállóság, elképesztő önkizsákmányolás árán, de mégiscsak megmentette a magyar gazdaságot. (Csurka, 12. o.) A homo oeconomicus ebben a világban soha nem lehet igazán független, és mindig manipulálható, mert csecsszopóként csüng az árun, az elosztáson. A javak megszerzése és birtoklása körüli mindennapos küzdelemben végképp kiszolgáltatottá válik. (...) A homo habilis azonban nemcsak azért, mert kevesebbel is beéri, hanem elsősorban azért, mert élete értékeinek nem a birtoklást és az előnyöket, a szolgáltatásokból való részesülésének minőségét és mértékét, hanem a saját alkotó tevékenységét és önépítését tartja, sokkal függetlenebb lehet. Ha emellett még azt is kinyilvánítja, hogy nem ellensége a fennálló hatalomnak, akkor ha nem is kedves, de el- DOKU-MENTÉS 2000 O 63